Portisch Lajos (Zalaegerszeg, 1937. április 4. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, kilencszeres magyar bajnok.
Az egyik legerősebb nemszovjet sakkjátékos az 1960-as évek eleje és az 1980-as évek vége között. Az 1970-es és az 1980-as években a világ legjobb tíz sakkozójának egyike. Tizenkét világbajnoki zónaközi döntőn vett részt, hét alkalommal jutott be a világbajnokjelöltek versenyének párosmérkőzéses negyeddöntőjébe, ebből két alkalommal az elődöntőbe. 20 sakkolimpián játszott. Több megdönthetetlennek tekinthető sakkolimpiai rekord fűződik a nevéhez, amelyeken 1 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet szerzett a magyar válogatott színeiben. Kilenc alkalommal nyert magyar bajnokságot. Számos erős nemzetközi versenyt nyert meg. 2004-ben A Nemzet Sportolója címmel tüntették ki.
Pályafutása
Tizenöt évesen szerepelt első alkalommal a magyar bajnokságban. 1955-ben az ifjúsági világbajnokságon negyedik helyezést szerzett, amelyen Borisz Szpasszkij későbbi felnőtt világbajnok lett a győztes. Ugyanebben az évben a magyar sakkbajnokság középdöntőjéből beverekedte magát a döntőbe, ezzel a teljesítményével szerezte meg a mesteri címet.
1956-1959 között négy alkalommal vett részt a Főiskolai világbajnokságon, amelyeken a magyar csapat tagjaként 2., 4., 5. és 3. helyezést ért el. 1959-ben az 1. táblán a mezőny legjobb eredményét érte el.
A nemzetközi mesteri címet 1958-ban szerezte meg, a Balatonfüreden rendezett nemzetközi verseny megnyerésével, ahol olyan erős nagymestereket utasított maga mögé, mint Szabó László és Alekszander Tolus.
1961 óta nemzetközi nagymester
1960 és 1993 között 12 alkalommal kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek zónaközi döntőjére. Ebből hét alkalommal harcolta ki a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen való részvétel jogát, és három alkalommal jutott be a legjobb 4 közé.
1970-ben a 3. táblán játszott a Világválogatottban az 5 világbajnokkal felálló Szovjetunió válogatottja ellen, és Viktor Korcsnojt 2,5-1,5 arányban legyőzte. (A mérkőzést a Szovjetunió nyerte 20,5-19,5 arányban)
1978-ban első táblásként volt tagja a sakkolimpiát nyert magyar válogatottnak.
2015. márciusban az Élő-pontszáma a klasszikus sakkban 2467, amellyel a magyar ranglistán a 34., rapidsakkban 2426.[6] Legmagasabb Élő-pontértéke 1980. januárban 2655 volt. A chessmetrics.com historikus pontszámítása szerint elért eredményei alapján 1980. február és 1984. február között 8 alkalommal is a világranglista 3. helyén állt.
Kilencszeres magyar bajnok
15 alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében, ebből 9 alkalommal az 1. helyet szerezte meg. Eredményei:
1955: 10-11. hely, (bajnok: Barcza Gedeon)
1957: 5-6. hely, (bajnok Barcza Gedeon);
1958: 1. hely holtverseny után Barcza Gedeon és Szabó László (sakkozó) előtt;
1959: 1-3. hely (holtverseny után 3. hely) Szabó László és Barcza Gedeon mögött;
1961: 1. hely holtverseny után Szabó László előtt;
1963: 4. hely, bajnok Bilek István;
1964: 1. hely;
1965: 1. hely;
1968: 2. hely, bajnok Forintos Győző;
1971: 1. hely;
1975: 1. hely;
1981: 1. hely holtverseny után Faragó Iván előtt;
1984: 2-4. hely, bajnok Adorján András;
1991: 6. hely, bajnok Polgár Judit;
2003: 2-3. hely, bajnok Almási Zoltán.
Világbajnokjelölti versenyek
1960-ban Madridban szerepelt először zónaversenyen, ahol Szvetozar Gligorics mögött Pomar nagymesterrel holtversenyben a 2-3. helyet érte el. Első zónaközi döntőjére 1962-ben Stockholmban került sor, ahol a 9-10. helyen végzett, éppen hogy lemaradva a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésre való jogosultságról. Ezt a versenyt egyébként Bobby Fischer nyerte meg.
Portisch megnyerve az 1963-ban Halléban rendezett zónaversenyt, jogot szerzett az 1964-es amszterdami zónaközi döntőn való részvételre, amelyen Samuel Reshevskyvel holtversenyben a 8-9. helyen végzett. A holtverseny megnyerése után Portisch első alkalommal játszhatott a világbajnoki címért a legjobb 8 között. A Mihail Tal elleni párosmérkőzésen 1965-ben Bledben azonban 5,5-2,5 arányban alulmaradt.
Portisch megnyerve az 1967-es hallei zónaversenyt, kvalifikálta magát az 1967-es Sousse-i (Tunézia) zónaközi döntőre, amelyen az 5. helyen végzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen Bent Larsennel szemben 4,5-5,5 arányban maradt alul.
Az 1969-ben Raachban rendezett zónaversenyen a 2-5. helyet szerezte meg. A két továbbjutó helyért a négyes holtverseny eldöntése során Borislav Ivkov, Jan Smejkal, és Ulf Andersson ellen a 6 játszmából 4 pontot szerezve jutott tovább az 1970-es Palma de Mallorcai zónaközi döntőbe, amelyen Vaszilij Szmiszlovval a 7-8. helyen végzett. Az első tartalék helyéért párosmérkőzést kellett vívniuk, amely 3-3-ra végződött, így a verseny holtversenyszámítása döntött, ami Szmiszlovnak kedvezett, de a tartalék beugrására nem került sor.
Portisch továbbjutott az 1973-ban Petropolisban rendezett zónaközi döntőből, miután a versenyen holtversenyben a 2-4 helyen végzett, és a rájátszásban Lev Polugajevszkij és Jefim Geller ellen a 8 játszmából 5,5 pontot szerzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen 1974-ben Palma de Mallorcában Tigran Petroszjan ellen 6-7 arányban alulmaradt.
Az 1976-os zónaközi döntőn Bielben Petroszjánnal és Tallal holtversenyben, Larsen mögött a 2-4. helyet szerezte meg. A holtversenyt eldöntő rájátszásban a 8 mérkőzésből 4 pontot szerezve jutott a legjobb nyolc közé. Miután az első meccsen 1977-ben Rotterdamban 6,5-3,5 arányban legyőzte Larsent, először jutott a legjobb négy közé. Ezt követően azonban Genfben 8,5-6,5 arányban alulmaradt Borisz Spasszkijjal szemben.
1979-ben a megosztott 1-3. helyen jutott tovább a Rio de Janeiróban rendezett zónaközi döntőről. Ekkor revánsot vehetett Borisz Szpasszkijon, mert a párosmérkőzésük 7-7 arányú döntetlennel ért véget, de a sötéttel szerzett több pontjával Portisch jutott immár második alkalommal a legjobb négy közé. Ott azonban 6,5-4,5 arányban kikapott Hübnertől
Az 1982-es zónaközi döntőn Tolucában az 1-2. helyet szerezte meg, de a legjobb nyolc között 6-3 arányban vereséget szenvedett Viktor Korcsnojtól.
Az 1985-ös zónaközi döntőre kvalifikálta magát, de ott nem szerezte meg a továbbjutáshoz szükséges helyezést.
Az 1987-ben Szirákon rendezett zónaközi versenyen a 3-4. helyet érte el, az ezt követő rájátszásban John Nunn ellen 4-2-es eredménnyel harcolta ki a párosmérkőzésekre való továbbjutás jogát. Az első körben 3,5-2,5 arányban nyert Rafael Vaganjan ellen, de a legjobb négy között ugyanilyen arányban kikapott Jan Timmantól.
Az 1990-ben Manilában rendezett zónaközi versenyen jó kezdés után erősen visszaesett, és nem ért el továbbjutó helyet.
Nem járt sikerrel az 1993-ban Bielben rendezett zónaközi versenyen sem.
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
