Van fogalmunk a mindennapi etikettről? Vagy már elfeledtük, mit hogyan illene? Lássuk, mennyire vagyunk a toppon! Mi is így csináljuk?
Napjainkban igencsak megkoptak az etikett szabályok. Sokan elfeledkeznek legalábbis róluk. Vajon tudjuk még, mi lenne az ideális? Vajon mi betartjuk a mindennapi etikettet? Az emberiesség és udvariasság kedvéért, vessünk egy pillantást arra, hogyan is lehetünk igazi úrinők és úriemberek. Nem túl nehéz az etikett betartása, ugyanakkor sokkal kedvesebb emberek leszünk mások szemében!
1. Legyük barátságosak!
Ha napközben házunk/lakásunk előtt állunk, nagyon valószínű, hogy össze fogunk találkozni emberekkel – tehát legyünk barátságosak! Még szerencsétlenebb napjainkon is, amikor úgy tűnik, hogy mindenben pechünk van, semmi sem alakul jól, erőltessünk egy mosolyt arcunkra, hogy ne csak nekünk, de a körülöttünk élőknek is jobb kedve legyen. Üdvözöljünk másokat, legyünk kedvesek, és meglátjuk, a Nap ránk is szebben süt majd! Bizonyos szavak igen sokat jelentenek az embereknek, még ha azt is gondoljuk, hogy természetesek. Ilyen a „köszönöm”, a „kérem”, a „szívesen”, a „bocsánat” is.
2. Ne késsünk!
Az etikett szabályok betartása azt is magában foglalja, hogy érjünk oda időben megbeszélt találkáinkra. Ha pontosak vagyunk, az azt jelenti, hogy megbecsüljük azt a másik embert.
3. Segítsünk másoknak!
Mibe kerül nekünk, ha kinyitjuk valaki előtt az ajtót, aki csomagokkal megrakodva igyekszik be az épületbe? Ha megtartjuk az ajtót az utánunk belépőknek? Ezek mindennapos, egyszerű dolgok, mégis sokaknak nem jut eszükbe.
4. Becsüljünk meg másokat
Ha kapcsolatba kerülünk, beszélgetésbe elegyedünk emberekkel, becsüljük őket. Hagyjuk, hogy ők is elmondhassák véleményüket, tartsuk tiszteletben intim szférájukat, ahogyan mi is azt várjuk másoktól, hogy ezt tegyék. Ha egy tiszteletreméltó személy közelében vagyunk, valóban mutassunk megfelelő tiszteletet iránta. A régi mondást pedig érdemes betartani: ha nincs mit mondanunk, inkább hallgassunk udvariasan. Akkor biztosan nem kerülünk kellemetlen szituációba.
5. Legyünk előzékenyek
Ha el tudunk engedni magunk előtt másokat, akkor legyünk előzékenyek. Ezt tiszteletben kell tartanunk sofőrként, gyalogosként, sőt sorbanállóként is. Egy kisgyermekes nő értékelni fogja, ha előre engedjük a sorban, különösen, ha a csemeték már éhesek és unatkoznak. Ha egy sofőrnek szemmel láthatóan gyorsan be kéne sorolnia a sávunkba, engedjük őt be. Ha azt látjuk, hogy valaki valósággal ránk tapadva vezet, hagyjuk, hadd menjen, mi őrizzük meg a nyugalmunkat.
6. Halk mobilok
Ez a világ túlságosan hangos lett mára, ne tegyünk rá még egy lapáttal! Az etiketthez tartozik, hogy mobiltelefonunk hangját állítsuk olyan halkra, amennyire csak tudjuk (de még meghalljuk). Ne beszéljünk hangosan, ha telefonálunk, vagy egy kávézóban beszélgetünk – ne zavarjunk másokat! Ne dudáljunk másokra, ha nem muszáj, csak ha valóban egy veszélyes helyzetet akarunk megelőzni!
7. Együnk udvariasan!
Bizony, komoly etikett szabályok vannak az evés terén is, melyekre szüleinknek meg kellett (volna) tanítania bennünket. Tartsuk könyökünket az asztalon, ne beszéljünk tele szájjal, és ne nyúlkáljunk mások előtt, inkább kérjük el azt a sót! Az ünnepi vacsoráknak különösen megvannak az etikett szabályaik. Tehát ha rendezvényre, ünnepségre vagyunk hivatalosak, nem árt utána néznünk egy kicsit, mi az elvárható!
8. Vegyük le a sapkát, kalapot!
Manapság úgy tűnik, azok a régi etikett szokások, hogy a kalap, sapka nem maradhat a fejen, amikor belépünk valahová, mára elavultak, ám tévedünk, ha azt hisszük, hogy ezek a szabályok már nem élnek. Ha a kalapunk nagyobb méretű, és zavarhat másokat (például a kilátást, vagy a látóteret a színházban), le kell venni! Ha egy tárgyalásra vagy állásinterjúra megyünk, ne mutassuk udvariatlannak magunkat azzal, hogy még csak le se vesszük a sapkánkat. A himnusz megszólalásakor szintén illendő levenni a fejfedőt!
9. Mondjunk köszönetet
Köszönetet mondani sosem megy ki a divatból. Ha valaki megtesz valamit értünk, vagy ajándékot küld, figyelmes velünk, megérdemel egy kézzel írt köszönetet. Ez a minimum, amit tehetünk, ha valaki megemlékezett rólunk valamilyen alkalomból.
10. Mutassuk be egymásnak az embereket!
Elképesztően sokan mulasztják el azt megtenni. Ha mi vagyunk abban a helyzetben, hogy a többieket mi ismerjük, de ők egymást nem, egyértelmű, hogy nekünk kell bemutatnunk őket egymásnak. Nézzünk rendesen annak az embernek a szemébe, akihez beszélünk, ejtsük tisztán a szavakat, és találjuk meg a közös pontokat egyes emberek között – ha egyikük éppen most tért haza Olaszországból, a másikuk pedig élt ott egy ideig, valószínűleg jól elbeszélgetnének egymással. Tegyük meg nekik azt a szívességet, hogy megismertetjük egymással őket!
Forrás: Napidoktor.hu
