forrás: CsP – hirado.hu
Sokan nem is sejtik, milyen múlttal élik mindennapjaikat, pedig nemesek, törökverők, esetleg polgármesterek is lehetnek eleik között. A családi legendáriumok nem mindig pontosak, egy-egy meglepő, olykor sokkoló információ valamennyi rokonságban előfordulhat. A családkutatók olyan személyeket is megtalálhatnak, akikhez nem is gondolta volna, hogy, ha csak távolról is, de rokoni szálak fűzik. A „friss” múlt aztán alapvetően határozhatja meg a jövőt is.
Gondolkodott már azon, miért bánik megfontoltan a pénzzel, hogyan lehet csak az oroszhoz kiváló nyelvérzéke, vagy miért vannak vissza-visszatérő öngyilkossági gondolatai? Nem lehet, hogy felmenői között vannak svábok, szláv nyelvterületről származó ősök, a famíliában pedig többen is voltak, akik önkezűleg vetettek véget életüknek? Persze ez csak néhány példa a sok közül, de jól érzékelteti, hogy múltunk mennyire meghatározza a jelenünket, és a korábbi évtizedekben, évszázadokban élő rokonság komolyan kihathat a jövőnkre is.
Illusztráció. MTI Fotó: Illyés Tibor
Otthon kell kezdeni
Ha valaki jobban meg szeretné ismerni a múltját, az interneten könnyen nekikezdhet a kutatásnak, ám csak egy bizonyos pontig tud eljutni, ami után már szakember segítségét kell igénybe vennie. Az interneten ugyanis csak a születési anyakönyvi bejegyzésekre lehet rákeresni, ám a személyek pontos beazonosításához – főleg, ha gyakori névről van szó – a házasságkötési dokumentumokra és a halotti bejegyzésekre is szükség van, amelyek azonban csak a levéltárakban lelhetőek fel. A kutatáshoz elengedhetetlen a lehető legtöbb dokumentum és információ begyűjtése a még élő és a már elhunyt rokonokról, legalább a 20. század elejéig visszamenően. A családi legendák nem mindig pontosak, ezért azokat hivatalos iratokkal is meg kell erősíteni – magyarázta a hirado.hu-nak Dankó Beatrix családkutató.
Háromszáz év is leküzdhető
A családfakutatásnak több fajtája létezik, külön lehet az anyai és az apai egyenesági felmenőket kutatni, lehet ősfát készíttetni valamennyi egyenesági felmenővel, de kutatható a leszármazási és az oldalági rokonság is. Az anyakönyvi bejegyzések kezdetéig, vagyis az 1700-as évek második feléig vissza lehet menni az időben, ami szerencsés esetben 8-10, vagy akár még több generáció felkutatását jelenti. 1895. október 1-jétől létezik állami anyakönyvvezetés, előtte a felekezetek kezelték a dokumentumokat.
Persze minél tovább kell visszamenni az időben és minél nagyobb távolságokat kell bejárni az információkért, annál tovább tart és többe kerül a kutatás. Általánosságban néhány hónapot vesz igénybe a feltérképező munka, és néhány tízezertől akár több százezer forintig is terjedhet az ára. Akkor a legdrágább a kutatás, ha el kell utazni az Osztrák-Magyar Monarchia egykori területeire is, és a helyi levéltárakban kell vizsgálódni. Extrém esetben egy, vagy akár több évbe is beletelhet a kutatómunka az információk fellelésének nehézségei miatt. Ilyenkor vagy megsemmisült az írott források nagy része, vagy egyáltalán nem is keletkezett – mutatott rá Bárdossy Péter történész-levéltáros, aki már több mint 20 éve foglalkozik családfakutatással.
Igazodási pontra van szükség
A családi múlt sokakat foglalkoztat, a 18 évesektől a 70 évesekig sokan érdeklőnek iránta, ám a tényleges megrendelők a 30 és 50 év közötti, magasabb társadalmi helyzetű korosztályból kerülnek ki. Szinte egyénenként eltérő okokból döntenek az emberek a családfájuk elkészíttetésekor. Egyrészt a még élő rokonok, közeli és távoli hozzátartozók felkutatása a cél, másrészt az ősök, a több generációra terjedő, úgynevezett származási család megismerése. Akár élő, akár holt családtagok után kutat valaki, a legjellemzőbb motiváció az információszerzés – vélte Szigeti Ildikó krízistanácsadó szakpszichológus.
Szerinte az emberek egyre kényszeresebben keresik az életüket, a mindennapjaikat normális mederben tartó, fix kereteiket. Míg régen a házasság, a munka- és lakóhelyek állandósága megfelelő keretet biztosított, addig manapság szinte minden változik körülöttünk, így a bennünk végbemenő, folytonos változások hatványozott szorongást keltenek bennünk. A családfakutatás mellett döntők egyik fő motivációja az, hogy – ha a jelenben nem is sikerül – legalább a múltban legyen fix az említett keret, vagyis elemi szükségét érzik annak, hogy tudják, kik voltak a felmenőik. A családfakutatás e megközelítésben voltaképpen nem más, mint egyfajta utólagos „gyökérkeresés” – fogalmazott a szakember.
Mindenre fel kell készülni
A legfontosabb, hogy aki belevág a családfakutatásba, pontosan határozza meg a célját. Ha valaki pusztán a kíváncsiság okán, avagy divatkövetési szándékkal „indul el ezen az úton”, nem várt hatással lehetnek rá és az életére a tudomására jutott információk. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy olyan, addig számára ismeretlen tények derülnek ki, amelyek kicsit vagy nagyon, de megingatják az illető addig stabilnak hitt identitását. Márpedig az önazonosság-tudatunk megrendülése szorongást, netán depressziót is okozhat az arra hajlamosaknál, így tudatosan fel kell készülni az eredmények megismerésére, érdemes szakembert, pszichológust felkeresni ezekben az esetekben – tanácsolta a krízistanácsadó szakpszichológus.
Előfordult már olyan eset, amikor kiderült: a nagymama nem az volt, akinek hitték, hanem az igazi testvére, csak előbbi olyan helyzetbe került, hogy a gyerek gondozását, nevelését át kellett adnia. Ez traumaként érintette a családot, hisz minél közelebbi a kapcsolat, annál jobban megrázza az embereket. De általában örömöt szoktak kiváltani a felkutatott információk – mondta Bárdossy Péter.
Nincs tömeges nemesség
A családfakutatások során egyébként jellemzően egyszerű emberek származását vizsgálják, 80 százalékuknak felmenői földművesek, vagy iparos emberek voltak egész életükben; nem érdemes tehát azzal számolni, hogy mindenki nemesi leszármazott – húzta alá Dankó Beatrix.
