Döbbenetes sorok egy rákkal küzdő nőtől, aki a szintén beteg édesanyjával vészeli át a nehéz időket.
Súlyos megpróbáltatásokat él át az, aki kemoterápiára kényszerül – a teste mellett a lelke is szenved miatta. Ám ha van kihez fordulnia a problémájával, átértékeli a helyzetét.
Egy daganatos betegséggel küzdő nő megírta a Love What Matters Facebook-oldalon, hogyan segítik egymást szintén beteg édesanyjával, hogy mindkettejüknek jobb legyen.
„Tavaly ősszel kezdtem meg a kemoterápiát. A hajam kihullásával úgy éreztem, hogy elvesztek egy darabot magamból. Azóta nem vagyok képes magamat szépnek látni, mindegy, mennyi sminket raktam fel vagy milyen ruhákba öltöztem. Meztelennek éreztem magam.
A kemó fizikai megterhelése mellé jöttek a lelki nehézségek is, amik megbélyegezték a napjaimat.
Durva érzés belenézni a tükörbe és látni azt, amit a terápia tesz a testemmel. Minden alkalommal emlékeztet arra, hogy milyen kemény küzdelmet vívok.
Azóta megváltoztak az érzéseim. Édesanyám őssejt-átültetésen esett át a rákja miatt. Ő is elvesztette a haját.
Amikor ránézek, erősnek és gyönyörűnek látom. Máshogy nézel arra, akit szeretsz, mint saját magadra. Anyukám gyönyört sugároz. Anyukám erőt sugároz. Miért kéne máshogy néznem magamra, mint rá?
Áldás volt együtt keresztülmennünk mindezen. Minden egyes nap erősítjük egymást. Ugyanazokat a megpróbáltatásokat éljük át, és van kihez fordulnunk vele. Ha rossz napom van, őt mindig fel tudom hívni. Szerencsések vagyunk. És erősek. És szépek. Most már ki tudom mondani: kopaszok vagyunk és gyönyörűek!”