A házasság, a házastársi szeretetkapcsolat az egyik legnagyobb lehetőség arra, hogy két ember boldoggá tegye egymást. A mindennapi tapasztalat szerint viszont épp a házasság vagy az egyre divatosabb élettársi kapcsolat lehet a legeredményesebb eszköze annak, hogyan tegyük boldogtalanná, és sok esetben beteggé magunkat és környezetünket.
A statisztikai adatok szerint elszomorítóan nagy arányban nem az „ásó-kapa-nagyharang”, hanem a válóperes bíró választja el egymástól a feleket, és a legtöbbjüket már a házasság harmadik éve körül, illetve az első tíz évben. Társas játékok pszichológiai sorozatunkban arra keresünk választ, hogyan tehetjük eredményesebbé, boldogabbá kapcsolatainkat. Szuper férjek márpedig léteznek! Segítőkészek, megértők, feleségükhöz gyengédek, példás apák, mindig derűsek, és a család számukra az első. Boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak és egészségesebbek, mint az átlagos férfiak.
Mi a titkuk? Hogyan csinálják?
Van néhány egyszerű, ám a személyiséget, kapcsolataink sikerességét nagyban meghatározó tanács, mely választóvonalat húz a középszerű és a nagyszerű családfők között. Kezdjük mindjárt az egyik leglényegesebbel: a férj legfontosabb feladata, hogy napról napra felkeltse és elnyerje felesége szívének legtisztább érzéseit. Ez az egyszerű vezérelv tökéletes biztonsággal segít eldönteni minden férfi számára, hogy viselkedése felesége és házassága boldogságát segíti-e, vagy épp az ellenkezőjét. Amikor veszekedéssel, türelmetlenséggel, haragvó vagy gúnyos megjegyzésekkel keserítjük egymás életét, akkor nyilván nem a legtisztább gondolatok és érzések ébrednek fel bennünk. De a kevésbé végletes helyzetekben is jó, ha megkérdezzük magunktól: mivel szolgálhatnám legjobban szeretetünk elmélyülését? Kedves, bátorító szavakkal, mindennapos, egyszerű, apró tettekkel, segítőkészséggel, egy-egy mosollyal, jó hangnemmel vagy arckifejezéssel.
A második tanács összefügg az elsővel. A megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkező férfi gyakorolja magát abban, hogy ne változó érzelmei vagy különféle impulzusai szabják meg viselkedését. Ez aprópénzre váltva azt jelenti, hogy például munkájából hazatérve, nehézségeit, fáradtságát és gondjait az ajtón kívül hagyja, és derűs, vidám arccal köszönti családját, mert „aki másokat felüdít, az maga is felüdül”. Nem igaz, hogy amikor energiánk kifogyóban van, akkor megengedhető az ingerlékenység vagy a nemtörődömség. Éppen ellenkezőleg, pont ezek azok a próbahelyzetek, amelyekben az önmegtagadáson és a másik felé forduláson keresztül megnyilvánul az igazi házastársi szeretet. Ezek a szituációk mutatják meg valójában, hogy hol tart a házasság iskolájában a családfő. És ami a legjobb, hogy minden egyes nap fejlődési lehetőséggel szolgál e tekintetben. A szuper férjek és apák azért adhatják a legjobb nevelést családtagjaiknak, mert már előbb önmaguk nevelésében eredményesek voltak.
A sikeres házasság és gyermeknevelés alapja önmagunk nevelése. Meglepően hangozhat, de a család összetartója az apa. Ő az, aki szeretetének kifejezésével erősebb egységbe forrasztja a családtagokat, kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Őtőle várja az anya, hogy gyermekeikkel kapcsolatos gondjait megoszthassa vele, megértést és segítséget nyerve tőle. Gyermekei pedig támogatást és irányítást várnak apjuktól. Ez a felelősség egyben a legnagyobb lehetőségeket kínálja a család fejének. Ha méltányolja felesége erőfeszítéseit és eredményeit, illetve megbecsülését gyakran ki is fejezi kedves szavakkal, apró kedveskedésekkel; ha arra törekszik, hogy a mindennapi kötelességek végzésének egyhangú körforgását alkalmanként megtörje, vidámságot és apróbb örömöket szerezve, akkor belülről, a szeretet és a gyengédség erejével kapcsolja egybe családját, nem pedig saját akaratának kikényszerítésével, kívülről, mintegy prés nyomja egybe őket. Az átlagos, vagy mondhatnám, a rossz apák egészen másképpen látják a családfői hatalom, vezetés mibenlétét, mint a „szuper” apák. Míg az előbbiek a tekintélyt abban látják, hogy ragaszkodnak véleményeikhez, és azt, ha kell, kényszerrel is keresztülviszik, gyakran élesek és megsebeznek, türelmetlenek vagy parancsolgatók, addig az utóbbiak a családtagok felé gyakorolt szelídségben, udvariasságban, kedvességben, finom modorban és bölcsességben mutatják be családfői tekintélyüket.
Forrás: Nyitott Szemmel
