Kevés olyan magyar vonatkozású emlék létezik a világ tengereinek mélyén, amely annyira megrendítően fenséges lenne, mint az SMS Szent István csatahajó roncsai. Ez a hadihajó nem csupán a Monarchia egyik műszaki csúcsteljesítménye volt, hanem a magyar hajóépítés erejét, precizitását és nem utolsó sorban a politikai alkuk hátterét is megtestesítette. A hajó végzetes sorsa, a tengerbe veszett tényszerűségek és a hadisír titkossága miatt az SMS Szent István ma is a haditörténelem egyik legmisztikusabb objektuma.
Magyar műhelyekben született acélfenevad
Az SMS Szent István 1912-ben kezdett el formát ölteni Fiumében, a Ganz–Danubius hajógyárban. Az Osztrák–Magyar Monarchia által megrendelt Tegetthoff-osztályú csatahajók negyedik tagjaként az volt a politikai szándék, hogy Magyarország is komoly szerepet kapjon a flotta fejlesztésében. Ennek nyomán a csatahajó magyar kezek munkája által készült el, ami hatalmas presztízs volt a korszak iparának.
A hajó 152 méter hosszú volt, vízkiszorítása meghaladta a 20 000 tonnát. 12 db 30,5 cm-es ágyúval rendelkezett, páncelzata pedig 280 mm-es volt a legvastagabb pontjain. Az SMS Szent Istvánt 1914-ben bocsátották vízre, és 1915-ben állították hadrendbe.
Hogyan került a horvát tenger mélyére?
- június 10-én az SMS Szent István kilépett a polai (ma Pula, Horvátország) kikötőből, hogy csatlakozzon a Monarchia flottájához egy tervezett hadművelethez. Azonban az olasz haditengerészet MAS 15 és MAS 21 típusú torpedónaszádja megfigyelte és két torpedótalálattal elsüllyesztette.
A hajó alig 25 perc alatt merült el Premuda szigete mellett, a horvát tenger mélyén. A tragédiában 89 matróz és 4 tiszt vesztette életét. A maradványokat ma is hadisírnak tekintik, bármiféle bolygatás tilos.
Felfedezés és titokzatosság
A hajó roncsait már az 1970-es években felfedezték, de a pontos feltárásra csak 1981 után került sor. A roncs mintegy 65-70 méter mélyen nyugszik az Adria tenger fenekén. Mivel hadisír, a merülés kizárólag katonai vagy különösen engedélyezett tudományos érdeklődés esetén lehetséges.
Emlékezés és örökség
Az SMS Szent István nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia, hanem Magyarország haditörténetének is mérföldköve. A hajó elsüllyedése volt az utolsó csapás a Monarchia tengerészeti álmainak, hiszen a haditengerészeti offenzívát leállították. A hajó tragédiájáról régi felvételek is fennmaradtak, amelyek az egyik első hajószerencsétlenséget örökítik meg filmkockákon.
A tenger mélyén nyugvó magyar acélerőd máig emlékeztet arra, hogy Magyarország a világhatalmak korában is képes volt a legnagyobb technológiai kihívásoknak megfelelni – és hogy a történelem nemcsak földön, de a tengeren is íródott.
