Vannak, akik fennhangon háborognak azon, hogy hallatlan, hogy a mai emberek inkább kidobják és cserélik a kapcsolataikat, mintsem, hogy megjavítanák. Azt is hozzáteszik, hogy: “Persze, mert ez az egyszerűbb!”
Nagyon elkeseredettnek és csalódottnak kell lennie annak, aki ezt így kijelenti. Emögött biztosan sokan érzitek a fájdalmat, becsapottságot és haragot is akár. Így elég könnyen össze is áll a kép, hogy akiben egy ilyen kijelentés ilyen érzelmi töltetet jelent, azt valaki így “kidobta” és “lecserélte”, a helyett, hogy új esélyt “szavazott volna neki. Fájdalmas érzés ez: kidobottnak, mellőzöttnek lenni esély nélkül. 🙁
Ugyanakkor – ha él az emberben az “önzésnek” egy másik aspektusa, a szeretet, akkor a következő kérdések is megfogalmazódnak:
“Lehet-e bárkit számon kérni azért, mert mást érez, mint mi szeretnénk?”
“Lehet-e arra kényszeríteni bárkit is, hogy velünk legyen, ha közben nem akar?”
… és egy újabb kérdés, ami nagyon fontos: “Baj-e az, hogy az ember a könnyebb utat választja? Könnyebb-e az az út egyáltalán, hogy továbblépünk és “kidobunk egy kapcsolatot?”
Vajon mi a könnyebb valójában? Szerelgetni egy kapcsolatot és küzdeni benne a boldog-ulásért, vagy az-e a könnyebb, ha egy ponton úgy döntesz, hogy elengeded és továbblépsz, esélyt adva a boldog-ulásra mind a kettőtöknek?
Ki dönt így, vagy úgy és mi áll az egyik döntés, mi a másik döntés hátterében?
Nagyon érdekes, mert most újra szembesülhetsz azzal, hogy egyik vagy másik úton kiknek és miknek akarsz megfelelni és ráláthatsz, hogy a valódi boldogságod mit diktálhat…
Könnyebb-e továbblépni, “kiobni”?
Annak ellenére, hogy sok a válás, az emberek nem tudják kidobni a kapcsolataikat olyan könnyen. Sokkal nehezebb “elengedni” a többségnek a kapcsolatot, mint javítgatni.
(Arra, hogy miért sok a válás, teljesen más a válasz, és nem, hogy mindent lecserélünk, de ez egy másik cikk témája kb egy évvel ezelőttről.)
Azt tapasztalom – bármerre is nézek – hogy rengeteg utat és megoldást kipróbálnak a párok addigra, mire végül megszületik egyikükben vagy másikukban a döntés, hogy: “elválunk, szakítunk.”
Túllépni pedig elképesztően nehéz, hiszen kötnek az emlékek, köt a közös múlt, kötnek a szép idők, kötnek az anyagiak, a vagyon, a közös gyerekek és köt a remény (nagyon sokáig) a közös jövő ígéretével.
Sokkal nehezebb feladni mindazt, ami van, mint elindulni az ismeretlenbe, egyedül vagy akár egy új társsal, mint bennemaradni a régi ismert állóvízben…Aki mégis a továbblépést választja, az nagyon is komolyan megfontolgatta már ezt a döntést. Hisz az – elme szempontjából – nehezebb terepre indul.
Van az a pont ugyanis, ahonnan semmilyen “esély” nem jár már a kapcsolatban.
Valójában azonban is 2 élű: az esély a szíved és az elméd szempontjából teljesen másképp fest.
Ha a szívedre gondolsz, pontosan tudod, hogy nincs olyan, hogy egyetlen vagy utolsó, vagy akárhányadik “esély”. A szívben folytonos szeretet van. Végtelen sok esély van, így a szívben, a szeretetben értelmezhetetlen az “esély” szó.
Szeretsz akkor is, ha a másik nem “érdemli meg”. Nincs OKA a szeretetnek, nem kell, hogy oka legyen. Ha eddig még nem éreztél ok nélkül szeretetet, akkor bátran próbáld ki, ugyanis a valódi szeretet nem egy érzés, hanem annál épp azért sokkal-sokkal több, mert nincs benne ok. Egyszerűen a szeretet csak VAN. A szeretet és szerelem egy létállapot. Vagy éled, vagy nem. 🙂
Az elme latogat esélyeket. Az elmének fontos az “üzlet”, hogy ki mit tesz a kapcsolatba és hogy az közel kiegyenlített lehessen. Az esély ugyanis arról szól, hogy azt mondod: “no, jól van, tegyél még le az asztalra valamit, bizonyítsd, hogy mindent megteszel értem és a kapcsolatért”… ilyenkor itt már csak az “üzlet” a fontos, a szív és benne lélek szeretete, nem jut már szóhoz.
