Robert Kochnak több halálos betegség megfékezésében is komoly szerepe volt.
174 éve született Robert Koch Clausthalban. Az orvostudományi egyetemet summa cum laude minősítéssel végezte el. Dolgozott katonaorvosként is, de a világ leginkább kutatóorvosként és mikrobiológusként ismeri. Őt tartják a bakteriológia szülőatyjának, aki kísérletei során felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját is.
A lépfene kutatása hozta meg számára az ismertséget
Először a lépfene kórokozójának felfedezésével hívta fel magára a figyelmet. Szegényes körülmények között, a feleségétől kapott mikroszkóppal vizsgálta a vágóhídról kapott húsdarabokat. Laboratóriumát otthonuk egyik szobájában alakította ki. A Bacillus anthracis nevű baktériumot előtte már többen is vizsgálták, de egyik kutató sem tudott elegendő bizonyítékot felmutatni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, ez a kórokozó felel az állatállományt erősen megtizedelő betegségért.
Első lépésben kimutatta, hogy a lépfenében elhullott állat lépéből vett vérminta elpusztítja az egeret, míg az egészséges birka vére nem. A kórokozó azonban lehetett volna valami más, a vérben levő ágens, ezért a marhák szeméből vett csarnokvízben tiszta tenyészetet készített a baktériumból, amelyet több ízben új tenyészetbe helyezett, hogy a baktériumon kívül biztosan ne legyen más anyag benne, ami a beteg állatból származik.
Koch módszeres, gondos munkával bebizonyította, hogy tenyésztett bacilusai is képesek lépfenét okozni a kísérleti állatokban. Eredményeit 1876-ban megmutatta a Breslaui Egyetem professzorának, aki a kutatás teljes anyagát megjelentette egy általa szerkesztett botanikai szaklapban. Ez hozta meg a szegény sorban élő orvos számára az ismertséget.
A bakteriológia atyja
A következő négy évben Wollsteinben maradt és továbbfejlesztette baktériumtenyésztő, -festő és -fotózó módszereit és tanulmányozta a sebfertőződést okozó mikroorganizmusokat. 1880-ban a berlini Birodalmi Egészségügyi Hivatalban kapott először egy kisebb, majd egy nagyobb laboratóriumot. Asszisztenseivel kidolgozta a baktériumok szilárd táptalajon való növesztését, amire először krumpliszeleteket, majd zselatint használt. A zselatin azonban 37 Celsius-fokon, a humán patogének ideális tenyésztési hőmérsékletén elfolyósodott, ezért Petri javaslatára a tengeri moszatokból kivont agart alkalmazták a róla elnevezett Petri-csészében.
Ekkor dolgozta ki az úgynevezett Koch-féle posztulátumokat, azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell egy bakteriális kórokozó azonosításakor. A feltételek között szerepel, hogy a mikroorganizmusnak az adott betegség minden esetében jelen kell lennie, valamint tiszta tenyészetben is kimutathatónak kell legyen.
Szembeszállt a TBC-vel és a kolerával
1882. március 24-én, a berlini fiziológiai társaság ülésén bejelenthette, hogy megtalálta a tüdővész bacilusát. Kilenc évvel ezután pedig már bemutatta újabb felfedezését: a tuberkulózis elleni szérumot, a tuberkulint. Végül a kolera kórokozóját is sikerült megtalálnia. A kolera terjedésének megakadályozásáért százezer koronás jutalomban részesült, 1905-ben pedig a tuberkulózis kórokozójának azonosításáért orvosi Nobel-díjban részesült.
Munkássága előtt a Google-kereső is tisztelgett. Megidézte a kezdetleges krumpliszeleteken megvalósított baktériumtenyészeteket, de a kereső betűit formázó képeken megjelent asszisztensének szabadalma, a Petri-csésze is, valamint a Nobel-díjas orvos arcképe is.
Forrás: hirado.hu
