Horvátország, Törökország, Egyiptom – sokan töltik a szabadságukat ezekben az országokban, és a többségük hajlamos dicsekedni. Az árnyoldalakról és a kellemetlenségekről azonban kevesebb szó esik, pedig bőven lenne miről beszélni – szemlézte az áldatlan állapotokat az economx.hu.
Nincs hiány online fórumokból, amelyek összehozzák a tapasztalt és a leendő utazókat. Itthon is van külön Horvátország, Albánia vagy akár Zakopane-tematikájú Facebook-csoport, az egyik bőven háromszázezres taglétszámmal. Habár akad, aki az esetleges kellemetlen tapasztalatait is megosztja, sajátos és állandó téma, hogy szeretik-e a magyarokat Horvátországban vagy sem, a többség láthatóan elégedett és örül, hogy egyszer egy évben láthatja a tengert.
A lengyelek mindig is nagy utazók hírében álltak, alapvetően sokkal szívesebben és gyakrabban járnak-kelnek, mint a magyarok és egészen távoli úticélokat is bevállalnak. Az Onet híroldal most azt feszegette, hogy
hova biztosan nem térnek vissza nyaralni.
„Tömeg, kosz, zaklató eladók mindenhol” – írta az egyik turista, aki Egyiptomban járt. „A víz meleg, de a színe… mint a vizelet” – foglalta össze bulgáriai nyaralását a másik.
A Lengyel Idegenforgalmi Kamara tavalyi adatai azt mutatták, hogy úticélnak a 35,8 százalék Törökországot, 18,5 százalék Görögországot, 10,8 százalék pedig Egyiptomot választotta. Mellettük Bulgária, Tunézia és Spanyolország is népszerű volt a nyaralók körében.
Az elmúlt évek kedvence, Horvátország ugyanakkor veszített vonzerejéből, ami az euró bevezetésével és a korábbinál magasabb árakkal hozható összefüggésbe.
A tömeg és a kosz párban jár
A legnépszerűbb internetes fórumok egyikén, miután feltették a kellemetlen tapasztalatokra irányuló kérdést, a legtöbben többnyire ugyanazokat a problémákat említették.
A tömeg mindenkit zavar: korántsem csak a túlzsúfolt strandok riasztóak, de a sétálók ezrei a sokszor szűkös óvárosokban, a rendre beduguló sikátorok. A műemlékek előtt kígyózó hatalmas sorokról nem is beszélve.
Olaszország és a francia riviéra – nyüzsgés, zaj, tömegnyomor
– írták.
A második gond a kosz: elhanyagolt városi utcák, a tűző napon bomló szemét – „Albánia egy sz@r” – fogalmazta meg sommás véleményét egy másik fórumozó. Akadtak jó páran, akik Tunéziát és az egyiptomi városokat is felhozták. „Különösen Marsza Alam – a szállodán kívül koszos és unalmas” – tették hozzá.
Rámenős eladók, zsebtolvajok
A harmadik helyen a turisták a biztonságot – pontosabban annak látható hiányát említették. Nemcsak a zsebtolvajok okozhatnak gondot, de maguk az árusok is, akik erőszakos nyomulásukkal arra kényszerítik az embereket, hogy ha kell, ha nem vásároljanak. „Törökország és India: agresszív csalók” – osztotta meg keresetlen véleményét egy turista.
„Marokkó gyönyörű, de Agadir a legrondább üdülőhely, ahol valaha jártam. Elhanyagolt, teljesen érdektelen, ám mindig mindenhol akar valaki valamit – nemcsak a bazárban vagy a sétányon, hanem szó szerint mindenhol.” Ehhez másikuk európai példát is hozott: „Párizs – veszélyes, túlértékelt hely, fájt a kezem attól, hogy fogtam a táskámat, mert féltem, hogy ellopnak tőlem valamit” – osztotta meg a szomorú tapasztalatát egy hozzászóló.
Az utazók közül többen kifogásolták egyes nyaralóhelyek posztkommunista jellegét, az elhagyatott, felújítatlan épületeket, amelyeknek láthatólag nincs gazdájuk.
Olaszország mindent vitt – ide sem térne vissza, aki ott (pórul)járt
Elsősorban az ország fővárosát, Rómát hozták fel sokan, de Velence és a szicilíai Palermo is rendre előkerült. Utóbbit volt, aki csak „koszos fertőként” emlegette.
Kapott a híres Amalfi-part is, ahol még szeptember végén is dráma volt. „Tele emberekkel, nagyon rossz minőségű ételekkel és magas árakkal – főleg az amerikai turistákra ráhangolódva. Durvaság mindenhol és minősíthetetlen kiszolgálás. Nem törődnek a turistával, mert tudják, hogy helyette van 5 másik, aki úgyis fizet” – kommentálták a fórumozók.
Az, hogy olcsó, még nem mentség
Nemcsak a tömegre és a koszra panaszkodtak sokan, hanem a szállodák vagy az éttermek rossz minőségére is. „Soha nem megyek vissza Bulgáriába: rendetlenség mindenhol és posztkommunizmus” – írják.
Tunéziát is sokan emlegették – a hiányos közbiztonság mellett a különböző érdektelen programokat emelték ki. Emellett a kéregetők, erőszakos kereskedők itt sem hagyják békén a nyaralókat: „az utcán sem tudtam nyugodtan közlekedni, mindig akad aki rám akaszkodott, és még az sem segített ha bemenekültem a szupermarketbe” – számolt be egy ott nyaraló.
A lengyel tengerpart a magyarok körében szinte teljesen ismeretlen, ám a helyiek bizony megvan arról is a véleményük: „több mint 20 országba utaztam egyedül. Az egyetlen hely, amit nem szeretek, azok a lengyel balti-tengeri városok” – foglalta össze egyikük. És kiderült, hogy sokkal értenek egyet ezzel. A Balti-tenger a lengyelek számára is nagyon drága, ráadásul eléggé bizonytalan az időjárás is, sokan a szolgáltatások színvonalával sem elégedettek. És persze rendre előkerült a számunkra már sokkal ismertebb és közelebbi Zakopane is
– ami sok lengyel szemében már egyenesen a turistagettó szinonimája.
Így néz ki a gyakorlatban egy éjszakai alkoholtilalom, Zakopanéban nagy is a botrány
A részegeskedő, és az alkoholtól magukat erősnek érző vendégektől akarták megszabadítani a magyarok körében is népszerű turistaparadicsomot. Csak hát az új regula a kulturált szeszfogyasztóknál sem aratott osztatlan sikert.
Persze korántsem csak a rossz vélemények sorjáznak. Akadt akinek kifejezetten jó tapasztalatai voltak a sokat emlegetett Törökországban, Albániában vagy éppen Egyiptomban. Sokak szemében – pláne ha az ár-érték arányt nézzük – ezek továbbra is csábító és egzotikus célpontnak tűnnek, az apró kellemetlenségeken vagy éppenséggel a szokatlan mentalitáson pedig felül tudtak kerekedni.
Valódi invázió keseríti a népszerű idegenforgalmi célpontokat
A Covid elmúltával napjainkban újra dübörög a túlturizmus (overtourism), a népszerű helyeken (Amszterdam, Barcelona, Dubrovnik, Velence és még sok más városban) hömpölyög az embertömeg.
