Chambord, Franciaország
A chambord-i kastély (franciául Château de Chambord) 16. századi, reneszánsz stílusban épült kastély a Loire-völgyben, Franciaország Loir-et-Cher megyéjében, Chambord község közelében. Jellegzetes, a reneszánsz stílusjegyeket a hagyományos középkori francia építészettel vegyítő külseje az egyik legszebb francia kastéllyá teszi. A chambord-i a Loire-völgyi kastélyok közül a legnagyobb. Építését I. Ferenc király rendelte. Az építész kiléte ismeretlen, feltehetően Domenico da Cortona tervezte és lehetséges, hogy Leonardo da Vinci is közreműködött az épület terveiben.
A francia forradalom után a kastély egy ideig elhagyatott volt, majd restaurálták. A második világháborúban a Louvre és a compiègne-i kastély műkincseinek egy részét itt helyezték el. 1981 óta a Loire-völgy többi építészeti emlékével az UNESCO Világörökség része. A kastélyt évente 700 ezer látogató keresi fel.
A kastély a Loire-völgy legnagyobb kastélya.
Reichsburg kastély, Cochem Németország
A kastély csodálatos látvány, melyet az első évezred végén építetett egy nemes. Később azonban egy uralkodóé lett, aki elzálogosította, mert nem tudta fedezni a koronázását.
Szinte teljesen megsemmisült a XVII században, amikor XIV Lajos a környéket megszállta. Későbbiek során neogótikus stílusban építették újjá.
Eltzi vár, Németország
Az eltzi vár Németországban, Rajna-vidék–Pfalz tartományban, Koblenztől körülbelül 20 kilométerre található déli irányban, Németország egyik legszebb váraként tartják számon. A vár az Elz folyó (a folyó neve egészen pontosan Elzbach, azaz szó szerint Elzpatak) völgyében épült. Bürresheim kastélyával együtt Eltz vára az egyetlen létesítmény az Eifelban, amelyet sem meg nem hódítottak, sem el nem pusztítottak és sem a 17. vagy a 18. század háborúi, sem a nagy francia forradalmat kísérő társadalmi változások nem érintettek.
A várat valószínűleg a 12. század elején építették. A név először 1157-ben került említésre I. Frigyes német-római császár ajándékozó oklevelében, amelyben „Rudolphus de Elze” mint tanú említésre került. A késő román stílusú vártorony és a román stílusú lakóház máig változatlanul megmaradtak. A várat azon út mellé építették, amely a Moselt összeköti az Eifel-hegységgel ill. a Májusmezőnek (Maifeld) nevezett síksággal. A várat három oldalról veszi körül az Elz, ami egy majdnem 70 méter magas, elliptikus formájú sziklára épült. A vár építői okosan alkalmazkodtak a szikla természetes alakjához, ennek köszönhető a vár részben szokatlan alaprajza.
Elz örökösei, Elias, Wilhelm és Theoderich még 1268 előtt felosztották egymás között a családi vagyont, a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Innen eredeztethető a család későbbi három fő ága; a Rübenachok, Kempenichek és Rodendorfok. Ezután a várban az Eltz-ház több mellékvonala örökösi közösségben (Ganerbengemeinschaft) élt együtt. A vár különböző részei (részépítményei) még ma is ezen három vonal neveit viselik.
Erdélyi vajdahunyadi vár
Története
1409. október 18-án kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond Vajk (Woyk) kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a hunyadi birtokot, amelyről később a család a nevét is vette. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János ekkor építette ki rangjához méltó lovagvárrá.
A vár 18. századi akvarellen a Magyar Nemzeti Múzeumban
Később két jelentős építési periódus formálta a várat: Bethlen Gábor 17. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai.
1618-ban került az iktári Bethlen család tulajdonába. Bethlen Gábor átalakíttatta és külső védművekkel erősíttette meg a várat, majd az uradalommal együtt unokaöccsének, Bethlen Istvánnak adományozta. Annak 1632-es halála után rövid ideig felesége, Széchy Mária lakta. 1648-ban Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin szerezte meg.
A vár Ludwig Rohbock és Hunfalvy János 1864-es könyvében
1725-től a kincstári uradalom hivatalai kaptak benne helyt. A várat utoljára 1784-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a Horea-felkelés elől.
