A halolajok omega-3 tartalmának jelentőségét két dán tudós, John Dyerberg és Hans Bang fedezte fel, amikor 1976-ban dr. Hugh Sinclair kíséretében Grönlandra utaztak, Dr. Sinclair volt az a táplálkozással foglalkozó biokémikus, aki először állapította meg, hogy az eszkimók vérkoleszterin szintje nagyon alacsony, annak ellenére, hogy az ő étrendjükben szerepel a világon a legtöbb állati zsír.
Amikor Dyerberg és Bang elemezték az eszkimók vérében talált zsírokat, sok esszenciális zsírsavra – ekozapentánsavra (EPA) és dozaphexánsavra (DHA) – bukkantak. A téma ezt követően nagy érdeklődést váltott ki, és számos közlemény jelent meg orvosi szaklapokban, melyek rámutattak az omega-3 zsírsavak és a szívinfarktus kapcsolatára. Úgy találták, az ekozapentánsav csökkenti leghatékonyabban a vér egész koleszterinszintjét és az LDL-szintei, ugyanakkor növeli a vérben lévő HDL-mennyiséget.
A tudósok csak az 1970-es években ébredtek rá, hogy a halolajok még a csukamájolajnál is fontosabbak. A grönlandi eszkimók között folytatott kutatások kiderítették, hogy sok állati zsírt és fehérjét, ugyanakkor kevés rostot tartalmazó étrendjük ellenére az eszkimóknál nagyon alacsony a szívinfarktus és a reumás ízületi gyulladás előfordulása, összehasonlítva a nyugati világ többi részével.
Így fedezték fel végül is a mágikus összetevőt, ami az általánosan elfogadott népi bölcsesség mögött – tudniillik, hogy a hal az ember szívét és agyát táplálja – rejtőzött. A neve úgy hangzik, mintha egyenesen egy tudományos-fantasztikus regényből lépett volna elő: omega-3. De az omnega-3 távolról sem fantasztikum. A nevet azok az esszenciális zsírsavak kapták, melyek főleg olyan halak olajából származnak, mint a makréla, a lazac és a hering. Feltétlenül szerepelniük kell étrendünkben. A halak algákból és növényi planktonokból szerzik be őket.
Forrás: lifepress
