Lionel Tiger amerikai antropológus, az optimizmust az evolúció során kialakult, az emberek egyik legmeghatározóbb funkciójaként értelmezte. Azt figyelembe véve, hogy az optimizmus a jövőről való gondolkodást hordozza magában – mely az elmúlással való szembesülést is tartalmazza -, tulajdonképpen a félelem ellensúlyozójaként is jellemezhető. Annak ellenére, hogy az előbbi megfigyeléssel nem mindenki ért egyet, tagadhatatlan, hogy az optimizmus az egészségre is erőteljes hatást gyakorol. De vajon tanulható az optimizmus?

Számos tanulmány szól arról, hogy az optimistább életszemléletű és hozzáállású egyének gyorsabban és sikeresebben gyógyulnak. Néhány kutató (pl. Peterson és Bossio, 2002-ben) ennek alátámasztása érdekében rámutatott arra, hogy ez érvényesült bizonyos műtétek után is (pl. szívműtétek). Mindenki ismer a környezetében ilyen pozitív beállítottságú embereket, akiket gyakorta éri az a vád, hogy mindig mindent a rózsaszín szemüvegükön át szemlélnek, az arcukon mosollyal. Sokan úgy vélik, hogy a legpesszimistább személyek is képesek lehetnek optimista viselkedések elsajátítására.

A tanult optimizmus jelensége

A tanult optimizmusról tudni kell, hogy nem következik be egy szemvillanás alatt, a „mától pozitívabb leszek” gondolat és elhatározás mellé szegődve. Ez ugyanis egy folyamat, amely alatt megtanulhatunk felülkerekedni a negatív életszemléletünkön és visszahúzó erővel bíró gondolkodásmódunkon. Felismerjük, beazonosítjuk a pesszimista gondolat- és viselkedésmintáinkat, és azon iparkodunk, hogy jobbá, pozitívabbá gyúrjuk át azokat.

Ezzel a hozzáállásunkkal sokat tehetünk annak érdekében, hogy jobb legyen a közérzetünk, a hangulatunk, az önbecsülésünk, és a viselkedésünk egyaránt. Javíthatunk a mentális erőnlétünkön, ugyanakkor a nehezebb helyzetekben hatékonyabban helyt tudunk állni. Megfelelő magatartással, kitartással és stratégiákkal a tarsolyunkban, idővel azt tapasztalhatjuk, hogy javult az életszemléletünk, és más (a korábbinál megfelelőbb) fénytörésbe helyeződött a magunkról és az emberekről való gondolkodásunk is.

A pozitív pszichológia egyik megalapítója, Dr. Martin Seligman által megalkotott kifejezés, az optimizmus, tulajdonképpen arra serkent bennünket, hogy olyan jelentős változtatásokat végezzünk magunkon, melyek révén önmagunk legjobb verziójává formálódhatunk.

Nagyobb esélyünk nyílik arra, hogy a negatív eseményeket kevésbé éljük meg állandóként és/vagy kudarcként, e helyett inkább életleckeként és átmeneti állapotként.

Levetkőzhetjük az élet számos területére romboló hatást gyakorló komorságot, és jobb fizikai-szellemi jólétnek is örvendhetünk. A magánéletben és a karrierben ugyancsak kulcstényező az optimizmus. Tagadhatatlan, hogy gyakran a gazdasági-kulturális aggodalmak és feszültségek, az éghajlati változással kapcsolatos elkendőzhetetlen dilemmák, a globális történések és egyebek, nem igazán adnak számunkra okot arra, hogy magunkon tartsuk személyre szabott rózsaszín szemüvegünket. A kutatások szerint pedig az elmúlt év világszintű megpróbáltatásai a kollektív mentális egészségünket is lejtmenetbe kapcsolták. A Pew Research Center felméréséből kiderült, hogy az utóbbi években minden 5 (amerikai) felnőttből 2 tapasztalt magas szintű szorongást. Sokuk esetében mindez olyan fizikai tünetekkel is kiegészülni látszott, mint a fejfájás és a fáradtság – számolt be erről az APA pszichológiai társaság.

Szerencsére van kapaszkodó és kiút is ebből, hiszen az Everyday Health szerint az optimizmus segít mérsékelni a hangulatzavarokat, a mentális betegségeket, jobb problémamegoldóvá, kitartóbbá, rugalmasabbá formálhat bennünket. Fontos megértenünk, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a negatívumokat, hanem egy aktívan a megoldásokra összpontosító törekvést jelöl, az előttünk álló kihívások elfogadásával. Miközben tisztázni kell, hogy mi tartozik az irányításunk alá, amiért tehetünk, és mi az, ami kívül esik ezen.

Hirmagazin.eu