1807-es látogatásakor I. Ferenc elrendelte felújítását, de a munkálatoknak 1818-ban egy villámcsapás okozta tűz vetett véget. A szabadságharc után a járási hivatalok is a várban működtek. 1854-ben ismét tűz pusztította.
1868-ban Arányi Lajos népszerűsítő kampánya nyomán közadakozásból kezdték meg az évtizedekig elhúzódó helyreállítást. Eredetileg Rudolf főhercegnek szánták, a magyar nemzet ajándékaként. A helyreállítást előbb Schulcz Ferenc, majd 1870 és 1874 közt Steindl Imre irányította. Ők a kor felfogása szerint egységesen gótikus stílusúvá igyekeztek „visszaalakítani” a várat. Egyes részeket megsemmisítettek vagy kiemeltek és helyükre újakat toldottak be (ezeket a változtatásokat később részben kijavították). Steindl alakította ki a tetők mai formáját. Tudományos igényű restaurálása Möller István nevéhez köthető (1907–1913). 1956 óta ismét folyamatos helyreállítási munkák zajlanak a várban.
A vár belépőjegy ellenében látogatható. Belső tereiben történelmi, régészeti és néprajzi tárgyakat állítanak ki.
Az 1896-os millenniumi kiállítás Alpár Ignác által tervezett Történelmi Épületcsoportja jelentős részben a vajdahunyadi vár részleteinek utánzatából áll. Az ún. Vajdahunyad vára előbb fából épült föl a budapesti Városligetben, majd a nagy siker miatt Alpár 1908-ig kőből újraépítette. Tartalmazza többek között a Nebojsza-torony és a Mátyás-loggia másolatát.
Fecskefészek kastély Ukrajna
A ma Ukrajnához tatozó Jaltától nem messze a Fekete-tenger partján, a 40 méter magas Aurora sziklaszirtjén áll a páratlan szépségű Fecskefészek-kastély (Swallow’s Nest), mely a Krím-félsziget egyik jelképe.
Az építészeti szempontból különleges neogótikus kastélyt von Steingel báró, német olajmágnás építette 1911 és 1912 között (Leonyid Sherwood orosz építésszel) egy középkori vár mintájára. Stílusában leginkább a híres neuschwansteini kastélyra hasonlít. A kastély helyén korábban egy fából készült ház állt, amit a „Szerelem kastélyának” is hívtak. A fecskefészek, bástyájával és csipkézett párkányú várfalaival mai napig festői látványt nyújt a turisták számára.
Az épület 1927-ben túlélt egy erős földrengést, de a sziklán keletkezett repedés miatt 40 évig zárva volt a nagyközönség előtt. A kastélynak a gyönyörű kilátáson és az építészeti bravúron túl semmi lényeges funkciója nem volt, mára a Krím–félsziget egyik legnagyobb turistalátványossága.
Fertődi Eszterházy kastély
A fertődi Esterházy-kastély épületegyüttese és a benne látható kortörténeti kiállítás Fertőd város fő nevezetessége, Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látnivalója.
Mai formáját a 18. század második felében nyerte el, Esterházy (Fényes) Miklós elképzelései és tervei alapján. Több építész dolgozott rajta, de a munkát a herceg fogta össze. Az ő idejében közel húsz év alatt alakult ki az épület, amely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18. század végi Magyarország egyik fő kulturális központja volt a kastély. „Magyar Versailles”-nak is nevezik. A kastély fénykora 1768-tól 1790-ig tartott. Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának.
A kastélyban egy lakosztályt tart fenn az állam az Esterházy családnak, azaz jelenleg herceg Esterházy Antal számára.
Története
A kastély tervrajza, valószínűleg Nicolaus Jacoby munkája, 1774
A mai Fertőd elődje Süttör falu volt. A település először a nagy hatalmú Kanizsayak földesurasága alatt állott, majd Nádasdy-birtok lett, később 1671-ben – a Habsburg-ellenes rendi függetlenségi mozgalom vezetőinek elítélése után – kamarai kezelésbe került. 1681-ben Esterházy Pál a császári adminisztráció által elkobzott javakat megvette.
