Fontos az elengedés, „engedd el” – mostanában ezt szajkózza mindenki. Nekem ebből baromira elegem van, de tényleg. Mert mondhatom én kívülállóként, hogy valaki szakadjon már el a múltjától vagy attól, aki játszik vele, kihasználja…ha az a valaki erre képtelen. Egészen egyszerűen nem akarja a leválást.
Mert függ a másiktól, a hiányától, az érzéstől, amit generál benne, még akkor is, ha az rossz. Ilyenkor érzékeli a kínokat, mégis benne ragad, tudja, hogy rombolja, mégis akarja tovább, maga sem érti, miért. Ilyenkor aztán mondhatom, hogy „engedd el”, mert néz rám nagy szemekkel, hogy „de azt hogyan kell? próbálom és nem tudom „. Persze eleinte még megpróbáltam elmagyarázni, észérvekkel alátámasztani, amit egyébként ő is tud, hogy „helloka, bele fogsz ragadni a szenvedésbe”, de mostanában már meg sem próbálom felrázni ebből az állapotból. Tudjáto
k miért? Mert ha ő nem akarja, akkor nincs miről beszélni.
Ennyi az egész. Akarat. Tudatosság. Nem az elengedés.
Egy tudatos ember életében nincs helye játszmának, ego-harcnak, bizonyítási kényszernek. Tudja, mi építi, mi rombolja, mi volt a tanítása egy adott kapcsolatban és ezzel a felismeréssel már eszébe sem jut tíz körömmel ragaszkodni ahhoz, ami egyébként folyamatosan padlóra küldi.
„Engedd el”- ezt nem kell tízezerszer mantraként mondogatni annak, aki tisztában van azzal, hogy mire is mond nemet és mit akar elérni, mi a célja. Mert amúgy mindenki boldog akar lenni, tökéletes párkapcsolattal. Azt hiszem, nem árt, ha magadba vésed azt, hogy nem egy másik embertől lehetsz boldog, mert az ideig-óráig tart. Hanem önmagadtól.
Amikor egyedül is tökéletes harmóniát élsz meg, amikor nincs hiány az életedben valaki után…akkor ragyogni fogsz és ezt a ragyogást mindenki észreveszi majd…az is, aki tényleg megérdemel téged.
Nem az elengedés tehát a titok, hanem az, hogy megtaláld végre azt a valakit önmagadban, aki szereti magát annyira, hogy nemet mondjon egy olyan kapcsolatra, amiben megalázzák, kihasználják, becsapják, taktikáznak és drámáznak vele, ehhez pedig ő asszisztál. (még ha szenved is benne)
„Engedd el” ….igen, engedd el az elengedni akarást, a görcsös bizonyítgatását annak, hogy kellesz valakinek. Bízz magadban, szeresd azt a valakit, aki képes felismerni, mire van szüksége. És az a valaki nem fog elméleteket gyártani, hogy miért nem tudja még elengedni az eddigi rosszat…hanem erős lesz és kitartó. És még véletlenül sem akar szenvedni egyetlen percet sem és nem akar revansot sem venni az őt ért sérelmekért.
És ehhez az erős, tudatos és kiegyensúlyozott valakihez boldogan fog kapcsolódni az, aki nem lerombol, hanem épít. Aki önmagadért szeret és nem azért, akivé melletted válhatna.
„Elengedés”…? Ez a kulcs a boldogsághoz? Ugyan.
A Tudatosság. Azt hiszem, ennyi kell csupán, nem lélektani dráma vagy spirituális labirintus. Tudd, hogy ki vagy, mit érsz, hova tartasz. És szeresd azt a valakit annyira, hogy esélyt adsz neki az őszinte, igaz szerelem megélésére.
Mert jogod van szeretve lenni és boldogan élni. Nem kell megalkuvóként beleragadni egy szeretetmentes, hamis kapcsolatba úgy, hogy közben a lelked tudja, hogy többre vagy hivatva, hogy azt a valakit, aki Neked rendeltetett, már sosem ismerheted meg. Miért? Mert így döntöttél. Tényleg csak rajtad múlt. Nem az elengedés-mantrákon.
Szeretettel:
Jurák Kata
Forrás: Kata lelkifröccse
