forrás: DiscoveryNews
Kutatók úgy hiszik, a nagy hatalmú, titokzatos középkori rend tagjai hosszú életének titka egyedülálló étkezésükben rejtőzhetett: rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, szárított hüvelyeseket, húsként pedig főként halat fogyasztottak, emellett aloepéppel elegyített, mérsékelt mennyiségű bort ittak.
A Jeruzsálembe tartó keresztény zarándokok védelmére 1119 környékén megalapított rend a Szentföld muszlim visszahódítását követően indult hanyatlásnak, 1314-ben eretnekség vádjával felfüggesztették, utolsó nagymesterét, Jacques De Molay-t máglyán elégették.
A Digestive and Liver Disease folyóiratban közzétett vizsgálatban azt vették szemügyre, hogy a templomos lovagok a középkor átlagemberéhez mérten – akinek várható élettartama 25-40 év volt – miért éltek jóval hosszabb ideig.
A hosszú élettartam a rend egyik jellegzetes ismérve. A legismertebb eset felöleli például Hugues de Payens-t, a rend társalapítójának és első nagymesterének történetét is, aki 1136-ban 66 évesen hunyt el. De megemlítendő Geoffrey de Charney, Normandia preceptora, aki 63 éves volt kivégzése idején, míg Jacques De Molay nagymester 67 évesen, hétéves börtön után került máglyára.
Francesco Franceschi, a római Katolikus Egyetem kutatója szerint a templomosok szokatlanul hosszú élettartamát általában különleges isteni ajándéknak tartották. A magyarázat azonban jóval egyszerűbb lehet, és a kutatók szerint összefüggésben állhat a Clairvaux-i Szent Bernát latin nyelvű rendszabályzata meghatározta különleges életmód szigorú előírásaival. Bizonyos cikkelyek például kizárólag csak a higiéniáról és táplálkozásról szóltak.
Franceschi szerint az étkezés előtti kézmosás kötelező volt, emellett az ebédlőt is mindig nagyon tisztán tartották, az asztalokon abroszok. A vadászatot szigorúan tiltotta a rendszabályzat, míg a hal, sajt, olívaolaj és friss gyümölcs igen értékes volt.
A kutató szerint eme szokások szöges ellentétben álltak a középkori táplálkozás szűk tartományával. A zsírban és kalóriákban igen gazdag étkezés számos betegséget – többek között diabéteszt és köszvényt váltott ki, emellett a metabolikus-szindróma (diabétesz, magas vérnyomás és elhízás) kialakulásáért is felelt.
A szerzők megjegyzik, a templomosok étkezése kifejezetten eme kondíció leküzdését célozta, hiszen hogyan küzdene meg egy túlsúlyos lovag az ellenséggel? A szerzők történelmi dokumentumokat fésültek át, és kiderítették, hogy a lovagok húst csak hetente három napon ettek, ezzel részben elkerülték az akkoriban igen népszerű, rostonsült húsok rákkeltő hatását.
A templomosok a tenger gyümölcseit az egyéb húsételek megfelelő pótszerének tartották, ennélfogva előnyt kovácsoltak az omega-3 zsírsavaknak a vér koleszterin- és trigliceridszintjére gyakorolt jótékony hatásaiból. A gyümölcsök és zöldségek mellett nagy mennyiségben ettek hüvelyeseket is. Eme utóbbiak a probiotikumok legjobb természetes forrásai, a bélmikrobióta „jó” baktériumainak tápanyagforrásai.
Végezetül, a templomosok kis mennyiségben bort is ittak, amit aloepéppel elegyítettek. A növényről ismeretes, hogy antiszeptikus, antibakteriális és gombaölő tulajdonságai vannak.
A szerzők szerint ezek a szokások magyarázhatják a templomos lovagok hosszú élettartamát.
