aussure, (Ferdinand de Saussure (1857 – 1913) Genfben született értelmiségi családban. A nyelvek iránti fogékonysága és tehetsége már korán megnyilvánult, kiválóan tudott görögül és latinul. Lipcsében két évig tanult az összehasonlító nyelvészet mestereinél (Curtiusnál, Leskiennél). Itteni tanulmányainak eredménye az újgrammatikus szellemű, de az iskola képviselői által eléggé hűvösen fogadott Mémoire sur le system primitif des voyelles indo-européennes, magyarul Az indoeurópai nyelvek kezdeti magánhangzórendszere című dolgozata. 1880-ban készült doktori disszertációja is az összehasonlító nyelvtudomány köréből íródott.
Párizsban tevékenyen részt vesz a párizsi nyelvészkör munkájában. 1884-től kezdve kizárólag oktatással foglalkozik. 1891-től Genfben találjuk, 1907-ben tanári katedrát kap. Ez idő alatt nem publikál, a nyelv lényegéről vallott újszerű felfogását egyetemi előadássorozataiban foglalja össze. Ezek anyagát a hallgatók jegyzetei és Saussure feljegyzései alapján Charles Bally és Albert Séchehaye állította össze, és adta ki 1916-ban Cours de linguistique générale címmel.
Számtalan nyelvre lefordították, s rendkívüli nagy hatással lett a XX. század sokféle nyelvészeti irányzatára. Magyarul 1967-ben Bevezetés az általános nyelvészetbe címmel jelent meg. A híres mondás, hogy „Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk elő”, bízvást alkalmazható századunk nyelvészeire, így vagy úgy szinte mindannyian kötődnek a saussure-i tanokhoz.
Forrás: wikipedia;
