Kevesek előtt ismert a tény: a török hódoltság-korabeli Magyarországot végigutazó és leíró Evlia Cselebi is kurd volt. Úgy tartják, ők a világ legnagyobb létszámú „hazátlan” népe.
Saját államuk máig nincs: szétszórtan – Kelet-Délkelet-Törökország, Irán, Szíria, Irak, Örményország és Kazahsztán, valamit – kvázi törökországi emigránsként, vendégmunkásként – Németország és egész Európa – területén élnek. Több ezer éves kultúra letéteményesei, a véget nem érő harc jelképei, vagy a történelem lúzerei lennének? Kik is valójában a kurdok?
Több mint 4000 éve érkeztek a Közel-Keletre, akkor, mikor egy ősi nép, a gutik is megjelentek a régióban. A kurdok tőlük származtatják magukat. Valószínűleg a ,,guti” kifejezésből ered a ,,kurd” szó is. Az iszlámra a hetedik században tértek át a kurdok, de megtartották etnikai és nyelvi sajátosságaikat, valamint ősi tűzvallásuk is fennmaradt. Törzsi alapokra épülő társadalmi szervezetük máig fennmaradt; a közös leszármazást szigorúan számon tartják: ismeretlenek is “testvér”-nek, “húgom”-nak, “anyám”-nak szólítják egymást, tisztelettel. Belső (politikai) megosztottságuk ennek ellenére óriási.
Nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágába tartozik. Ezt így viszonylag egyszerű meghatározni, kijelenteni, ám a valóságban általánosan elfogadott kurd irodalmi nyelv máig nem létezik.
A népesség többféle nyelvjárást beszél. Vita van arról, melyik és mennyiben tekinthető különálló nyelvnek. Törökországban a kurmandzsi/kurmandzki és a zaza használatos, Szíriában, Irakban, Iránban a goraní és a szoraní, míg a Kazahsztánban és szintén Iránban beszélt lúri külön kérdés: a lúri-népcsoport ugyanis a kurdságba beolvadt cigányokból származik. Egy idő óta kísérletek folynak arra, hogy a kurmandzsit, amelynek jelentős irodalma is van, elfogadtassák közös nyelvnek.
A 20.század eleje sem hozott nekik szerencsét
Független állam létrehozására törekszenek már az első világháború vége óta, amikor a gyarmattartó országok felosztották a Közel-Keletet, és a kurdok lakta területek felszabdalva négy szomszédos országhoz kerültek. Az első világháború végén az antant hatalmak önálló államot ígértek a kurdoknak a Török Birodalmat feldaraboló sévres-i szerződésben. A törökök viszont nem nyugodtak bele a saját „trianonjukba”, és fegyverrel megvédték az országuk jelentős részét.
40 millióan szétszóratva
Végül a harcokat lezáró lausanne-i szerződés 1923-ban török kézen hagyta Kurdisztán túlnyomó részét, és nem is említette a kisebbségek között az összlakosság ötödét kitevő kurdokat. Törökország délkeleti részén mintegy 20 millióan élnek, további 20 millióan pedig Szíria és Irak északi részén, valamint Iránban és Ázsia más területein.
Egymással sincsenek jóban
Szabadságukért, függetlenségükért – például napjainkban Törökország ellen – állandó gerillaharcot vívnak, más-más ideológiai töltetű csoportokban, amelyek között sokszor fegyveres összetűzésre kerül sor. A kurd népen belüli feszültéség gyakran Európában is felforrósítja a levegőt: Németország utcáin sokszor a rivális kurd csoportok randalírozóinak a vére folyik, amit csak tetéz a szintén erőszakra hajlamos török nacionalisták beavatkozása a kurdok demonstrációba.
Tétova török engedmények
A mai Irak északi tartománya – a neve is Kurdisztán – ma már a gyakorlatban kurd autonómiaként működik és a török állam, amely a legutóbbi időkig még a kurd kisebbség létét is tagadta, mára már kulturális engedményeket tett a népcsoportnak; működnek kurd nyelvű rádiók, TV-adók, bár az anyanyelvi oktatás mindmáig kényes kérdés.
