Egykor nagy élet volt ezekben a falvakban, ma azonban már senki nem nevezi őket az otthonának.
Ahogy szinte minden a világon, úgy a lakhatási szokások is sokat változtak az évek során. Ha csak Magyarországot nézzük, akkor is jól látszik, hogy míg a régi világban a legtöbben falvakban éltek, addig a 20. század második felében elindult egy városiasodási folyamat, ami csak néhány évvel ezelőtt torpant meg.
A városiasodásnak azonban nagy ára volt, hiszen a nagyobb településekre költöző fiatalok a falvak elöregedését okozták, és volt, aminek mára már egyetlen lakosa sem maradt. A legtöbb ilyen magyar falu Somogy és Baranya megyében található, de Veszprém és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is vannak olyan helyek, amik ma már csak emlékként őrzik az egykori pezsgő életet.
Az elöregedő falu, Nagyecsér
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagyecsér egykor egy csodás, virágzó település volt, ami a 20. század elején élte fénykorát, három utcából állt, és közel 700 ember élt itt. Mivel volt itt kocsma, két kovácsműhely és vásárok is, ezért a környékbeli tanyákról is ide jártak az emberek vásárolni és szórakozni. A helyiek mezőgazdaságból és állattartásból éltek. 1939-ben templom és iskola is épült itt, ahová a nem csak a falu, hanem a környező tanyák gyerekei jártak.
A II. világháború után azonban egyre többen költöztek nagyobb városokba, és kezdett elöregedni a lakosság, a hatvanas években már az iskolát is bezárták. Az elnéptelenedésben az is szerepet játszott, hogy soha nem épült rendes, betonozott út a falu és a hozzá legközelebb eső nagyobb település, Mezőnagymihály között, ezért esős vagy havas időben szinte megközelíthetetlen volt. A népesség annyira megfogyatkozott, hogy 2001-ben már csak hét ember élt itt, 2015-ben pedig már csak egy lakója volt, egy idős bácsi. Nagyecsér egykori házai közül sok már összedőlt, vagy az összedőlés határán van, azonban sok jó állapotú épület is található itt, amiket valószínűleg hétvégi házként használnak.
A Bakony feledésbe merült faluja, Iharkút
A Bakony és környéke gyönyörű természeti kincseivel nemcsak a túrázókat csábítja, hanem egyre többen telepednek le az itt található kis falvakban is, a Veszprém megyei Iharkút azonban egy olyan település, amit örökre elhagytak a lakók. Már az Árpád-korban is lakott terület volt, a török időkben azonban elnéptelenedett, és csak később, az Eszterházy család kezdeményezésére telepítettek ide ismét embereket. Ekkor svábok érkeztek, akik főként favágásból és erdei munkákból éltek. Később bauxitot találtak a területen, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy elnéptelenedjen a falu, hiszen a II. világháború után a németajkúakat kitelepítették, az itt maradó lakók zöme pedig a nagyobb ipari városokban találta meg a számításait.
Fotó: Zajza / Wikipédia
1960-ban még 150 ember élt itt, ám ahogy fogyatkozott a népesség, egyre drasztikusabb lépésekhez folyamodtak. 1981-ben a települést a közeli Bakonyjákóhoz csatolták, az utolsó lakosoknak pedig a nagyobb városokban intéztek lakást. Iharkút házait és temetőjét ezután elbontották, és egy nagy bauxitbánya kapott itt helyet. Bár az egykori falu ma már teljesen lakatlan, mégis szolgál érdekességekkel, hiszen a fejtések során itt találták meg Magyarország első dinoszauruszfosszíliáját, valamint az egykori lakosok és leszármazottaik emlékparkot is állítottak, ahol minden évben összegyűlnek, és felidézik az egykor kellemes légkörű település mindennapjait.
Falu a Vasfüggöny árnyékában
Baranya megyében számos olyan falu volt, amik később elnéptelenedtek, ezek közül az egyik Révfalu, ami a magyar-horvát határ mellett, a Dráva közelében található. Már a török hódoltság előtt is lakott volt, azonban csak a 18. századból vannak az első írásos emlékek, főként horvátok lakták. Egykor Somogy vármegye része volt, ám az 19850-es megyerendezés során Baranyához csatolták. A Rákosi-korszakban itt húzódott a Vasfüggöny, ami lényegében elvágta a külvilágtól, ez pedig fokozatos elvándorlásra késztette az embereket, hiszen míg a ’40-es években 316-an éltek itt, addig 1960-ra 256-ra csökkent a számuk.
Fotó: kerdohil / Indafotó
A ’80-as években már annyira erős volt az elvándorlás mértéke, hogy kilencen maradtak állandó lakói a falunak, mára pedig már teljesen lakatlanná vált. A nemzeti park területén található faluban bár nem él senki, mégsem teljesen elhagyatott, hiszen a házakat sokan hétvégéi nyaralóként használják, rengetegen horgásznak és kirándulnak is a környéken, a természet, a csend és az elszigeteltség pedig a művészvilágot is vonzza.
Nagygéc, az elárasztott falu
A legtöbb magyar falu az elöregedés és elvándorlás miatt lett magára hagyva, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagygécen azonban egy természeti csapás vetett véget a lendületes fejlődésnek. Az 1960-as évek végén már 700-nál is több lakosa volt a román határ közelében fekvő településnek, azonban 1970-ben a Szamos folyó kilépett a medréből, és hatalmas árvizet okozott, ami elárasztotta az egész falut.
Fotó: Megmaradás Temploma – Nagygéc / Facebook
Szerencsére senki nem vesztette életét az áradás miatt, a házak nagy része azonban lakhatatlanná vált, ezért minden lakót ki kellett telepíteni. Bár sokan szerettek volna a faluban maradni, csak néhány épületet lehetett megmenteni, így ma már csak két ember lakik itt életvitelszerűen, a többi ház vagy összedőlt, vagy nyaralóként használják. A falu templomát azóta restaurálták, és emlékparkot is létrehoztak, hogy soha ne merüljön feledésbe Nagygéc.
