forrás: Kossuth Rádió/Közelről
Itthon a 11–17 éves kamaszok több mint fele élt már át internetes bántalmazást. Az iskolai erőszak átkerülhet az internet világba is, és ez ma már a kisebbeket is egyre inkább érinti. A bántalmazás a legtöbb esetben egy rossz hangsúllyal, egy apró momentummal kezdődik, így szinte észrevétlenül sodródhatnak bele a gyerekek. Meg lehet-e óvni őket a lelki bántalmazástól, erőszaktól? És hogyan kezelhető a nyilvános megalázás vagy a fenyegetés?
A számok nem túlzóak, sőt inkább csak a jéghegy csúcsát jelentik. A fiatalok ugyanis csak későn jelzik, hogy baj van, nagyon magas az ingerküszöbük, az a pont, amikor már valóban áldozatnak érzik magukat. Ijesztő, hogy a felnőttek mennyire nem látják, mi folyik például az okostelefonokon keresztül, annak ellenére, hogy általában már ők is regisztráltak a közösségi oldalakra. Így pedig nehéz segíteni – mondta Reményiné Csekeő Borbála, a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője a Kossuth rádió Közelről című műsorában.
Illusztráció. MTI Fotó: Ujvári Sándor
Az internet nagy előnye a serdülők szempontjából, hogy ott felnőttmentes övezeteket is ki lehet alakítani, ami nagyon vonzó a számukra – folytatta. Ez nem újdonság, hanem életkori sajátosság – csak éppen az online világban zajlik. Addig nincs is probléma vele, amíg van párbeszéd a szülő és a gyerek között, mert így, ha baj adódik, akkor szólni fog – mutatott rá.
Ismeretlen ismerősök
Az internetes zaklatás kétféle módon történhet meg: vagy egy teljesen idegen ember az „elkövető”, vagy ugyanazok, akik a való életben is bántják az áldozatot, egyszerűen rekonstruálják az iskolai közösség mását az interneten. Előbbit jobban tudják kezelni a fiatalok, mert létezik rá szülői intelem.
Persze lehet rossz vége is egy ilyen történetnek, hiszen a kamaszok könnyen elcsábulnak a nem hétköznapi dolgok által. Sokkal gyakoribb, és nagyobb szenvedést is okoz azonban a közösségi probléma. Amikor az iskolai gúnyolódás áttevődik a közösségi hálózatokra, és soha véget nem érővé válik. A cyberbullying, vagyis a kibertérben való megfélemlítés során általában azt bántják, akit a való életben is – magyarázta a szakmai vezető.
Csak nyoma ne legyen
Lévai Richárd közösségi marketingspecialista szerint, ahogy korábban az volt a legfőbb intelem, hogy ne menjünk el a cukros bácsival, úgy manapság az, hogy bármit is csinálj, gyerekem, csak ne legyen róla felvétel.
A gyerekek minél fiatalabbak, annál kevésbé vannak tisztában az internetes kockázatotokkal, és nem látják előre a negatív hatásokat sem. Sajnos, akik megtaníthatnák a megfelelő használatot, a legtöbbször nem is ismerik a használt eszközöket és az oldalakat.
A fiatalok ráadásul egyre zártabb felületekre költöznek, amikre a szülőnek végképp nincs rálátása. Régen attól tartottak, hogy a gyerek felmegy a facebookra – ma már az ad okot ijedtségre, hogy nincsenek ott, és így nem látják, mit csinálnak – világított rá a problémára Lévai Richárd.
Erre is fel kell készülni
Egy iskolai videó, amely egy felnőttnek általában semmit nem jelent, egy gyerek számára óriási drámát hordozhat. A csemetét is fel kell ezért készíteni arra, hogyan védekezhet a kellemetlenségek ellen – emelte ki. Reményiné Csekeő Borbála szerint a fotók, felvételek azért kapnak kiemelt figyelmet, mert hamar elterjednek, pár nap alatt látja az egész iskola.
A bántalmazásnál az önkép, az önbecsülés, a magabiztosság kerül a célkeresztbe, azokat találva el, akik nem erősek ebben. Nagyon fontos, hogy milyen kép alakul ki a fiatalokról a kortárs közösségben, és milyen visszajelzések érkeznek számukra. Mivel nincs még meg a kialakult identitás, így minden kritika és gúny nagyon megnehezíti a pozitív identitás kialakulását – világított rá.
Mindenkinek el kell gondolkodnia
Súlyos bántalmazás tünete lehet, amikor a gyerek nem jár be az iskolába, és nem tölti a szabadidejét a kortársai között. Ekkor már segítségre van szükségük. A megoldás során már nem számít a digitális különbség, mert olyan kérdésekre kell válaszolni, amelyekre minden gyerekért felelősséget vállaló felnőttnek kell hogy legyen üzenete: hogyan alkotunk közösséget, miként oldjuk meg a konfliktusokat, mit kezdjünk az előítéletekkel, vagy azzal, ha kilóg valaki a sorból – sorolta.
Meg kell keresni a hangadót is, mert valószínűleg éppúgy segítségre van szüksége, mint az áldozatnak. Egy gyereknek ugyanis nem jó érzés rossznak lennie, bántania a másikat.
Kulcskérdés az is, hogy a közösség miért nem akadályozta meg a bántalmazást.
Arról, hogy ilyen esetben mikor és hogyan kell közbelépni, már azelőtt beszélniük kell a felnőtteknek, hogy kialakulna a baj. De baj esetén az iskola is kérhet segítséget, ami jó példával szolgál a gyerekek számára is – húzta alá Reményiné Csekeő Borbála.
