Miért áradt meg idén ennyire a Duna, és egyáltalán, mitől függ, hogy van-e áradás? Van ennek köze a klímaváltozáshoz, vagy így volt ez mindig is? Kovács Eriket, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatóját kértük meg arra, magyarázza el a klíma és az árvíz közötti összefüggéseket. A szakember elárulta azt is, a szélsőségekhez jobb hozzászoknunk, de akár a javunkra is fordíthatjuk.
– Két éve történelmi aszály, idén súlyos árvíz sújtja Magyarországot. Ez ugyanannak az érmének – a klímaváltozásnak – a két oldala?
– A 2022-es aszály és az idei száraz, forró nyár egyértelműen a változó klimatikus viszonyok eredménye. A Kárpát-medence éghajlata normál körülmények között is ingadozó, azaz a száraz időszakokat nedves időszakok váltják, azonban a felmelegedés miatt trendszerűen és egyértelműen változnak a hőmérsékleti és csapadékmintázatok. Ez azt jelenti, hogy minden évszak hőmérséklete szignifikánsan emelkedik, és a csapadék időbeli és térbeli eloszlása is változik. Utóbbi esetében ez úgy történik, hogy éves szinten nem látunk érdemi változást, de évszakonként markáns eloszlásbeli különbségek mutatkoznak. A nyarak során nő a száraz napok száma, amellett, hogy nem csökken szignifikánsan a lehulló csapadék mennyisége. Ami kihullik csapadék, az rövid idő alatt, nagy mennyiségben éri el a talajt, és ennek a csapadéknak nagy része nem hasznosul, átfolyik az országon és a Kárpát-medencén. Mivel a nyarak egyre melegebbek és forróbbak, és a légköri áramlási rendszer is fokozatosan változik (gyengülnek a jet streamek), ezért tapasztaljuk azt, hogy a július és az augusztus egyre aszályosabb. A Boris ciklont és az általa okozott közép-európai árvizet nem lehet egyértelműen a klímaváltozás számlájára írni. A mediterrán ciklonok ősszel és télen a Kárpát-medence fő csapadékellátói. A Boris ciklon pusztításáért több szerencsétlen úgynevezett légköri makroszinoptikus állapot együttese okolható.
Egyrészt egy genovai mediterrán ciklonról beszélhetünk, ami rendkívül szeszélyes légkörfizikai jelenség, másrészt Boris tovább haladását akadályozta, hogy tőlünk északra, keletre és nyugatra is blokkoló anticiklonok helyezkedtek el, melyek akadályozták a tovább haladását. Harmadrészt – itt jön be a klímaváltozás – folyamatos volt a hő- és nedvesség-utánpótlása. Egyszerre kapott energiát a túlmelegedett Földközi-tengertől, a Fekete-tengerből is energiához jutott, ráadásul mivel egy kora őszi mediterrán ciklonról beszélhetünk, a talajoknak is hőtöbbletük volt, melyek megint csak pluszenergiát juttattak neki. És végül a nyáron felhalmozódott légköri telítetlen vízgőz is erősítette a ciklont. Tehát látható: egyszerre több feltétel is teljesült, hogy Boris ekkora problémát okozzon a régiónkban.
De Boris nem egyedi, sőt semmi extremitás nem volt benne, ami azt sugallaná, hogy a klímaváltozás eredménye lenne.
A mediterrán ciklonok rendkívül szeszélyes és „hibrid” légköri képződmények, melyek a Kárpát-medence számára nagyon fontosak, különösen az őszi és téli időszakban. Nekik köszönhetjük a téli fél év bőséges csapadékait, illetve a korábbi nagy hóviharokat és országos havazásokat.
– Azért emlékszünk néhány történelmi áradásra: mi történik ilyenkor, miben különbözik az egyik év a másiktól, amiért kialakulnak a szélsőségek?
