Törökvár

Kézai szerint a legrégibb jövevény nemzetségeink egyikének, a Tibold nemzetségenk ősi birtoka volt. Az 1231.évi osztálykor e birtokot a Tibold nembeli Bodor fiai Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1332-37.évi pápai tizedjegyzék plébániáját, az 1348.évi oklevél pedig Szent Miklós tiszteletére szentelt Benedek-rendi apátság említi, melynek apátja János. Az 1340-ben kelt oklevél szerint Pál országbíró előtt Keményi Konrád, Baja és ,, Baboucha vocatas in Comizazu de Baranya”-t 100 márkáért Becsei Töttösnek adta el, 11369-ben már a Babocsai család birtoka volt.
Az 1395.évi oklevél szerint ez évben és előtte is Babocsa Prodauzi Myck bán fia, István fia Istváné volt, aki hűtlenségbe esett, és elfogatása elől elől a megerősített Szentgyörgy várába, majd onnan külföldre menekült. Birtokait, valamennyi várát 1398-ban Wyfalu-i Miklós fia László mester kapta adományul, kinek magtalan halálával a birtok a királyra szállt. Zsigmond király a birtokot Marczali István fia Miklós mester temesi ispánnak adományozta a török elleni védelemben szerzett érdemeiért, valamint testvére, István mester haláláért, aki Nikápoly várának ostromakor török fogságba esett, és ott meghalt.
A vár okleveleiben először 1450-ben tűnik fel ,,Castrum Babolcza” alakban, mely örökösödési szerződés alapján 1474-ben a Báthori család birtokába került. 1555-ben Báthori András és testvéréé a vár, melynek őrsége Selpi István s Budaics János vezetése alatt 250 emberből állott, kiktől ez évben foglalta el a török. A vár feladása miatt Báthori a két hadnagyot elfogatta és halálra ítélte, de sikerült börtönükből megszökniük. Egy év múlva, 1556 júliusában Zrínyi Miklós, Nádasdy Tamás és Stanich Horváth Márk vezetésével a magyarok visszafoglalták Babócsát, és Perneszy Farkast nevezték ki a vár kapitányává.
Szigetvár eleste után 1566-ban Szokoli Musztafa nagyvezér mintegy 20 000 főnyi sereggel ostromolta Babócsát, melyet segítség hiányában az őrség kénytelen volt feladni. Az 1568-69. évi török zsoldlajstrom szerint 558 fő volt az őrség létszáma. A törökök 1595-ben Zrínyi György, Hajmássy Kristóf és Herberstein Zsigmond hadainak közeledtére a várat elhagyták, és az kardcsapás nélkül jutott vissza a magyarok kezére. A vár kapitányává Zrínyi Horváth Miklóst nevezte ki, míg a magyar katonaság hadnagya Hajmássy, a németeké Urmüller lett. A török újabb támadásaitól Végh Gergely alkapitány 1576-ban még meg tudta védeni a várat, de 1600-ban az oszmán seregnek 3 napi ostrom után sikerült elfoglalnia, kiktől csak 64 év után, 1664-ben Zrínyi, a költő szabadította fel. A vár ezután hadi jelentőségét vesztve pusztulásnak indult, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta.
Új birtokosai voltak 1701-ben a Szalay család, 1713-ban Ridnsmann grófnő, 1776-ban Végh Péter, kinek örököseitől 1835-ben gróf Somsich Adolf vásárolta meg.
Cím: BabócsaVárdomb u.
Tel: (+36) 82 504-515
E-mail: [email protected]
Web: www.babocsa.hu