A meghatározó politikai erővel bírók terroristaként kezelik őket
Évtizedek óta elkeseredett harcot vívnak függetlenségükért: Törökországban 1920 után a kurd nemzeti mozgalmat teljesen leverték, és erőszakos asszimilációs politikát folytattak ellenük. Törökországban a terrorszervezetnek nyilvánított Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szakadárjai 1978 óta vívja küzdelmét a kurd önállóságért, amelyben csaknem 40 ezer török katona, kurd felkelő és civil halt már meg. A törökök mellett az USA, és az EU is terrorista jelzővel illeti a PKK-t.
Sehol sincsenek biztonságban
Az iraki kormány a 60-as években úgy igyekezett beolvasztani a kurd lakosságot, hogy a hagyományos kurd területekre arab törzseket telepített. A 80-as években pedig több tízezer kurd lemészárlásával próbálta meg megtörni az ellenzékieket Bagdad. De Szíriában sem bántak kesztyűs kézzel a kurdokkal: megvonták tőlük az állampolgárságukat, és nem ismerik el a kurd nyelv létjogosultságát.
Feljön-e a kurd szerencsecsillag?
A kurdok most úgy érezhetik, hogy eljött az ő idejük. A függetlenségi népszavazás időzítésének egyik oka, hogy az iraki kurdok ki akarják aknázni, hogy pesmerga harcosaik jelentős szerepet játszottak az Iszlám Állam terrorszervezet legyőzésében. A Közel-Keleten azonban egyedül Izrael támogatja egy önálló kurd állam létrejöttét.
A kurdok jelentős része földművelő és nomád állattenyésztő. Értelmiségük mindenütt jelentős. Népművészetük – népdal- és tánckincsük hihetetlenül gazdag. „Parlando”-stílusú, szabadon improvizált és recitált dalaikban él a „regölés” hagyománya: az énekesek – kurdul: dengbej-ek (=dengbézs) aktuális történeteket mesélnek el, megdöbbentő virtuozitással. Bár többségükben muzulmánok, vannak közöttük keresztények és jezidek is. Nagyon ősi lánctáncaikban a két nem tökéletesen egyenrangú.
Ankara hadigépezete belendült
A török haderő 2018. január 20-án nagyszabású katonai beavatkozásba kezdett az északnyugat-szíriai Afrín térségét ellenőrző Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia ellen, mert úgy vélte, hogy az YPG „folyamatosan bővülő fegyverarzenálja” miatt napról napra nagyobb fenyegetést jelentett Törökországra nézve. Ankara a törökországi kurd szeparatista Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) szövetséges terrorszervezetnek tartja az YPG-t, miközben Washington fegyverekkel támogatja a szíriai kurd milíciát az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harcban.
Politikai megosztottságuk is sújtja őket
A kurdok négy országba szétszakítva élnek, még ma is alapvetően törzsi szerveződés szerint. Ez melegágya a belső ellentéteknek, amit mutat az országonként akár tucatnyi pártjuk, amelyek közül több rendelkezik fegyveres egységekkel is. Ezek az ellentétek adott esetben akár fegyveres belharcokig fajultak.
Ankara úgy látja, hogy az iraki Kurdisztán önállósodása felélénkítené a Törökországban élő kurd kisebbség függetlenedési törekvéseit. Emellett Szíria és Irán is hasonló okból ellenzi az iraki kurdok függetlenségét. A bagdadi kormány, illetve az Egyesült Államok pedig attól tart, hogy a referendum újabb konfliktust teremthet Irak központi vezetésével, de akár a környező államokkal is, ami pedig hátrányosan érintheti az Iszlám Állam dzsihadistái ellen folytatott küzdelmet.
Többféle anyanyelv
A népesség többféle nyelvjárást beszél. Vita van arról, melyik és mennyiben tekinthető különálló nyelvnek. Törökországban a kurmandzsi/kurmandzki és a zaza használatos, Szíriában, Irakban, Iránban a goraní és a szoraní, míg a Kazahsztánban és szintén Iránban beszélt lúri külön kérdés: a lúri-népcsoport ugyanis a kurdságba beolvadt cigányokból származik. Egy idő óta kísérletek folynak arra, hogy a kurmandzsit, amelynek jelentős irodalma is van, elfogadtassák közös nyelvnek.
Forrás: hirado.hu
Képek: almasdarnews.com, thenational.ae, Shutterstock
