D NOE20131114001 300x202
Forrás: M1 – Ma délelőtt | 2015. 04. 14. 19:21:00

Húszéves a Bölcső Alapítvány. Létrehozásának célja a csecsemőgyilkosságok számának csökkentése mellett az volt, hogy azonnali segítséget nyújtson azoknak a krízishelyzetbe jutott várandós anyáknak, akik saját erőből képtelenek voltak megoldást találni ellehetetlenült élethelyzetükre – hangzott el az M1 Ma délelőtt című műsorában.
Budavári Zita, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: 1994-ben a felderített esetek száma körülbelül 30 volt, 10-12 eset pedig még ma is előfordul. Az elmúlt húsz évben az alapítványtól 1220 anya kért segítséget. 400 esetben megoldódott az anya helyzete a szülésig, és tudta vállalni a babát. 800 esetben az alapítvány segítségével szültek, a babák körülbelül 25 százalékát, mintegy 200 csecsemőt akarata ellenére hazavitt az anya, a szülés utáni érzelmek ugyanis felülírtak mindent.

Húsz év alatt sem lehet ezekhez a drámákhoz hozzászokni. Ha örökbe adással zárul egy anya története, ma sem tud könnyek nélkül kijönni a gyámhivatalból – ismerte el.

Minden gyermeknek a vér szerinti családjában volna a helye, de sajnos nem ilyen fekete-fehér az élet. A legmegrázóbbak azok az esetek, amikor valaki azért kénytelen lemondani a gyermekéről, mert az a sokadik, és a meglévők „veszélyeztetve vannak”, ha még őt is hazaviszi. Vagy ha valaki egy házasságon kívüli kapcsolatból, vagy egy futó kapcsolatból maradt terhes, és a férje, élettársa a meglévő gyermekét akarja elvenni tőle, hogyha hazaviszi a nem várt, mástól fogant gyermeket – részletezte.

Az alapítvány hálózatában egyébként azok a nők is ellátást kapnak, akik nem tudják hol kihordani a terhességüket. Budavári Zita elmondta, hogy az első átmeneti kis otthonukat Szekszárdon hozták létre 1997-ben, tíz évvel ezelőtt pedig Budapesten is. Sokan hazugságok között kénytelen élni a terhességük miatt, és vannak akiket nem fogad el, nem tűr meg a családjuk, nem vállalja a „szégyent”. Pedig 2015-öt írunk, és „nem a firenzei forgóajtó idejét éljük” – hangoztatta.

A 18 év alatt két anyát kellett fizikálisan védeni a férjtől, élettárstól. És védik is: egyik átmeneti otthon címe sem publikus, csak az alapítvány székhelye – hívta fel rá a figyelmet.

Arról is szólt: a legnagyobb öröm számukra egy 1995-ös gyermek, akiről annak idején a Svábhegyen azt mondták, legfeljebb 4-5 évig élhet, soha nem fog beszélni, járni, mert a fejlődésével párhuzamosan romló agyi sérült. Ez a kislány azóta érettségizett, pszichológiát hallgat és több nyelven beszél.