Split (latinul Spalatum, olaszul: Spalato) Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében.
Fekvése
A város Közép-Dalmáciában a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál fekszik, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja.
Közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal, Budapesttel, közvetlen vonat indul ide Budapestről (Maestral nemzetközi gyorsvonat).
Nevének eredete
Neve a görög aszpalathosz (= tüskebokor) főnévből ered, de lehet, hogy illír eredetű, és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus császár 293 és 305 között palotát emelt a kis halászfaluban, és ide vonult vissza. A város hivatalos neve 1918-ig az olaszban használatos Spalato maradt, ezt követően vezették be a ma ismert szláv változatot: Split.
Története
Ókor
A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát épített a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 38700 négyzetméteres (180 x 215 méteres) luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült.
Középkor
A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a a bencés rendhez tartozó monostort, amelyet a vértanú Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király bevonult a városba. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1136-ban II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, 1180-ban III. Béla magyar uralkodó visszafoglalta a korábban magyar fennhatóság alatt lévő dalmáciai területeket. 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, a Perugia-i Bernát lett. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit. Az Árpád-korban Split fontos szerepet töltött be a magyar uralkodók számára. Ez a város volt Dalmácia egyházi központja, a magyar királyok számára pedig fontos volt, hogy a város egyházi és világi életében is vezető szerepet betöltő érsek magyar származású, vagy a magyar királyhoz közel álló személy legyen. 1113 és 1294 között néhány kivételtől ez meg is valósult. Ezeknek a magyar kötődésű érsekeknek sorát Manasses nyitotta (1113-1116), őt követte Gaudius (1136-1158), Absalom (1159-1161), Lombardiai Péter (1161-1166), Kán nembeli Péter (1185-1190), Péter korábbi pannonhalmi apát (1191-1196), Perugia-i Bernát (1200-1217), Guncel (1219-1242), István választott érsek és zágrábi püspök (1242-1243), Csák nembeli Ugrin (1244-1248), Rogerius (1249-1266), Buzád nembeli István (1266 – 1294).
1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.
A 19-20. században
1805 – 1813 között Dalmácia és ezzel együtt Split is Napóleon uralma alá került. Ezt az uralmat ma egy utca a Marmontova utca őrzi. 1813-ban a Habsburg Birodalom része lett, azonban a városban erős belső konfliktus volt az olaszok és nem olaszok között.
1912-ben megépítették a vasutat, így Dalmácia összeköttetésben volt Horvátországgal.
A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította.
Lakosság
A 2001-es népszámláláson a város lakossága 188 694 fő volt, ebből 95,15% horvát, 4,85% egyéb nemzetiségű volt (főleg délszlávok)
A lakosság 88,37%-a római katolikus, 2,12%-a ortodox keresztény, 3,78%-a ismeretlen hovatartozású.
Politika
A város központja
Konzulátusok
Egyesült Királyság
Írország
Finnország
Németország
Hollandia
Dánia
Szlovénia
Olaszország
Svédország
Spanyolország
Chile
Ausztria
Csehország
Szlovákia
Látnivalók
A székesegyház híres harangtornya
Az egykori Diocletianus-palota falai között található a tulajdonképpeni óváros.
A Szent Doimus székesegyház 13. századi, eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt.
A Papalić-palota 15. századi, a város legjelentősebb gótikus emléke. Ma a városi múzeum van benne.
Az Agubio-palota.
A Cindro-palota, a város legszebb barokk épülete.
A Szentháromság templom és a reneszánsz kolostor a város patrícius családjainak síremlékével.
A püspöki palota neoreneszánsz stílusú.
A Szent Arnir-kápolna, Juraj Dalmatinac alkotása.
A Miasszonyunk templom barokk oltárral, 11. századi bizánci ikonnal és Mengello 1412-ben készített freskóival.
A Szent Ferenc templom és kolostor a 13. századból.
A Gripe erőd 17. század.
Múzeumok
Római falak Splitben
Archeológiai Múzeum
Néprajzi Múzeum
Meštrović Galéria
Művészeti Galéria
Horvát Oceanográfiai Múzeum
Meštrović citadella
Split város Múzeum
Horvát Archeológiai Emlékek Múzeuma
Természettudományi Múzeum és állatkert
Templomok
Római katolikus templomok
A városban 20 római katolikus templom van:
Szt. Doimus Szt. Péter-apostol Mária szűzi anyasága – Brda
Szt. Rok – Manuš Segítő Szűz Mária – Kman Szűz Mária „od Zdravlja” – Dobri
Szt. Pál – Pujanke Szűz Mária „od Milosrđa” – Žnjan Szűz Mária „od Ružarija” – Lučac
Szt. Megváltó – Mejaši Szt. István – Meje Gospe od Pojišana – Pojišan
Szentháromság – Poljud Szűz Mária „od Pohođenja” – Špinut Szent család – Sukoišan
Fatima asszonyai – Škrape Szt. kereszt – Veli Varoš Jézus szíve – Visoka
Szt. Lipót Bogdan Mandić – Sirobuja Szt. András apostol – Sućidar Szt. József – Mertojak
Szt. Keresztelő János – Trstenik Sz. Máté – Ravne njive Szt. Márk – Neslanovac
Szt. Lukács evangélista – Kocunar Szt. Mihály arkangyal – Šine,Kamen
Protestáns templomok
„Örömhír” evangélikust templom
„Emanuel” baptista templom
Spliti baptista templom
Metodista templom
Közlekedés
Vasútállomása
Split fontos közlekedési csomópont. Tengeri kikötőjéből hajók indulnak a Közép-Dalmát szigetek Brač, Hvar, Šolta, de távolabb Vis és Lastovo úticélok felé is. Menetrend szerinti járatok közlekednek Dubrovnik, Fiume, Pescara és Ancona felé. Repülőtere 20 kilométerre nyugatra Trogir mellett fekszik, és nemzetközi járatokat fogadását szolgálja. Splitben végződik Dalmáciai vasútvonal déli ága, amelynek részeként 1874 és 1877 között Siverić és Split viszonylatban a vasút kiépült. 1888-ban átadták a Knin – Siverić közötti szakaszt. A Lika vasútvonal a Szerb-Horvát Királyság idején 1925-ben készült el, és csatlakozott a Zágráb felé menő vasúti hálózathoz. Budapesttel közvetlen vasúti összekötése a Maestral nemzetközi gyorsvonat révén van.
2006. december 10-én kezdte működését a Spliti Helyiérdekű Vasút 17,8 km-es vonalával és 7 megállójával. Tervezik a vonal meghosszabbítását Trogirig.
2005 júliusában adták át az A1-es autópályán várost elérő szakaszát. A város és az autópálya között a 2×2 sávos autóútként átépített 1-es főút szolgál kapcsolatként. A belvárosi negyedet és a kikötőt 2×2 sávos és 2×3 sávos jól kiépített főútvonalak tárják fel. A történelmi óváros gyalogos zóna része, amelyben az árufeltöltést villamos meghajtású kézikocsikról biztosítják.
Parkolásai rendszere fizető parkolós.
Forrás: wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
