Jól ismert szabály, hogy a nyugdíjazás érdekében az igénylőnek meg kell szüntetnie a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyát. Ha viszont jobban megvizsgáljuk a vonatkozó szabályokat, kiderül, jó néhány biztosítási jogviszony megléte nem szerepel a „tiltólistán”.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) úgy fogalmaz, hogy az igénylő „azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem állhat”.
A Tny. törvény nem említi az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. paragrafus (1) bekezdésének c) és d) pontjait. Ennek magyarázatául szolgálhat, hogy tanulószerződéssel rendelkező szakképző iskolai tanuló általában nem szokott lenni az ember a nyugdíjkorhatár közel, míg az álláskeresési támogatás lehetőségét kizárja a nyugdíjazás.
Az e) és f) pont (kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó) szerepeltetése viszont felesleges, hiszen ezek a státuszok a nyugdíjazással automatikusan kiegészítő tevékenységgé alakulnak át, amely nem biztosítási jogviszony. Ezért e jogviszonyok léte nem befolyásolja a nyugdíjjogosultságot.
Lényegében ugyanezen okból nem tartalmazza a felsorolás a h) pontot (egyházi személy), az i) pontot (mezőgazdasági őstermelő) és a j) pontot (főállású kisadózó), hiszen az érintettek biztosítási kötelezettsége a nyugdíjazással egy időben megszűnik.
Az 5. paragrafus (2) bekezdése alapján, választott tisztségviselőként keletkező biztosítási jogviszony ellenben a nyugdíjazás után is változatlanul fennáll, de nem akadálya a nyugdíjjogosultságnak.
Forrás: adozona, hvg, NAV
