Egy orosz fotós bemerészkedett a több mint harminc évvel ezelőtt kitelepített zóna területére. Az ott készült infravörös fotók minden eddiginél ijesztőbb arcát mutatják meg a szellemvárosnak.
Titkolni próbálták a robbanást
Lassan harminckét éve annak, hogy a csernobili atomerőmű négyes reaktora azon a végzetes áprilisi éjszakán felrobbant, és így bekövetkezett minden idők legsúlyosabb atomreaktor-balesete. A robbanás mintegy négyezer ember halálát okozta, és legalább kétszázezer embert kellett a legnagyobb titokban kitelepíteni a környékről.
A hatóságok mindent megtettek 1986 áprilisának végén, hogy a robbanás híre ne jusson ki a Szovjetunió határain túlra, de a sugárzásmérő berendezéseket nem tudták becsapni, és a skandináv térség felé haladó nukleáris felhőket sem megállítani.
A széljárás is kedvezőtlenül alakult abban az időszakban. Így a sugárzó anyagokat szállító felhők körbejárták szinte az egész világot.
Mintavárosból szellemváros
Az erőmű közvetlen közelében elterülő Pripjaty a Szovjetunió egyik mintavárosa volt. 1970-ben építették az atomerőmű dolgozói számára. A város lakóinak a száma a robbanáskor már elérte az 50 ezres lélekszámot is.
A hatóságok a fejetlenségben több ponton is veszélybe sodorták a lakosokat. A jód kapszulákat nem osztották ki nekik időben, amelyek némi védettséget jelentettek volna a sugárzás ellen, amely katasztrófát követően a természetes szint ezerszeresét is meghaladta.
De, ami még inkább fokozta a tragédia következményeit, az a kései kitelepítés volt. Az evakuálást csak másnap, április 27-én délután kezdték meg. A térség akkoriban buszhiánnyal is küszködött, így időbe telt mire a járművek felsorakoztak, és el tudták kezdeni a mentést. A lakosokat végül három óra alatt tudták kimenekíteni a fertőzött területről.
A pripjatyiak mikor felkapaszkodtak a buszokra akkor még úgy tudták, hogy csak három napra hagyják el a várost, de mint az pár nappal később kiderült, a búcsú örök életre szólt. A tények elhallgatásával a hatóságok célja a pánik elfojtása volt.
Még mindig egészségre ártalmas a sugárzás mértéke
A tragédia helyszíne napjainkban is sokak fantáziáját megmozgatja. Turistacsoportok és amatőr kutatók lépik sokszor át az erőmű köré emelt, még ma is őrzött zóna falait, amelynek bizonyos pontjain még mindig erős a sugárzás.
A kalandorok kedvelt célpontja az egykori szovjet katonai bázis, de sokan barangolják be Pripjaty elhagyatott utcáit és a környező mintegy három tucat település némelyikét is. A lezárt területen napjainkban már csak alig százan élnek, ők is főleg nyugdíjasok, akik saját felelősségükre maradtak itt.
Egy ritkán alkalmazott módszerrel készítette apokaliptikus fotóit az orosz fotós
Vlagyimir Migugyin orosz fotós nemrégiben merészkedett be a zónába, és megörökítette a zóna, így Pripjaty ikonikus építményeit is. Fotósorozatában feltűnik a rozsdás óriáskerék és a dodzsemek is, az egykori uszoda az ugrótoronnyal és a toronymagas fák között megbújó, omladozó paneltömbök is.
Migugyin egy infravörös fotókat készíteni képes digitális vázzal jutott be a lezárt területre, így a tökéletesen valósághű színek helyett egészen más árnyalatokat tudott megörökíteni. A fényképezés száz éve létező, de ma is csak egy szűk réteg által alkalmazott szelete a fény más hullámhossz tartományát örökíti meg. Így az ég jóval sötétebb lesz, a növényeken dérszerű foltok jelennek meg, a színek pedig a hatvanas évek pszichedelikus rajzaira emlékeztetnek.
A négyes blokk területét már a robbanást követően emberi életre alkalmatlannak nyilvánították, és a szakértők úgy vélik, hogy a terület még 10 ezer év múltán is sugározni fog. Az elnéptelenedett falvakat az utóbbi három évtizedben pedig visszahódította a természet.
Forrás: Mymodernmet.com, Híradó.hu
