Településtörténet
Felsőzsolca városa a Bükk hegység keleti lábánál, a Sajó folyó bal partján, a borsodi tájegység Abaújjal határos keleti oldalán, a Bódva, a Sajó és a Hernád folyók völgyeinek természetes metszéspontjában fekszik.
A régészeti (Várdombi ásatások) és történeti kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a település területén és közvetlen környékén már az ősidőkben letelepedett az ember. (Újkőkori, bronzkori, vaskori, kelta- és Árpád-kori leletek A község határának keleti részén található emberkéz alkotta Halmokról a régészeknek az a véleménye, hogy 6-8000 évvel ezelőtt keletkezhettek.
Az első írásos adat a településről 1281-ből maradt fenn. Ebben az oklevélben a Misokolcot birtokló Ernye bán fia, István mester és a Felsőzsolca-i tulajdonos Panyth bán fiai között a Sajó mederváltása miatt keletkezett birtokvitát a felek úgy zárták le, hogy az egri káptalan előtt megállapodtak: Misokolc és Zsolca között a határ mindenkor a Sajó folyó.
Az 1333-35. évi pápai tizedjegyzékekből tudjuk, hogy ekkor itt volt a megye egyik legtöbbet fizető, virágzó plébániája, melyet Szent Mihály tiszteletére szenteltek fel.
A XV században a Szemere család zálogbirtoka a falu, majd Bebek Ferenc, Serédi Gáspár birtokolja a községet.
A török megielenése véget vet a békés fejlődésnek, 1544-ben dúlják fel először a környéket.
A XVI. század derekától protestáns főurak az új birtokosok. (Rákócziak, Dőryek Szirmayak)
A XIX század elején házasság révén a Platthy család tulajdonába kelrül Felsőzsolca, majd újabb házasság révén a Szathmáry Király családé lesz. Általuk ismét olyan család a birtokos, kiknek kiemelkedő szerepe volt Észak-Magyarország kulturális és gazdasági életében.
Az első kéziratos térkép 1771-ben készült Felsőzsolcáról. Ennek művészi reprodukciója (melyet Vincze Ildikó keramikus művész készített) díszíti a Városháza Dísztermét.
A szabadságharc során kétszer is súlyos károk érik a falut és a Szathmáry Király uradalmat. 1849 július elején a beözönlő cári csapatok fosztogatnak itt, majd 1849. július 25-én a Zsolcai csatában, amikor Világos felé visszavonuló Görgey összecsap velük, az ütközet során felgyújtják a községet, és ismét kifosztják az uradalmi kastélyt s a birtokot.
A történelem hőseit és áldozatait nem felejti Zsolca lakossága. Az 1849. július 25-i Zsolcai csata emlékére, az országban másodikként emeltek a Honvédek-nek emléket melynek felszentelésére 1867. szeptember 2-án került sor.
A jobbágyfelszabadítás és a kiegyezés után rohamosan fejlődő Miskolc ipari munkásainak Felsőzsolca is segít letelepedni.
Az 1869-ben 946 fős község a századfordulóra 1672 főnek, 1930-ban már 2532 embernek ad otthont. Természetesen ez azt is jelentette, hogy megváltozott a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása. 1930-ban fele-fele arányban élnek itt a mezőgazdaság által eltartottak, illetve az iparban, kereskedelemben foglalkoztatottak.
Az első világháború nagy áldozatot követelt a falutól. A háború frontjain 48 zsolcai halt hősi halált. Két fiatalember 1919-ben, a falu környékén lezajlott harcok következtében vesztette életét.
A két világháború közötti időszak fontos jellemzője, hogy a községben sok kis- közösség létezett. Pártok, vallási szerveződések, kulturális és önsegélyező körök, sportszervezetek, társadalmi szervek jöttek létre, melyek át-, meg átszőtték a község társadalmának egészét, s vált így településünk a sok újonnan ideköltöző lakos ellenére valódi közösséggé.
