Ha megszűnik bennünk az odafigyelés, a törődés, a gondoskodás, akkor megszűnünk embernek lenni. Az alábbi sorok arra hívják fel a figyelmünket, hogy mit éreznek idős, magányos szüleink, ha nem beszélünk velük, időnként nem látogatjuk meg őket. Tegyük meg, amíg nem túl késő, mert különben megszűnünk embernek lenni.
Gyermekem!
Mikor megöregszünk, rájövünk, hogy életünk véges, elmúlóban van, olyan, mintha beköszöntene az ősz. Ezért arra kérlek, hogy legyél türelmes velem, ne szidj meg, ha eltörök egy tányért, vagy kiöntöm a levest az asztalra, mert reszket a kezem. Egy idős embert könnyen meg lehet bántani. Mikor megromlik a hallásom, és nem fogom érteni, amit mondasz, kérlek ne nevez süketnek. Kérlek! Inkább ismételd meg a mondandódat, vagy írd le egy darab lapra. Ez van, mikor megöregszik az ember. Ez egy ilyen állapot.
Mikor már annyira fájnak a térdeim, kérlek légy türelmes és inkább segíts, hogy fel tudjak állni, ahogy én is tettem, mikor te még kicsi volták, és járni tanultál. Hallgass végig, türelmesen, és ne kacagj ki, ha valami fontosat szeretnék közölni veled. Emlékszel, mikor kicsi voltál és mindenáron szerettél volna egy lufit kapni? Egész nap csak azt hajtogattad, hogy lufi, lufi, lufi. Így hát elsétáltunk a boltba, és vettem neked egy szép pirosat. Türelmes voltam veled, és megadtam amire vágytál.
Kényelmetlen tudom, de sajnálom, hogy ha már nem vagyok illatos, és úgymond idős szagom van. Ne szidj össze, hogy miért nem tisztálkodom rendszeresen, inkább segíts, mert már nem tudok olyan könnyen lépni, mozogni, félek is, hogy elesek, vagy megfázok, mikor vizesen kiszállok a kádból. Mikor kicsi voltál, türelmes voltam veled, kibírtam a hisztijeidet, az üvöltözésedet, mikor fürdeni indultunk. Légy türelmes kérlek, mert te is egyszer meg fogsz öregedni.
És kérlek, ha van egy kis szabadidőd, ugorj át hozzám, hogy beszélgessünk. Egész nap egyedül vagyok, és senkihez sem tudok szólni. Tudom, hogy sok a dolgod, lefoglal a munkád, de ha pár percre is, hívj fel telefonon, és ha nem is érdekelnek a történeteim, legalább tégy úgy, mintha figyelnél. Én mindig figyeltem rád, mikor a mackós történetedet mesélted, nem untam, pedig vagy százszor elmondtad.
Mikor annyira legyengülök, hogy már nem tudok felkelni az ágyból, remélem mellettem leszel. Kérlek légy velem az utolsó óráimban. És ne aggódj, ha meghalok, mert jó kezekben leszek. Visszamegyek a Teremtőmhöz.
Szeretlek.
forrás: filantropikum
