Robert Shafran, Eddy Galland és David Kellman úgy nőttek fel, hogy azt hitték: mindhárman egyedüli gyerekek. Aztán egy szép napon megtudták a hihetetlen igazságot.
Robert Shafran akkor szembesült először különös sorsával, amikor beiratkozott egy New York-i főiskolára, és az első napon lerohanták, ölelték-csókolták őt – és Eddynek szólították. Aztán találkozott kollégiumi szobatársával, akit Michael Domitznak hívtak és aki pontosan olyan volt külsőre, mint Robert, úgy viselkedett, és úgy is beszélt, mint ő. Aztán kiderült a „hasonmásról”, hogy korábban az Eddy Galland nevet viselte. Nem kellett sok idő hozzá, hogy kiderítsék: ők ikertestvérek, 1961. július 12-én születtek Long Island-en, születésükkor elválasztották, és más-más nevelőszülők fogadták őket örökbe.
A sztorira felfigyelt egy helyi lap, és akkor a dolgok kezdtek még izgalmasabbá válni. Megjelent ugyanis egy harmadik „hasonmás” is, bizonyos David Kellman, Queens-ből. A hármasikrek végre egymásra találtak, és rájöttek, hogy számos közös tulajdonságuk van: mindhárman ugyanazt a cigarettamárkát szívták, valamennyien szerették az olasz konyhát, és egyaránt a náluk idősebb nőkhöz vonzódtak.
A nagy egymásra találás után azonban hamarosan világossá vált előttük életük rejtélye. Felfedezték, hogy önkényesen választották őket szét születésükkor egy Peter Neubauer nevű New York-i pszichiáter kísérletéhez. Több tucat újszülött ikerpárt választott így szét, különböző, de egymáshoz hasonló családokhoz helyezte a gyerekeket és tanulmányozta fejlődésüket „a természet és a nevelés szembeállítása” elméletet bizonyítandó.
Mindhárom család előzőleg már örökbe fogadott egy-egy két év körüli kislányt. A három fiúnak volt egy negyedik, meghalt ikertestvére is. A három életben maradottat a Louis Wise Services nevű örökbefogadási ügynökség helyezte el. A nevelőszülőknek természetesen soha nem árulták el, hogy szétválasztott ikrekről van szó, csupán azt, hogy egy gyermekfejlődési kutatásban vesznek részt. Évente egyszer elvitték őket Manhattanbe egy intelligencia-, egy viselkedési és egy személyiség-tesztre. Életük mérföldköveit, például amikor megtanultak beszélni, vagy biciklizni, filmre vették, pszichológusok figyelték őket órákon keresztül, amint játszanak, beszélgettek velük, akárcsak nevelőszüleikkel és nővéreikkel – írta a Sun.
Történetükről most dokumentumfilm készült, Három azonos idegen (Three Identical Strangers) címmel, amelyet a Sundance fesztiválon mutattak be. Ebben Claire Kellman, David nevelőanyja elmondta, hogy a fiú nagyon hamar elkezdett beszélni, és kijelentette: van egy testvérem. Később kiderült, hogy mindhárom fiú kiskorában az elszakításból eredő szorongás tüneteit mutatta. Annál nagyobb volt az örömük, amikor egymásra találtak. Robert szerint az első alkalom teljesen szürreálisnak hatott, de az addig soha nem ismert boldogság érzése örök élmény maradt számára.
Később kiderült, hogy Robertet elítélték gyilkosságért, miután részt vett egy rablásban, melynek során agyonvertek egy 83 éves nőt. A bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy szerepe minimális volt, ezért ötévi közhasznú munkára ítélte, amit egy fogyatékos gyermekek számára fenntartott otthonban kellett végeznie.
Miután összejöttek, pincérként dolgoztak a New York-i Lower East Side-on, majd éttermet nyitottak a SoHo-ban Triplets, azaz Hármasikrek néven. Boldogságuk azonban nem tartott sokáig: a depressziós Eddy 33 évesen öngyilkos lett. Két fivére is feladta az éttermet, Robert jogásznak tanult, David pedig biztosítási tanácsadó lett.
Nancy Segal pszichológia-professzor, a megjelenés előtt álló Véletlen testvérek (Accidental Brothers) című könyv szerzője, még találkozott a 2008-ban, 95 évesen elhunyt Neubauer doktorral. Az volt számára a legmegdöbbentőbb, hogy semmilyen lelkifurdalást nem érzett amiatt, amit az ikrek ellen elkövetett. „Úgy érezte, helyesen cselekedett. Kutatása pedig azt bizonyította, hogy a géneknek sokkal szélesebb hatása van az ember életére, mint azt korábban gondolták, és hogy a szétválasztott ikrek többsége rendkívüli módon hasonlóvá váltak egymáshoz” – mondta Nancy Segal a Time-nak.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
