A két miniszterelnök találkozójának margójára.. A szerző, egyetemi tanár.

Kurz a kibocsátó országok helyszínen nyújtott támogatásának fontosságáról éppen úgy beszélt, mint ahogy arról is, hogy a sikertelennek bizonyult kvóták szerinti elosztásra túl nagy hangsúly került.

Nem hagyott kétséget afelől, hogy trendfordulóra van szükség az európai menekültpolitikában: olyan politika szükséges, amelyben nem az embercsempészek döntik el, ki jön Európába.

Az elmúlt évek két szociáldemokrata politikusának kancellársága alatt a magyar–osztrák kétoldalú kapcsolatok a menekültpolitikában meglévő különbségek miatt kritikus mélypontot értek el. 2015-ben Werner Faymann kancellár a magyar menekültpolitika gyakorlatát a nemzetiszocialista vészkorszakkal hasonlította össze, majd a pénzügyi szankciók lehetőségét is megemlítette azokkal a tagállamokkal, így Magyarországgal szemben, amelyek elutasítják a menekültek kvóta alapján történő elosztását. 2016-ban a megbukott Faymann-kormányt az ugyancsak szociáldemokrata Chris­tian Kern váltotta fel a nagykoalíció kancellári székében.

Kern 2016. júliusi látogatásakor ugyan a kapcsolatok új fejezetéről beszélt, ám a két állam közötti nézetkülönbségek a menekültpolitikában továbbra sem szűntek meg. Osztrák részről abból indultak ki, hogy sikerülhet a Dublin III esetekbe sorolható mintegy hatezer menekült visszafogadása, jóllehet ekkor Budapest ebben a kérdésben jogi vitában állt az unióval. A magyar fél a dublini szabályokra hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy csak azokat a migránsokat – elsősorban ukránokat, koszovóikat és macedónokat, és nem szíriaiakat vagy afgánokat – kész visszafogadni, akik Magyarországon léptek először az EU területére.

Chris­tian Kern nyilatkozata a tekintélyuralmi magyar államról és a kvótát elutasító államok elleni szankciókról ugyancsak nem járult hozzá a kapcsolatok javulásához. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta, illúziónak bizonyult az a várakozás, hogy a kancellárváltással a politikai kultúraváltás időszaka is beköszönt a két ország kapcsolatában. Ezzel együtt Hans Doskozil szociáldemokrata védelmi és Wolfgang Sobotka konzervatív belügyminiszter ellátogatott Röszkére, és a Kern-kormány húsz osztrák rendőrt küldött segíteni a magyar–szerb határ ellenőrzésére.

A konzervatív néppárt és a jobboldali Szabadságpárt 2017 szeptemberében zászlót bontott koalíciója már előre jelezte, hogy a menekültpolitikában a magyar és osztrák álláspont azonossága, illetve hasonlósága alapján érdemi közeledés várható a két ország viszonyában. Az új kancellár, Sebastian Kurz már konzervatív külügyminiszterként új hangot ütött meg a menekültpolitikában. 2016 februárjában Törökország és az EU közötti megállapodás előtt Kurz a balkáni menekültút lezárásához vezető regionális konferencia fő szervezője volt, vállalta a vitát a német kancellárral, Angela Merkellel is, aki ezt a lépést egyszerre bírálta, de belpolitikai pozícióját tekintve a csökkenő menekültszámból valójában hasznot húzott. Kurz a magyar állásponthoz hasonlóan a legkülönbözőbb megnyilatkozásaiban jelezte, hogy elsődlegessége van az uniós külső határok védelmének. Hangsúlyozta, hogy a görög szigeteken lévő menekülteket nem kell a szárazföldre hozni, továbbá a líbiai határőrizettel kell kooperálni annak érdekében, hogy embercsempészek hajói ne kössenek ki Európában.

Kurz a kibocsátó országok helyszínen nyújtott támogatásának fontosságáról éppen úgy beszélt, mint ahogy arról is, hogy a sikertelennek bizonyult kvóták szerinti elosztásra túl nagy hangsúly került. Nem hagyott kétséget afelől, hogy trendfordulóra van szükség az európai menekültpolitikában: olyan politika szükséges, amelyben nem az embercsempészek döntik el, ki jön Európába. Kurz továbbá a magyar állásponthoz közel állóan a szubszidiaritás erősítését a hagyományos osztrák Európa-politika céljaként fogalmazta meg.

