Az utóbbi néhány hétben több nyugati katonai és politikai vezető is arra figyelmeztetett, hogy Oroszország a következő években akár a NATO ellen is támadást indíthat. A Politico egy terjedelmes cikkben írt három lehetséges forgatókönyvről azzal kapcsolatban, hogy miként történhet meg egy ilyen támadás.
A NATO keleti szárnya, a balti államok elleni orosz támadástól való félelem nem új keletű, hiszen már az utóbbi években is jelentek meg cikkek, sőt egész könyvek a témában. Az utóbbi hetekben azonban látványosan elszaporodtak az erről szóló figyelmeztetések.
A politikusok több esetben arra hivatkoztak, hogy a saját országuk hírszerzése milyen forgatókönyvet tart valószínűnek, és arról is beszéltek, hogy az amerikai elnökválasztás kimenetele is befolyásolhatja azt, hogy az oroszok mernek-e majd támadni. A Politico amerikai kiadása összeszegezte a lehetséges forgatókönyveket. A lap szintén azt hangsúlyozta, hogy szerintük elsősorban akkor következhet be egy ilyen támadás, ha Donald Trump győz a 2024-es elnökválasztáson.
A volt elnök korábban kritikusan nyilatkozott a NATO-ról, és állítólag a közelmúltban is belengette az amerikai szerepvállalás csökkentését, sőt még uniós tisztviselőkkel is közölte: nem fog segíteni Európán, ha a kontinens országait támadás éri. A Politicónak nyilatkozó tisztviselők azt mondták: ha valóban véget ér a Pax Americana korszaka, akkor a kontinens országainak 5-10 évre és rengeteg pénzre lehet szükségük ahhoz, hogy megfelelő szintre hozzák a haderejüket (miután az utóbbi évtizedekben elhanyagolták a katonai fejlesztéseket).
Csak évek múlva lehetséges?
A lap ezt követően sorolt fel három lehetséges forgatókönyvet, amelyek részben a korábbi figyelmeztetéseken alapulnak. Ezek egyike szerint
Vlagyimir Putyin 2027-ben indíthatná meg a támadást.
A forgatókönyv szerint az ukrajnai háború még mindig zajlik, de a nyugati támogatások már elapadtak, és a frontvonalak befagytak. Eközben a Nyugat figyelmét eltereli a Peking és Washington közt Tajvan miatt zajló konfliktus is. Emiatt az amerikai erők többségét Trump átvezényelte a Csendes-óceán térségébe, és azt is jelezte Putyinnak, hogy nem fog lépni egy baltikumi támadás esetén.
Az orosz fél a fentebb vázolt helyzetet arra használhatja ki, hogy Észtország ellen támadást indítson. A kezdeti rakétacsapások után a Leningrádi Katonai Körzetből több százezer, az ukrajnai háborúban tapasztalatot szerzett katona indulhatna meg modern felszerelésekkel. Az orosz erők harcba bocsátkoznak az észtekkel és a NATO (britek által vezetett) előretolt erőivel, de ezek nagyságrendileg jóval kisebbek, így vissza kellene vonulniuk.
Ebben a forgatókönyvben az oroszok napok alatt elfoglalják Észtország nagy részét, és bejelentik a terület annektálását, valamint azt, hogy a „nukleáris ernyőt” kiterjesztik az újonnan elfoglalt területre – mielőtt még a NATO európai országai bármilyen komolyabb lépést tehetnének. Ebben az esetben kérdés, hogy Európa hajlandó lenne-e megkockáztatni egy katonai akciót Észtország felszabadítása érdekében.
Európa sebezhető, ha Amerika nem segít
A második forgatókönyv azzal számol, hogy az orosz támadás már 2025-ben bekövetkezhetne – ez az elképzelés egyébként azokhoz a dokumentumokhoz igazodik, amelyek a Bundeswehrtől szivárogtak ki két hete.
A német hipotézis szerint nem Észtországot, hanem az egész NATO gyenge pontjának tekintett, Lengyelország és Litvánia közti Suwalki-folyosót érné a támadás. Egy ilyen akcióval az egész Baltikumot elvághatnák szárazföldileg az oroszok.
Bármikor támadhat Putyin?
A harmadik forgatókönyv pedig abból indul ki, hogy Putyin bármikor, akár már holnap is támadhat.
A Politico ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az orosz erők zömét most nyilván az ukrajnai háború köti le, de az utóbbi években a tartalékosokkal együtt a behívható orosz haderő létszámát 3,3 millióra növelték (eközben egyébként Európa országaiban 1989 és 2022 közt 3,4 millióról 1,3 millióra csökkent a katonák létszáma). Továbbá – a lap szerint – az orosz haderő harckocsijainak, tüzérségi eszközeinek és vadászrepülőinek száma meghaladja az európai NATO-tagországok hasonló eszközeinek számát (még ha minőségben el is maradhatnak azoktól).
Ezenkívül nem utolsó szempont az, hogy az európai országokban súlyos lőszerhiány van, miután a meglévő tartalékok egy részét átadták Ukrajnának. Mindezt híven szemlélteti az, hogy Marc Thys nyugalmazott belga tábornok 2023. decemberben azt mondta: a belga hadseregben akkora a lőszerhiány, hogy bármilyen konfliktus kezdete után nem sokkal már csak „kavicsokkal tudnának dobálózni”.
Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, hogy Oroszországnak sem oka, sem érdeke nem fűződik ahhoz, hogy háborút vívjon a NATO országaival. Igaz, korábban hasonló kijelentéseket tett Ukrajnáról is – jegyzi meg a Politico.
Ezzel párhuzamosan a lapnak több magas rangú tisztviselő is elismerte, hogy Európa jelenleg sebezhető, és nem áll készen sem élőerő, sem katonai eszközök vonatkozásában egy magas intenzitású, az ukrajnaihoz hasonló konfliktusra. Ezt a véleményt osztotta Daniel Fried, az Egyesült Államok korábbi varsói nagykövete, aki úgy fogalmazott:
Az európaiaknak nincs elég [katonai] kapacitásuk a védekezéshez. A Baltikum megvédéséhez nagy mennyiségű amerikai katonai eszközre lenne szükség.
