Szerető Szabolcs újságíró
„A mostani egyezség vajon valóban visszatartó erővel bír majd a Görögországon keresztül Európába igyekvők számára?”
Az a tény, hogy az Európai Unió 28 tagállamának és Törökországnak múlt pénteken sikerült megállapodásra jutnia a menekültválság kezelésében – megoldásnak egyelőre túlzott optimizmus lenne nevezni –, vitathatatlan előrelépés, siker.
Az EU egyszerre próbálja megállítani az illegális bevándorlást, megvédeni Schengent, illetve igyekszik fenntartani a látszatot, hogy a sokat hivatkozott európai értékek jegyében cselekszik. A megállapodás ténye eddig a biztos siker, a nehezen megszületett egyezség azonban inkább csak nyitott kérdésekkel szembesít minket.
Egyáltalán: végrehajtható-e az a terv, hogy mostantól egyenként bírálják el a görög szigeteken partot ért emberek menedékkérelmét, s akik nem jogosultak a belépésre az ígéret földjére, azokat visszatoloncolják Törökországba? És működik-e majd önkéntes alapon az a mechanizmus, hogy a visszatoloncoltak helyett valódinak minősített, háborús övezetből érkező szír menekültek jönnek az unióba, akiket szétosztanak a befogadásra hajlandó tagországok között?
A kétely itt már csak azért is indokolt, mert a menedékkérők elosztásáról született korábbi döntéseknek sem nagyon sikerült érvényt szereznie Brüsszelnek. De az is kérdés, hogy miként tarthatók a nekik kijelölt országban a menekültek. De tovább is van, mondom még.
A mostani egyezség vajon valóban visszatartó erővel bír majd a Görögországon keresztül Európába igyekvők számára? Ha ugyanis nem, akkor az első kérdéshez jutunk vissza: hogyan birkózik meg az uniós apparátus a menedékkérők tömegével?
Jó lenne tudni, hogyan jut el a gyakran embercsempészeknek kiszolgáltatott érintettekhez az egyezség híre. Tudják-e, hogy ha nyíltan deklarálva nem is, de a gyakorlatban már Németország is messzire sodródott a teljes befogadás politikájától? Hogy a nyugat-balkáni útvonalon záródnak a határok? És akkor itt van még a kérdések kérdése: bízhat-e Európa az uniós értékek világától igen távol élő török vezetésben?
Az uniós egyezségekben az a jó, hogy minden tagállami vezető igyekszik elégedett arcot mutatni az otthoniaknak, így a végén mindig csupa győztes áll fel a tárgyalóasztaltól. Nem kis dolog, hogy az EU egy pillanatra egységet tudott demonstrálni. Az pedig nagyon hamar ki fog derülni, hogy miként működik a gyakorlatban a törökökkel kötött egyezség. Abban azért biztos vagyok, hogy lesz még kőkemény ütközésekkel terhelt, maratoni hosszúságú uniós csúcs a menedékkérők ügyében.
Forrás: metropol