A magyar miniszterelnök első külföldi politikusként látogatott Bécsbe, és a találkozó napirendje jól mutatta a szomszédpolitika, a V4 központú Közép-Európa-politika, valamint az uniós politika közötti kölcsönhatásokat. A látogatás világossá tette, hogy magyar szempontból a néppárti–szabadságpárti kormány nem szövetséges a szó valódi értelmében, ám Kurz pragmatikus-konzervatív politikája alkalmas az uniós vitában a menekültpolitikai érdekek összehangolására, továbbá a kétoldalú kapcsolatok fellendítésére. Ausztria nem kíván a V4-ek csoportjának tagja lenni, ahogy a V4-ek sem akarják, hogy Bécs a visegrádiak tagja legyen, ami a „Visegrád-plusz” értelmében nem zárja ki az egyes kérdések mentén történő szorosabb együttműködést. Az aktív semlegességi politika gyökerei az osztrák második köztársaság külpolitikájának hagyományaiban rejlenek. Kurz most is késznek mutatkozott arra, hogy Brüsszel és a visegrádiak között közvetítsen.

Ezzel együtt a különbségek is fontosak. Ausztria és Magyarország közös története 1918-ban véget ért, és a két állam története egymástól elválasztott pályán folytatódott. Egyes osztrák történészek a „közös történet” új formájának kialakulását Magyarország 2004-ben történt uniós csatlakozásától várták, ám az integráció­val a két ország közötti kiegyenlítődés, jelesül Magyarország felzárkózása nem következett be, sőt egyes területeken a különbségek még növekedtek is, amelyek a politikai érdekek különbözőségében is kifejezést nyernek. Ausztria az unióban nettó fizető, míg Magyarország nettó fogadó állam. Ausztria csökkenteni szeretné nettó fizetői költségeit és az uniós költségvetést, míg Magyarországnak ettől eltérőek az érdekei. Az osztrák semlegességből és a magyar NATO-tagságból származó követelmények is különböznek, ahogy a menekültpolitikában Magyarországgal szemben Ausztria nemcsak tranzit-, hanem a célország szerepét is betölti.

A kétoldalú találkozón felmerült érdekellentétekről ugyanakkor kiderült, hogy azok nem annyira specifikusak, nem egyedül és kizárólagosan Magyarország ellen irányulnak, inkább az uniós jogi szabályozásban rejlenek, és a megoldás is az uniótól várható. Az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók családtámogatásának csökkentése magyar nézőpontból diszkriminatív, ám az osztrák álláspont szerint azoknak az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalóknak a gyerekei, akik Magyarországon élnek, a családi pótlék magyar viszonyoknak megfelelő indexálása indokoltnak tekinthető.

2016-ban ebben az összefüggésben 39 ezer magyar gyermek volt érintett, és az osztrák kifizetések értéke elérte a nyolcvanmillió eurót. A Paks II beruházás állami támogatásának az uniónál történő osztrák megtámadása ugyanakkor szorosan összefügg Ausztria atomenergiamentes státusával. Az osztrákok még 1978 novemberében egy népszavazáson úgy döntöttek, hogy nem helyezik üzembe az egyetlen, zwentendorfi atomerőművüket. Azóta Bécs időről időre fellép az atomerőművekkel szemben, legyen szó a temelíni – csehországi – vagy más hasonló európai létesítményekről.

A szokásoknak megfelelően Sebastian Kurzot illette volna a jog, hogy újdonsült kancellárként bemutatkozó látogatást tegyen Budapesten. Erre bizonyára sor fog kerülni, ahogy a közeli jövőben Karin Kneissl külügyminiszter látogatására is, ám Bécsben a magyar miniszterelnök Kurz első külföldi vendégeként a visegrádi csoport soros elnöki minőségében is jelen volt. A visegrádi térséget ma már aligha lehet a német gazdaság posztkommunista felvevő- és beszállítópiacának tekinteni. A geopolitikai emancipáció jegyében a V4 egyre inkább egy olyan regionális szereplő, amely a menekültpolitika kérdésében európai súlyú, alakító tényező. Február végén uniós csúcsra kerül sor, és a bizottság egy új menekültügyi rendszer tervezetét készíti elő.

A magyar miniszterelnök Bécsben a V4-ek által képviselt menekültpolitikai koalíció egy lehetséges tagjával és 2018. július elsejétől a tanács elnökséget adó tagállamának vezetőjével is tárgyalt.

Forrás: magyaridok.hu