A II. világháború az elsőnél is nagyobb megpróbáltatásokkal, áldozatokkal járt. Közel kétszázan vesztették életüket a háború következtében.
1991-ben a Szabadság Napján, a Kegyeleti Parkban az egyházak ökomenikus szertartás keretében leplezték le a II. világháború felsőzsolcai áldozatainak emlékművét, Varga Éva szobrászművész alkotását.
Az erőltetett szövetkezeti szervezés eredményeként újra megismétlődött a századforduló évtizedeiben lejátszódó népmozgás. A Miskolcon munkahelyet keresők nagy része a városkörnyéken telepedett meg. Felsőzsolcán is új lakótelepek, utcasorok épültek. A beköltözők révén Felsőzsolca, az 1980-as évek végére hétezres lélekszámú nagyközséggé vált.
A Sajó, mint természetes határ segítette elkerülni Felsőzsolca beolvadását Miskolcba, megőrizve ezzel önálló település létünket. A kertcárosi jellegű, emberbarát arculatú település fejlett intézményrendszerrel és modern közművekkel segíti és szolgálja a helyi és – a térség központajként – a környező települések lakosainak életét. Kitűnő fekvésű Ipari Parkja pedig további lehetőségeket kínál a fejlődéshez.
Felsőzsolca földrajzi helyzeténél fogva a XVII. század második felétől jelentős szerepet játszott a nagyváros mellett Borsod megye gazdasági-kereskedelmi életében.
A földbirtokokon már akkor megjelennek az iparosok, ácsok, kovácsok, molnárok. A Dőryeknek malmuk, kocsmájuk van, hídvámot szednek, téglaégetés folyik a faluban. (Dőry László 1716-ban 20 ezer téglát ajánl fel az Avasi templomhoz a felsőzsolcai égetőből.) Ettől fogva a község lélekszámának folyamatos növekedésével összhangban emelkedett az iparos és kereskedőcsaládok száma.
Az 1930-as évek elején 2 asztalos, 1 borbély, 7 cipész, 1 faesztergályos, 2 kerékgyártó, 4 kovács, 1 malmos, 1 pék, 1 szikvizes és 9 cséplőgép-tulajdonos szolgálta ki a falu lakóit. Négy családnak volt mészárszéke, 11-nek vegyesboltja, 8 helyen árultak dohányt, egy fa-, egy termény-, egy szénkereskedő, 7 kocsma, vendéglő és a Hangya fogyasztási szövetkezet állt a vásárlók rendelkezésére.
A felsőzsolcai gazdaság elsősorban ipari, infrastrukturális szolgáltató, illetve élelmiszeripari feldolgozó jellegű.
A közel 300 magánvállalkozó és a több mint 100 társas vállalkozás a legváltozatosabb gazdasági ágakban tevékenykedik.
Az ipari üzemek közül az Országos Villamostávvezeték Rt. Kelet-Magyarországi Üzemigazgatósága felsőzsolcai központjával irányít 7 alállomást és 6 vezeték- felügyelőséget az Ukrán határtól Budapestig, 750, 400 és 220 KV-os fő és alap- hálózattal.
Látnivalók
Bárczay kastély, Római katolikus templom
Felsőzsolca kiemelkedő idegenforgalmi látványosság híján elsősorban a nyugodt, csendes pihenésre vágyóknak lehet úticél.
Megtekintésre érdemes a falu volt földbirtokosainak otthonául szolgáló, klasszicista stílusban átépített, úgynevezett Bárczay kastély és a község két legagyobb vallási közösségének temploma.
A római katolikus egyházközség temploma 1900-ban épült Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel.
Görög katolikus templom
A görög katolikus közösség 1803-ban történt önállóvá válását követően 1851-ben emelt templomot.
Műremek ikonosztázát Spisák Imre és testvére készítette. Érdekessége, hogy alkotóik azonosak a máriapócsi ikonokéval.
Cím: FelsőzsolcaSzent István u. 20.
Tel: +36 (46) 584 010
E-mail: [email protected]
Web: http://www.felsozsolcaph.hu
