A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.
Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak.
A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást.
Locsolóversek:
„Napsütötte szép tájakon,
Jöttem végig az utakon.
Fölém hajolt sok kis virág,
Rózsavizük osztogatták.
Megöntözlek most itt véle,
Piros tojást kérek érte.”
„Ma jöttem egy tojásért.
Holnap jövök a lányért.
Ha nem adnak tojáskát.
Ülü vigye tyúkocskát!”
„Tavaly húsvétkor
még nem volt kicsi székem,
Édesanyám tüzelte el,
az idei télen.
Egy év alatt nagyot nőttem,
kis székre sem állok,
innen lentről locsolgatok,
s csupa jót kívánok!”
„Itt a Húsvét, eljött végre,
a szép lányok örömére,
mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát szép virágom,
a locsolásért tojást várok!”
Én még apró legény vagyok, hosszú verset nem tudok,
nem akarok megjegyezni sok bonyolult mondatot.
Elég, hogyha annyit mondok: jó szándékkal jöttem én.
Szép virágszál! Megöntözhet ez az apró kislegény?
K. László Szilvia
Forrás: Hirmagazin.eu
Képek: minaluk konyvmanufaktura, wp