Ha szeretsz, végtelen az esély, mert nincs is olyan, hogy esély. A szíved, a szereteted nem latolgat esélyeket, csak az elme. Szóval, amikor ez felmerül, már jó “eséllyel” nincs több a kapcsolatban, mint 2 ember üzleti tárgyalása arról, kinek hogyan lehet jó még a másik fél oldalán.
Nem lehet számonkérni senkit azért, mert nem érzi azt, amit te!
A tettiért számonkérheted, de az érzéseiért nem! Hisz nem azért érez másképp, hogy VELED kiszúrjon….
Amikor képes vagy a szíveddel látni, pontosan tudod ezt: nem kényszerítheted rá a másik emberre azt, hogy téged szeressen. Tudod a szíveddel és érzed, hogy ő is választhat, ő is dönthet úgy, ahogyan neki jó. A döntése pedig épp úgy az övé, ahogyan a tiéd a tiéd. Szereted, szeretheted… és ha valóban szereted, akkor érted és elfogadod a döntését, hogy ő menni akar. A szeretet nem birtokol.
Nem az az ember marasztal, aki szeret – miközben a párja lépni akar. Nem az ragaszkodik, aki szeret… hanem épp az, aki sajnos már nem a szívéből szeret, csak az elméjében létezik. 🙁 Aki szeret, az ugyanis nem követeli a másiktól, hogy olyat tegyen, olyanban maradjon, ami neki nem jó.
Ettől még, amikor elhagynak, érezheted magad – jogosan – nagyon rosszul. Engedd is át magadon ezt a csalódottságot és fájdalmat, de tudd közben, hogy az egós-elméd sajog és szomorkodik, hiszen a “birtoklási vágya” épp kudarcot vallott. Az egó nem viseli, ha alulmarad, ha nem teljesül egy cél, ha nem tudja megszerezni vagy megtartani, ami (vagy aki) neki a boldogságot jelenti. Van egód, van elméd, meg ne tagadd a fájdalmát, ne is küzdj magaddal azon, hogy nem érezhetsz fájdalmat! Fogsz ÉREZNI. De tudd, hogy miért érzed! Azért, mert az egós elméd működik, hozza a “funkcióját”, avagy foggal és körömmel védi a “birtokát”, amit magadénak hittél.
Ilyenkor segíthet – ha tudsz a szíveddel látni – és rájössz, hogy a másik ember nem gonoszul elbánni akart veled, nem cserbenhagyott a szakítással, hanem egyszerűen csak megy tovább a maga útját járva és joggal a maga javát keresve. Ilyenkor egész biztos, hogy számodra is tartogat egy új kezdetet, egy újabb jót az élet. Kezdd hát meglátni, és nyitni felé! Ez a szebb jövőd kulcsa: szívvel látni, élni önmagad, nyitni az új kezdetre és hinni, hogy jót szán neked az élet!
Kidobjuk a kapcsolatot, vagy szerelgetjük?
Nem könnyebb kidobni… 🙁
Szerelgetni se könnyű. Ott ugyanis nagyok sok a sérülés, a sértettség, a csalódottság. 2 ember nem akkor tud újra egységben és szeretetben élni, ha AKAR, hanem akkor, ha a SZÍV-ükben felébreszthető még a szerelem. Ha van közöttük még olyan pont, olyan terület, olyan téma, amiben együtt létezve mind a ketten örömöt éreznek. Ha tudnak még önfeledten kapcsolódni egymáshoz, vagy teremtőereiket összeadva, együtt alkotni, létrehozni olyan dolgokat, amiknek mind a ketten örülnek.
Ha még létezik a kölcsönös tisztelet és HIT a kapcsolatban egymás iránt. Ilyenkor még van lehetőség ÚJRAKEZDENI, és új alapokon építkezni. Egy megromlott kapcsolatot folytatni már nem érdemes, de picit “szünettel” vagy teljesen új alapokra helyezve újraindítani viszont igen.
Ez azonban szintén egy másik cikk… és van hozzá adalék bőven a blogon. 🙂
Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: A könyv, amitől egyszerűen jobban fogod érezni magad, mert a szíved megnyugszik, az elmédben pedig megértés keletkezik…
Tarts velünk a csoportos kurzusunkon is: gyors felismerés, nagyobb tudatosság vár… és persze vidámság, játék és egy igazán kedves nap közöttünk: Szeretet Kurzus
forrás: Szabadon Ébredők
