Olykor bizony frászt kapunk, ha az izmaink hirtelen, akaratunktól függően, heves fájdalmat okozva összehúzódnak, vagy sűrűn ismétlődő, éles érzés hasít belénk; görcsbe rándul a gyomrunk, amikor apró gyermekünkre rátör a nyavalyakórság (epilepsziás roham), és a teste rángatózásba kezd. Szerencsére ma már nem kell frászkarikát készítenünk, (aki mégis ezzel próbálkozna, megérdemel egy jó nagy frászt,) hiszen köztudott, hogy rángógörcseit nem a rontás okozza, de még csak nem is az ártó szellemek.
Eleink nem voltak ilyen kedvező helyzetben, ezért a maguk módján próbálták a bajt megelőzni, vagy ha már megvolt, a görcsöket enyhíteni. Ha egy kisdedre jött rá a görcsös roham, az arca előtt összetörtek egy agyagedényt, azt remélve ettől, hogy kiűzi belőle a gonoszt. Az „előrelátóbbak” már az első lehetséges alkalommal kihúzták a csecsemő néhány hajszálát, és a levágott körmeivel együtt egy darab fehér vászonba csomagolták, és a „szellemriasztó” pakkot a bölcsőjének az aljához kötözték.
Sokfelé a más betegségek megelőzésére is használt gyűrűkben vélték megtalálni a görcsök ellenszerét. A gyomorgörcsök és az alhasi fájdalmak kezelésére például a koporsószegből készített gyűrűket tartották hatásosnak. Voltak, akik – megelőzendő a görcsöket – teknőspáncélból készített gyűrűt húztak ujjukra. Az angliai Devonshire grófság egyes részein még a múlt század elején szokás volt a „görcsoldó gyűrűk” nagypénteki megszentelése. Ha nem volt a háznál ilyen gyűrű, állítólag a beteg párnája alá tett parafa dugó is megtette. Gloucestershire-ben a görcsre hajlamos személyeknek azt javasolták, hogy lefekvéskor egy darab kenet vigyenek az ágyukba. A módszer hatásossága azon a babonás elképzelésen alapult, hogy a kén büdös szaga elijeszti a fájdalmakat okozó gonosz szellemeket.
Számos módszert ismertek az éjszakai görcsök megelőzésre. Az egyik lefekvés előtt a cipők és a zoknik keresztbe tételét tanácsolta. Mások szerint az volt igazán hatásos, ha a papucsukat a talpukkal felfelé helyezték az ágy alá, de voltak, akik úgy helyezték el a cipőjüket a földön, hogy az orruk éppen hogy csak kikandikáljon az ágytakaró alól.
Sokan ürücsontot hordtak a zsebükben, ettől remélve a görcsös fájdalmak kialakulásának megelőzését. Ha ennek ellenére görcsbe rándult valamelyik testrészük, a fájdalmas helyet egy mezei nyúl hátsó lába térdízületének kiscsontjával érintették meg. Az Allegheny-hegység (USA) indián őslakói a csörgőkígyó mérgével kúrálták a görcsös rohamokat.
Hatásosnak tartották a test körbetekerését angolnabőrrel, és sokfelé bíztak a különféle – Szűz Máriára, Jézus megszületésére és keresztre feszítésére hivatkozó – varázsmondókákban.
De nemcsak nép fantáziáját mozgatta meg a probléma, Lord Bacon (1561 – 1626), a híres angol filozófus is több módszert ajánlott a görcsök enyhítésére. Ez egyik a fájó testrészen a bőr enyhe felhorzsolását tanácsolja, a másik szerint – ami nehezen hihető – csikóhal fogakból készült gyűrűt kell a beteg ujjára húzni, a vádlit pedig – görcs esetén – egy letépett télizölddel kell körbekötözni.
Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu
