Csengőd bemutatkozása

Története
A Duna-Tisza közötti területen a magyar nép honfoglalása előtti időben szarmata-jazigok i.e. IV. – i.sz. III. sz.-ig, hunok IV. sz.-ban, ezt követően avarok éltek. Szarmata sírok a Kecskemét-kiskőrösi keskenyvágányú vasút építésekor, avar sírok a kiskőrösi vágóhíd mellett és a Szűcsi dűlőben kerültek elő. Ezek a népek főleg nomád pásztorkodással foglalkoztak, tehát a jelenlegi Csengőd község területén hosszabb rövidebb ideig tartózkodhattak, mert a terület jelentős része füves puszta volt, így kiválóan alkalmas állattenyésztésre, Római emlékek kerültek elő a Csonka-torony környékén: római eredetű agyagedények, kemencemelegítő cserepek, érmek, valamint sáncmaradványok. Római jelenlétre utalnak a toronyba épített keskeny téglák is.
A honfoglalás alkalmával a fejedelmi törzs a Csepel-szigetet, Fejér megyét, valamint a Dunától keletre fekvő területeket szállta meg. Árpád fejedelmet 907-ben bekövetkezett halála után fia Zsolt (Solt) követte a fejedelmi székben (907-947). Zsolt fejedelem szálláshelye a mai Solt község területén volt. A hagyomány szerint a fejedelem Csenged nevű vitéze és emberei telepedtek meg Csengőd község területén, s a település róla kapta nevét.
E területet később Solt központtal megyévé szervezték, majd miután megszűnt önállósága, Fejér megye solti széke néven tartották nyilván a középkorban. Az Árpádházi királyok uralkodása idején e területhez tartozott Csenged, s a környező települések: Tabdi, Cebe, stb.
Korabeli leírások szerint a tatárok elpusztították Kiskőrös, Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Páhi, Tabdi településeket.
Csengőd lakott település 1408-ban szerepel oklevélben. Eszerint solti székhez tartozik Páhi, Akasztó, Szent Imre, stb. településekkel együtt.
1444-ben I. Ulászló király eladományozza a gazdátlan, a királyi jogok eltitkolásával idegenek által elfoglalt Chenged Pest megyei pusztát.
A törökök 1526. április 11-én kelt Pósa I. levele Mihály kalocsai préposthoz, amelyben megírja a török pusztítását Zenthymre, Thetétlen, Vathkert, Kiskeres falvakban. Nincsenek arról feljegyzések, hogy a település mikor pusztult el. Az 1690-es összeírás sem említi az elhagyott, elpusztított települések között. I. Lipót császár és király vitézségükért a Wattayaknak ajándékozza Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Bócsa, Tabdi, Tázlár pusztákat Kiskőrössel együtt. 1701-ben Wattay István és János tulajdona. Eléggé értéktelen, homokos terület. Az itt élő kevés lakó pásztorkodással foglalkozott. Wattay 1717-19-ben a Felvidékről hozott telepeseket Kiskőrösre.
1817-ben Wattay Ferenc és György örökli a birtokot, majd leányágon öröklődik tovább. Bérleti szerződéssel, a földesúri jogok fenntartásával a puszták Kiskőrös használatába kerültek.
A múlt században a jelenlegi község területén több majorság található. A községtől DNy-ra, 2,5 km távolságra építette úrilakát Radvánszky Antal. Ugyanitt volt majorsága is. A község belterületén volt Bethlen Béla és Sándor uradalma. Lakóépület volt a még jelenleg is működő öreg iskolaépület a katolikus templom mellett.
Ezekben a gazdaságokban végezték munkájukat nehéz körülmények között e puszták lakói. Számuk a szabadságharc idején 48 fő volt. A kiskőrösi evang. egyház anyakönyvében szerepelnek többek között Zahorszki béres (1843), Jarjabka béres (1843), Torgyik béres (1847), Göbölös béres (1869), mint Csengőd pusztai lakosok.
E gazdaságok termelési és jövedelmezőségi adatai nem állnak rendelkezésre. Ismerve azonban a község határában fekvő szántóföldek minőségét, aligha lehetnek kétségeink, hogy a néhány száz hold szántó nem biztosított magas jövedelmet. Jelentős bevételt inkább csak a marhagulya, a ménes, a juhnyáj és a sertéskonda jelentett. Az ingyenmunka az 1848. évi jobbágyfelszabadítással megszűnt. A bérmunka, bármilyen olcsó volt, megterhelte ezeket a gazdaságokat. Része lehetett a gazdasági helyzet alakulásában a század végén forgalomba hozott olcsó amerikai búzának is.
Pedig sokat javított a gazdaságok helyzetén az 1882-ben megnyitott Budapest-szabadkai vasútvonal. Csengőd vasútállomást kapott. Ezzel a személy és teherforgalom szinte korlátlan lehetőségekhez jutott. Feltételezhető, hogy az érdekelt nagybirtokosok latba vetették befolyásukat, összeköttetéseiket, hogy Csengődöt érintse a tervezett vonal, hiszen terményeik szállítása, értékesítése szempontjából döntő fontossága volt a vasúti közlekedésnek. A fent említett gazdasági helyzet döntően hozzájárulhatott a Bethlen uradalom felszámolásához. A birtok központja a kat. iskola és templom, valamint a park helyén volt, Bethlen Béla és Sándor tulajdonát képezte. Területe 3285 hold. A pusztát megvették falutelepítés céljából Baráth Gyula csengődi, Gauzer János, Kaszai István kalocsai, Lesták Ödön pataji lakosok. Kihirdették a birtok felosztását és 1200 ölenként 65 Ft-ért eladták 80 családnak, 1891-ben. A legtöbben Vadkertől érkeztek, de szép számmal jöttek a közeli községekből, valamint a távolabbi országrészekből is. A legtöbbjük magyar anyanyelvű volt, a vadkertiek, a paksiak és a kömlődiek német anyanyelvűek voltak, de beszélték a magyar nyelvet.
1853-ban Páhi községgé alakult több pusztából és nemesi birtokból. Csengőd puszta, Tabdi és Kaskantyú is hozzátartozott. Az 1871. XVIII. tc. Páhi községet nagyközségi rangra emelte. 1900-ban Csengőd Páhi községhez, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kunszentmiklósi járásához tartozik. Lakóinak száma 807. Vasútállomása, postája, távírója van.
1907-ben a községháza, ahol a hivatalos ügyeket intézték, 14 km-re Kaskantyún volt. Csengőd lakói mozgalmat indítottak a közigazgatási székhely áttelepítése érdekében. A csengődiek – Orcsik Andrással az élükön – furfanggal többségre tettek szert a képviselőtestületben május 23-án, s a községháza bútorzatát, felszerelését, a jegyzőt Kaskantyúról Csengődre szállították.
Csengőd önálló községgé 1912-ben vált Orcsik András bíró, és Csaba József jegyző vezetésével. Ekkorra felépült az új községháza a Fő utcán.
Az új, önálló község vezetői nem voltak irigylésre méltó helyzetben. A legkülönbözőbb helységekből érkezett telepesekből kellett egy új faluközösséget létrehozni. Különböző anyanyelvű, különböző hagyományokon nevelődött emberek voltak. Ezeknek az embereknek a szó szoros értelmében a mindennapi létükért kellett nap mint nap megküzdeniük. Nyomasztotta őket az otthonteremtés, a megmaradás gondja. Ezeket az embereket kellett egymás és a törvények tiszteletére, az állammal szembeni kötelezettség teljesítésére késztetni.
1918-ban Csengőd nagyközségi rangot kap. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kunszentmiklósi járásához tartozik. Lakóinak száma 2313 fő.
1919-ben a tanácskormány bukása után Koczóh Zoltán jegyző személyében igen jó felkészültségű szakember került a község élére. 25 éven keresztül végezte felelősségteljes munkáját. A proletárdiktatúra utáni rendszerváltozással, a földosztással, a gazdasági válsággal összefüggő feladatokat kellett közmegelégedésre elvégezni. A jogszabályokat végre kellett hajtani, de az emberek bizalmát is meg kellett tartani. Többször került összeütközésbe feletteseivel, mert a lakosság, a község érdekei nem vágtak egybe a járás vagy a megye elképzeléseivel. Többek között ez történt az akkor tervezett kövesutak építése ügyében is. Egy alkalommal állásából fel is függesztették. Somogyi György bíró nagyszerűen egészítette ki és segítette a jegyző munkáját. 1921-ben, mint köztiszteletnek örvendő személyiség került a község élére. Jómódú ember, 74 holdon gazdálkodott példamutatóan. 28 éven keresztül töltötte be ezt a nagy felelősséggel járó tisztséget. Vezetésük alatt a község a gazdasági válság ellenére jelentősen fejlődött gazdasági téren. A Strassburger és a Deutsch-Tibold uradalom parcellázásával jelentősen nőtt a kisgazdaságok száma.
Több száz hold szőlő és gyümölcstelepítésre került sor. Ebben az időben épültek a bel és külterületi iskolák: Tabdin, Kiscsengődön, Kullérban.
A falu az évek során egyre épült, szépült. Hagyománnyá vált az utcai előkertek létesítése, rendszeres gondozása. A tanács maga is fásítással igyekezett az összképet impozánsabbá tenni. Az utca rendjének biztosítása érdekében szükség volt bizonyos szabályrendeletek foganatosítására. Rendszeres járdatakarításra, télen hóeltakarításra kötelezték a háztulajdonosokat. Kötelezővé vált az útszéli árkok kaszálása. Tilossá vált a szennyvíz utcára vezetése.
Az újratelepítés óta 100 év telt el. Hála az ősök bölcs előrelátásának a vasút mellé jelölték ki jövendő lakhelyüket, széles, egyenes utcákkal. Itt építették fel szegényes házaikat, hogy védelmet nyerjen a család az időjárás viszontagságai ellen. Ezeknek a házacskáknak ma már nyoma sincs, mindössze néhány épület maradt fenn eredeti formájában.
Ezeket a kis házakat bővítették idők során, ha szorgalmuk, szerencséjük úgy hozta. Itt épültek fel a község intézményei. Ezek építésében a lakosság részt vett, de olyan szegény volt, hogy csak a fizikai munkát vállalta, a pénzt az állam vagy az egyház biztosította.
A község jelenlegi arculatát a 60-as évektől kezdődően vette fel. A lakosság ekkor került olyan anyagi helyzetbe, hogy a régi kicsiny vályogfalú, gyakran nádtetős házakat lebontsa, s helyettük a jelenlegi, sokat vitatott formájú, de tágas, egészséges házakat megépítse.
A község a 80-as évek végére részben saját fejlesztési alapjai, részben állami támogatás révén kialakította a legfontosabb intézményeket, közműveket, amelyek léte ebben az időszakban, Európának ebben a régiójában feltétlenül szükségesek.
Részletek Pivarcsi János – Csengőd község településtörténete c. művéből

Bemutatkozó
Csengőd a Kiskunsági Homokhátság egyik települése, a megyeszékhely Kecskeméttől közúton mintegy 50 kilométerre délnyugati irányban, az 53-as főútvonaltól 6 kilométerre északkeletre helyezkedik el. Vonattal Budapest és Kiskőrös felöl érhető el. Kiemelt tájvédelmi körzete a Turjános, mely a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében áll. A Kolon tó egy része is Csengődhöz tartozik.
A hagyomány szerint Árpád fejedelem és fia Solt birtokához tartozott és nevét egy Csenged nevű hűbéres vitézről kapta. Csenged lakott település 1408-ban szerepel először oklevélben. A török időkben elnéptelenedett pusztát 1891-ben vásárolták meg falutelepítés céljára. 1900-ban Csengőd lakóinak száma 807. Postája és vasútállomása van.
A község lakóinak száma napjainkban mintegy 2400 fő, a lakosság közel 25%-a tanyákon él. Külterületi lakott helyek: Bucka, Kiscsengőd, Kullér, Tibold. A lakosság fő megélhetési forrását a mezőgazdaság, illetve azokhoz kapcsolódó feldolgozóipar jelenti.
A község az ezredfordulóra teljeskörű infrastruktúrával ellátott. Az alapvető víz, gáz ellátottság mellett 2001-ben elkészült a szennyvízcsatorna hálózat kiépítése is. A falu minden utcája szilárd burkolatú, gondozott fasorokkal és három közparkkal kiépített. A negyedévente megjelenő Csengő újság és a község egész területén kiépített kábel TV a lakosság kultúrált informálódásának lehetőségét teremti meg.
A falu határában van a Duna-Tisza Közének egyik legrégibb templom romja. Ugyancsak a közelben található a híres nótaköltő Dankó Pista felújított kúriája.
A település legnagyobb ünnepe az október közepén megrendezésre kerülő hagyományos Falunapok amelynek keretében több száz vendég érkezik a községbe.
Helyi értékeink

A falu életében több éve – egészen pontosan nyolc – a falunapok keretében a magunk és vendégeink számára rendezünk kiállításokat. Volt már helytörténeti, mackó, kézimunka, kézműves és festészeti kiállítás, hogy csak néhányat említsek a sokféle eseményből. Rendezvényeinken – nem csak a falunapon – gyakran szerepelnek iskolánk, óvodánk tanuló, a fiatalok tánccsoportjai, nyugdíjasaink énekkara. Szerveztünk helytörténeti vetélkedőket, elkészítettük a község címerét, megjelent a falu történetéről szóló könyv. Vannak a községben művészeti szinten festő, rajzoló, a képzőművészet más ágaiban önmagukat megmutató emberek. Vannak, akik verseket, novellákat, regényeket alkotnak az írás, a szellem örömének hódolva. A sor még folytatható az üvegfestő, élethű maketteket gyártó, színvonalas kézimunkákat készítők sorával. Ezek mind a helyi értékeink részét jelentik, melyet öröm látni, élvezet hallgatni. A szervezések, beszélgetések során merült fel a kérdés: ez a jelen értékeinek sora, és hol a múlt emlékei?

Az alig évszázados történelmünk írásos és tárgyi emlékei. Egy régi birtoklap, fénykép, újságcikk. A nagyapa vagy dédanya használati tárgya, egy öreg csizmahúzó, egy bögre. A mindennapi paraszti élet kellékei, melyekről gyermekeink szinte már semmit sem tudnak.

Most még fellelhetők, összegyűjthetők és lejegyezhetők ezek az értékek is. Régi színjátszó körök, szüreti felvonulások névsora, az előadott művek emléke, a falu futballcsapatainak összeállítása, a tűzoltók, vadászok hosszú sora.

Pár év múlva a mai élmények, előadások, művek lesznek a múlt, melyet az utánunk következők csak akkor őriznek meg, ha látják a követendő példát.
Baltás István

Helytörténeti emlékházról (megnyitás előtt)

Amikor a címet leírtam, a bizonytalanság érzése fogott el. Mit lehet még leírni, hiszen a Csengő előző számában, szórólapokon, az iskola tanulóin keresztül annyi, de annyi felhívás, kérés jutott már el a lakossághoz.

Valóban sokat beszéltünk arról, hogy van egy nagy tervünk. Összegyűjteni a még fellelhető tárgyakat, emlékeket, hogy megmutassuk gyerekeinknek, unokáinknak. Beszéltünk a lehetséges helyszínről, az esetleges időpontról is. Beszéltünk és reménykedtünk, hogy a felhívás nem talál süket fülekre, hogy az épület felújítását el is tudjuk végezni, hogy lesz mit kiállítani.

Az elmúlt hetekben a falu lakossága ismét megmutatta, hogy tud és akar partner lenni, ha jól szólítjuk meg. Öröm volt látni a kisiskolások lelkesedését, ahogy járták a falut és kérdezgették, kérték a nagyapák, dédszülők megmaradt holmijait. Jó volt látni, milyen jó szívvel adták, sőt ajánlották az emberek a sokszor számukra is kedves emléket jelentő dolgokat a majdani kiállításhoz.

Rengeteg tárgy, eszköz gyűlt össze és sok feljegyzés, hogy honnan és mit lehet elhozni, nem kis feladat elé állítva a szervezőket. Most rendszerezni, nyilvántartásba venni, rendezni, feliratozni kell az anyagot, hogy az ötletből valóban kiállítás legyen. Sokan és nagyon sokat dolgoznak ezért.

A helytörténeti ház felújítása megtörtént jelentős anyagi beruházással és igen sok felajánlott munkával, de a lényeg, hogy van hol elhelyezni, és megmutatni múltunk emlékeit.

Ismét gazdagabbak lettünk, mert mi, és magunknak csináltunk, csinálunk valamit. A gyűjteményt megmutatható állapotba kell rendezni, mert biztos vagyok benne, hogy sokan fognak még felajánlani kiállítási tárgyat.Terveink szerint az állandó kiállítási anyag mellett időszaki kiállítások is készülnének kölcsön kapott értékekből.

Remélem a falu lakói is sajátjuknak fogják érezni, hiszen ez is a mi kis falunk, a mi történelmünk része. A falunapok keretében átadásra kerülő kiállítást a község emlékei gyűjteményének helyet adó házzal együtt jó szívvel ajánlom minden kedves érdeklődőnek.

Ez a kérdés vetődik fel azokban, akik szívügyüknek tekintik az októberi falunapokra berendezett és átadott falumúzeum működését. A kérdésre még nem találtuk meg a választ. Mindenesetre itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy aki szívesen bővítené a kiállítás anyagát, megteheti bármikor. Akár a polgármesteri hivatalban, akár az iskolában jelezheti ebbéli szándékát, állnak rendelkezésére.

Tavasszal átrendezésre kerül az anyag, tehát lesz helye az újonnan felfedezett tárgyaknak is. Amíg nem alakul ki a nyitva tartás rendje, de valaki szeretné megtekinteni, vagy ismerősnek, rokonnak megmutatni, hétköznapokon az iskolában kaphat kulcsot, vagy előre jelzett időpontban rendelkezésére bocsátjuk a tárlatot.

Bizonyára ismeretes, hogy már nyáron gyűjtomunkába kezdett kb. 20 felnőtt, és szeptemberben bekapcsolódtak az iskolások is, hogy minél több régi tárgyat megmentsenek az utókor számára.Nagy örömünkre szolgált, hogy a falu lakossága szívesen megvált régi tárgyaitól, emlékeitől a cél érdekében. Az sem titkolható el, hogy voltak olyanok is, akik elzárkóztak az „adakozástól”, de aztán közülük néhányan az avatás után kedvet kaptak és önként ajánlották fel féltett kincseiket.

A vendégkönyvbe bejegyzett gondolatok fontos útmutatást adnak. Biztatást, hogy jó úton járunk, elmarasztalást, hogy tudjuk, van még mit tennünk.

A ház most téli álmot alszik. Nyugalmát időnként egy-egy osztály zavarja meg, amikor bizonyos tantárgyak keretében ott bővítik ismeretiket tanulóink. Szinte alig van olyan tantárgy, amelynek anyagába nem kapcsolható a múzeum gyűjteménye. Ezt nagyon szívesen ki is használjuk.

Ne hagyjuk sokáig szunnyadni! Előre kell lépnünk, hisz az egy helyben topogás egy idő után visszalépéssé alakul át.

Mindenkit kérünk, hogy segítse, szeresse kis falunk múzeumát.

Cím: Csengőd Dózsa Gy. utca 35
Tel: +36 (78) 441 144
E-mail: [email protected]
Web: http://www.csengod.hu