A mai kastély helyén korábban az 1720-ban Esterházy József irányításával megépített, U-alakú sarródi vadászkastély állt. A vadászkastély Süttör határában volt, területileg azonban Sarród faluhoz tartozott. 1762-ben Esterházy (Fényes) Miklós megbízásából a sarródi vadászkastélyt teljesen átformálták, kibővítették, illetőleg főúri pompájú kastéllyá építették át. Az új kastélyegyüttest valószínűleg Hefele Menyhért és Jacoby Miklós közösen tervezték és építették. Mire 1766-ban a mai kastély elkészült, körülötte új település született. Ez lett Eszterháza (ma Fertőd településrésze), amely az Esterházy-családról kapta a nevét. 1946-ban Kertészeti Középiskolát és Kollégiumot hoztak létre a kastély egyik szárnyában.
Festetics kastély
A Festetics-kastély Keszthely kiemelkedő jelentőségű műemléke. Építése még a 18. század közepén kezdődött el, ám csak az 1880-as években, nagyszabású átépítés és bővítés után nyerte el végleges formáját. A város minden évben több kulturális eseménynek ad helyet, amelyek egy részét a Festetics-kastély dísztermében szervezik. Önálló kongresszusi központtal és színházzal rendelkezik.
Története
A 18. század elején Keszthely több földesúr tulajdonában volt. A legnagyobb birtokostól, Pethő Jánostól vásárolta meg az ő részeit Festetics Kristóf 1739-ben. A barokk stílusú kastély építése a 18. század közepén kezdődött és még e század folyamán többször átalakították. 1883–87 között neobarokk toronnyal és újabb épületrészekkel bővítették. Ezáltal az U alakú (cour d’honneur elrendezésű), egyemeletes, közép- és oldalrizalitokkal tagolt kastély főhomlokzata elvesztette korábbi szimmetriáját. A kastély 101 helyiségből áll. A kastély bejárata előtt található a család leghíresebb tagjának, gróf Festetics Györgynek a szobra, aki kiemelten fontosnak tartotta a kultúrát. A kastélyban 20 termen keresztül mutatják be, hogyan éltek a főurak a 18., 19. században. A Tükör teremben minden héten tartanak operett koncerteket.
A második világháború nem okozott komoly pusztítást a városban, a Festetics-kastély épülete, bútorzatának legalább egy része és könyvtára épen maradt. A könyvtár megmenekülése annak is köszönhető, hogy a fosztogatásokat megelőzendő a könyvtári szárnyat az ott elraktározott berendezési tárgyakkal együtt elfalazták. A könyvtár állományából utóbb az értékesebb példányokat Budapestre szállították és beolvasztották az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe, majd más kötetekkel pótolták őket. A kastély berendezésének jelentős része a háborúval és utána mégis szétszóródott, elvándorolt. Kisebb berendezési és dísztárgyak máig tisztázatlan körülmények között a háborús idők zűrzavarában vagy utána kallódtak el a kastélyból. A hévízi fürdőkórházba menekített és ott megrongálódott bútorokat később Budapestre, az Iparművészeti Múzeumba szállították restaurálásra. Más, veszélyeztetettnek tartott, kiemelkedő kvalitású bútorokat a háború után, a kastélyból is szállítottak Budapestre, az akkori szóhasználattal „elhagyott javakként” kezelve őket. Így a kastély berendezésének legjelentősebb, főleg XVIII. századi francia rokokó és klasszicista bútorai máig az Iparművészeti Múzeumban, raktárban vagy a Múzeum nagytétényi kastély-beli kiállítóhelyén találhatóak meg. Bizakodásra adhat okot, hogy 2013. április 16-i keszthelyi látogatásán Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár szóbeli nyilatkozatban fejezte ki a kormány elkötelezettségét és fejlesztési szándékát[1] abban a vonatkozásban is, hogy a Festetics-kastélyból származó berendezési tárgyakat az Iparművészeti Múzeumból már a közeljövőben visszaszállítják a kastélyba, ezzel is gazdagítva és hitelesebbé téve az ország leglátogatottabb kastélymúzeumát.
Mont saint michel Franciaország
A Mont-Saint-Michel a Couesnon folyócska torkolatában, a La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő gránitszikla alkotta sziget, pontosan 1 km-re Franciaország normandiai partjaitól.
