A védett fajok oltalmára általában akkor kerül sor, amikor egy fajnak csökken az egyedszáma valamilyen, általában emberi tevékenységgel összefüggő ok miatt, ami veszélyeztetheti a faj túlélését.
Azonban a kertészeti nemesítés során létrehozott fajtáknál a védelem más szempontokat ölel fel: itt a nemesítő és a fajtatulajdonos anyagi érdekeit kell védeni.
Az nemesítés folyamata hatalmas munkát és befektetést igényel. A növényfajta-oltalom jogi védelmet nyújt a nemesített növényfajtáknak, mint például hibridek, vonalak vagy klónok. A növényfajta-oltalom alá eső fajtának megkülönböztethetőnek, egyneműnek és állandó tulajdonságokkal rendelkezőnek kell lennie. Ennek értelmében a növényfajta-oltalom tulajdonosának kizárólagos joga van a fajta hasznosítására, és dönthet arról, hogy másnak engedélyt ad-e arra.
A növényfajta-oltalom lényeges ahhoz, hogy a nemesítő és a fajtatulajdonos az anyagi befektetéseiket megőrizzék és profitálhassanak a nemesítés során elért eredményekből. A kertészeti fajták esetében hosszú évek munkája és nagy pénzügyi erőforrások fordítása szükséges annak érdekében, hogy a korábbinál jobb tulajdonságokkal rendelkező fajtákat létrehozzanak. Ezek a tulajdonságok lehetnek például betegségre való ellenállóság, szárazságtűrés, nagy terméshozam vagy kiváló minőség. A fajtatulajdonos ezért óvja és korlátozza a fajta szaporítását, hogy biztosítsa a nemesítési befektetéseinek megtérülését és nyereségét.
Fontos megérteni, hogy a fajtavédelem nem mindig egyszerű, és törvényi szabályozásra van szükség az ilyen esetekben. Például a vegetatív úton szaporítható növények esetén az utódok genetikai állománya megegyezik az anyanövényével, ami további kihívásokat hordozhat a jogi védelmet tekintve. A fajtavédelem célja az, hogy biztosítsa a nemesítő és a fajtatulajdonos érdekeit, és megőrizze a nemesítési folyamatok eredményeit az adott fajta számára.
