II. Rákóczi Ferenc fejedelmet kívánságának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Konstantinápolyban, ám hamvait a dualizmus utolsó időszakában hazahozhatták tisztelői.
A Rodostóban száműzetését töltő II. Rákóczi Ferenc 1735. április 8-án hunyt el. Kívánságának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Konstantinápolyban, a galatai jezsuita templomban, bebalzsamozott szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került.
A hamvak hazahozatala már a reformkorban felmerült, egyfajta Habsburg-ellenes éllel. Politikai okokból azonban az 1870-es évekig komolyan nem kerülhetett szóba. A kiegyezést követően viszont már a terv tartalma is módosult, az újratemetés ekkor is nemzeti követelés volt, de akkor már a Magyarország és az uralkodó közti megváltozott viszonyt is szimbolizálhatta.
Az elgondolást a 20. század első éveiben követte tett, Tisza István miniszterelnöksége idején került újra elő olyan erővel, hogy végül meg is valósult. A magyar parlament 1906. október 23-án eltörölte a II. Rákóczi Ferencet és társait megbélyegző 1717-ös udvari törvényt, amelyet Ferenc József már másnap szentesített is.
Az újratemetés, mint a megegyezést szimbolizáló gesztus mindenkinek elfogadható volt. Nem véletlen, hogy a Függetlenségi Párt hívei tették meg az első előkészítő lépéseket, Tisza ugyanakkor nem látott presztízsveszteséget okozó politikai tartalmat az ügyben, sőt a saját helyzetét erősítőnek gondolta.
Az uralkodónak pedig ekkorra már megszokottá váltak a magyar nemzeti büszkeség hasonló megnyilvánulásai, a magyar belpolitikai feszültség viszont állandó fejfájást okozott neki, az újratemetést pedig ő is presztízsveszteség nélkül vállalhatta.
A hamvak október 28-án először Budapestre kerültek, a Szent István-bazilikában ravatalozták fel. Ezt követően szállították Kassára, ahol a Szent Erzsébet-dómban az északi hajó alá kriptát építettek és itt helyezték örök nyugalomra nemcsak II. Rákóczi Ferenc, hanem édesanyja Zrínyi Ilona és a fejedelem idősebbik fia, Rákóczi József hamvait is.
Komoly politikai hozama volt 2006-ban az újratemetés századik évfordulóját ünneplő rendezvényeknek is. Magyarországnak és a felvidéki kisebbségi magyaroknak ezzel lehetősége nyílt az összetartozás demonstrálására, a szlovák többségű helyi városvezetésnek pedig lokálpatrióta megmozdulások szervezésére.
Bár az akkori, nacionalista szlovák kormány a rendezvényeken hivatalosan nem képviselte magát, a hozzájárulásával azt jelezhette, hogy az unió megkövetelte megbékélés útján halad.
Forrás: hirado.hu
Kiemelt kép: wiki