A sziget és a rajta található bencés apátság 1979-ben az elsők között került fel a UNESCO Világörökségi listájára.
Mont-Saint-Michel szigete egy jellegzetes árapálysziget. Apálykor a sziget száraz lábbal megközelíthető, dagálykor azonban valódi szigetté válik. Ennek következtében a Mont-Saint-Michel szigetén épült kolostor misztikus jelentőséggel bírt. 1879-ben épült fel a szigetet a szárazfölddel összekötő gát és ezzel megszűnt szigetnek lenni.
2006. június 15-én Dominique de Villepin francia miniszterelnök bejelentett egy 150 millió eurós projektet, amelynek megvalósulását követően a Mont-Saint-Michel ismét árapályszigetté válik
Története
A legendák szerint 708-ban Szent Aubert-nek, Avranches püspökének megjelent Szent Mihály arkangyal, és megparancsolta, hogy a tengerből kiemelkedő sziklán építsen kolostort. Miután St. Aubert püspök először nem tett eleget az utasításnak, az arkangyal lyukat égetett ujjával a püspök kalapján. A Mont-Saint-Michel szigetén a kolostor első templomának felszentelésére 708. október 16-án került sor.
Mont-Saint-Michel szigete 933-től, amikor a normannok elfoglalták a Cotentin félszigetet, stratégiai jelentőséget kapott, és az ezt követő évszázadokban a kolostor építését a normann építészet stílusjegyei határozzák meg.
A francia forradalom idején a bencés kolostort bezárták, és börtönné alakították át. A kolostor épületében a börtön (elsősorban politikai elítéltek börtöne) 1863-ig működött. De a francia kulturális élet vezető egyéniségei, közöttük például Victor Hugo már 1836-ban kampányt indítottak a sziget és a kolostor műemlékké nyilvánításáért. A mozgalom 1874-ben érte el célját, ekkor a szigetet Franciaország történelmi műemlékévé nyilvánították. A UNESCO Világörökség listájára az elsők között vették fel 1979-ben.
Chillon vára, Oberhofen, Svájc
Chillon története
A 19. században Albert Neaf régész vezette ásatások során talált leletek bizonyítják, hogy a tó vizében álló sziklapadokra már a bronzkor idején is építkeztek. A legrégebbi még ma is látható építmények a 11. századból származnak, amikor a vár Sion érsekeinek birtokában volt, majd a 12. századtól a Savoyai hercegek tulajdonába került. A vár mai formája sok évszázados építkezés és átépítés eredménye. A sziklasziget jelentősége abban rejlett, hogy egyrészt természetes védelmet nyújtott, másrészt az Észak- és Dél-Európát összekötő út stratégiailag fontos ellenörzőpontja volt. A tó és a meredek hegyek közötti szűk átjáró megkönnyítette a Lausanne-tól a Simplon-hágón és a Szent Bernát-hágón keresztül vezető út ellenőrzését. A középkorban fontos és jövedelmező vámőrség volt itt.
Sirmione, Olaszország
Sirmione olasz község Brescia megyében, Lombardia tartományban, a Garda-tó déli részén található szigetnyúlványon.
Történelem
Már az i.e 2-3-dik évezredben lakott volt a terület, majd a római fennhatóság idején kedvelt üdülő területté vált. Főként Verona-i arisztokraták között volt népszerű, többek között a híres római költő Catullus-nak is volt egy villája a félsziget északi csücskén. A tó környéki stratégiai helyzetének következtében többször volt helyszíne harcoknak, a késő római korban épült erődítményét a népvándorlás során pusztították el. A lombardok fennhatósága alatt a település egy fontos bírói járás központja volt, valamint Ansa, Desiderius longobárd király felesége rendházat és templomot is alapított itt.
Sirmione fő nevezetessége a földnyelvre épült, a tóra csodás panorámát kínáló kastély. a Rocca Scaligeri, amit a XIII. században épített a veronai Scaligeri család. A kastélyt egy ritka, középkori kikötői erőddel is megerősítették, mely a Scaligeri-flottát védte.
A Scaligero kastélyt Verona vezető családja, a Scaligeri építtette 1250-ben. A kastélyból csodás kilátás nyílik a Garda-tóra.
Forrás: wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