– Egyrészt a klímaváltozás miatt nem tudunk még nagy árvizekről beszélni. Jóval nagyobb problémát okoznak a lokális villámárvizek. A mostani eseménysorozatot a lokális villámárvizek és a kiterjedt, nagy mennyiségű esőzések együtt okozták. De láthatjuk, hogy a Kárpát-medence nyugati régióit és az alpesi régiót érintette elsősorban a probléma, főleg a villámárvizek miatt. Sok kisebb vízfolyás együttes megáradása a Duna vízgyűjtőjén koncentrálódott. A múltban is voltak és a jövőben is lesznek nagy és pusztító árvizek. A klímamodellek szimulációiból arra következtethetünk, hogy a növekvő őszi és téli csapadékmennyiség miatt több árvíz lesz a jövőben, és ezzel párhuzamosan növekedni fog a tartós száraz időszakok száma is. Ezt hívjuk a klimatológiában extremitásnak, hogy egyszerre jelentkezik több szélsőséges esemény. Az Alföldön elsősorban az aszály, míg a dombsági és hegyvidéki területeinken a villámárvizek száma és intenzitása fog növekedni már a közeljövőben is.
De azt sem szabad elfelejteni, hogy az időjárási rendszernek van belső ingadozása, ezért nincs két egyforma év meteorológiai és klimatológiai szempontból.
– Régebben is voltak ugyanilyen árvizek, csak nem volt közösségi és tömegmédia, amely ennyire láthatóvá tette volna?
– Természetesen voltak, évtizedenként egy-két „nagy” árvíz volt, és lesz is. Ez hozzátartozik a Kárpát-medence környezeti adottságaihoz. Gondoljunk a történelmünk nagy árvizeire! Tehát aki azt mondja, hogy ez egyedi és csak a klímaváltozás okolható érte, az egyértelműen – tudatosan vagy naivságból – nem állít igazat.
További Belföld híreink
– Hagyományosan a történelemkönyvekből sikertörténetként tanulunk folyóink vízszabályozásáról. Tartja még magát a tananyag, vagy már árnyaltabb a kép?
– A vízszabályozások hasznossága ilyenkor mutatkozik meg igazán.
A szakemberek pontosan, méterről méterre és milliméterről milliméterre pontosan ki tudják számítani, hogy mely folyónknak mekkora vízállása lesz, és ez segít a védekezésben és az alkalmazkodásban.
Az tény, hogy a folyószabályozásoknak megvan az árnyoldaluk, de sokkal több és jelentősebb a pozitív hozadék, mint a negatív. Ezt támasztják alá az ilyen nagyobb árvizek is. Képzeljük el, ha nem lenne szabályozva most a Duna, hány ember halálát okozná vagy mekkora pusztítást végezne az infrastruktúrában, a lakóingatlanokban!
– Magyarország tehet valamit az árvizek kialakulása ellen, vagy ez európai-globális folyamat, ahogyan a folyóink több országon kígyóznak át?
– Az árvizek ellen egyértelműen a védekezéssel, a gát- és csatornarendszerek folyamatos karbantartásával és fejlesztésével, illetve a szakembereink megbecsülésével tehetünk a legtöbbet.
A természet mindig erősebb, mint az ember, tehát azt megakadályozni, hogy ne legyen árvíz, sosem leszünk képesek.
Az árvizeket amennyire lehetséges, a mi hasznunkra kell fordítani. Ilyenkor két-három köbkilométernyi pluszvízhez jut az ország, amelynek jelentős részét hasznosítani kellene majd a jövőben, például az aszályos időszakokra. Magyarország és Európa egyik legnagyobb kihívása lesz ez. Szinte minden európai ország középtávú adaptációs stratégiájában benne van az árvízi többlet csapadék visszatartása és hasznosítása.
– Mire számíthatunk a jövőben: lesznek még árvizek, megdőlhetnek a rekordok?
– Természetesen lesznek árvizek, és nagyobb árvizek is lesznek. Sőt minél intenzívebb lesz a hőmérséklet emelkedése, a fizikai szabályai szerint annál több energiához jutnak majd a ciklonok és a villámárvizeket okozó zivatarok. A szélsőségekhez hozzá kell szoknunk és alkalmazkodnunk kell hozzájuk.