Sajtóhírként már megírtuk, de most hivatalossá vált: a labdarúgó NB I-ben címvédő Ferencváros szerződtette a Bölöni László által edzett, Ligue 1-ben szereplő Metz középpályását, Habib Maigát.
„Köszöntünk a Fradiban, Habib!” – írta Facebook-oldalán csütörtök este a Ferencváros. A szerződés hosszára nem tért ki az első téli igazolását bejelentő magyar bajnok.
Habib Maiga hazájából, az SC Gagnoából 2015-ben érkezett Európába, s lett a patinás francia klub, a Saint-Étienne játékosa, majd 2018 februárjában az orosz Arszenal Tulához került kölcsönbe. Innen fél évvel később visszatért az ASSE-hoz, hogy aztán ismét kölcsönadják, ezúttal már a Metznek, amelyhez első idénye után végleg átigazolt.
A védekező és középső középpályásként is bevethető 13-szoros elefántcsontparti válogatott labdarúgó a Metzben 140 mérkőzésen hét gólig és hat gólpasszig jutott, a mostani idényben viszont hét mérkőzésen mindössze 142 percnyi lehetőség jutott neki a Ligue 1-ben.
TÉLI JÁTÉKOSMOZGÁS A FERENCVÁROSNÁL
Érkezők: Habib Maiga (elefántcsontparti, Metz – Franciaország)
Kölcsönbe érkezők: –
Kölcsönből visszatérők: Giorgi Haraisvili (grúz, Dinamo Tbiliszi – Grúzia)? Stjepan Loncar (bosnyák, Asztana – Kazahsztán)?
Kiszemeltek: Arbër Hoxha (koszovói-albán, Slaven Belupo – Horvátország), Júlio Romao (brazil, Qarabag – Azerbajdzsán),
Távozók: –
Kölcsönbe távozók: –
Kölcsönből visszatérnek klubjukhoz: –
Távozhatnak/érdeklődnek irántuk: Samy Mmaee (belga-marokkói, Panathinaikosz – Görögország)
Legalább 13 millió eurós rekordbevétel az NB I-ben; új csúcson az FTC!
A Nemzeti Sport Online-on így ősszel, néhány héttel a nyári átigazolási időszak zárása után rendszeresen jelentkezünk piaci összefoglalónkkal, melyben kisebb térségi összevetés mellett összegezzük az NB I-es játékospiac fontosabb tanulságait. Idén érdemes a számokat az előző két évvel együtt vizsgálni, ugyanis több mutatóban is változtak a tendenciák és rekordok is megdőltek.
A 2023-as, hazai, nyári átigazolási időszak összegzését érdemes talán a leginkább kiugró adatokkal, az előző két évhez képest a legnagyobb változásokkal kezdeni. Először is azzal, hogy a Transfermarkt (a folytatásban TM) piaci portál már 136 millió euróra becsüli az NB I piaci értékét, ez a korábbi évekhez hasonlóan ismét új csúcsot jelent, és több mint kétmillió eurós emelkedést egy év alatt. Ez persze alapvetően csak egy becslés, a játékosok korábbi teljesítménymutatói, válogatottságok száma és az előző bajnokságok, melyekben szerepeltek, erőssége alapján, de azért mutatja, hogy az NB I nemzetközi piaci megítélése, helyzete, ha kis lépésekben is, de évről-évre javul.
 |
| Az NB I-es csapatok a becsült értékük sorrendjében: 1. oszlop: keretek száma, 2. játékosok átlagéletkora 3. légiósok száma 4. egy játékosra jutó átlagérték az FTC-nél millió, a többinél ezer euróban), becsült keretérték. Forrás transfermarkt.de |
A tendencia egyik legmeghatározóbb eleme továbbra is a Ferencváros nemzetközi eredményessége – idén sorozatban már ötödik alkalommal szerepel valamelyik európai kupasorozat csoportkörében az FTC –, piaci viselkedése, a csapat becsült értékének folyamatos emelkedése. Az NB I-ben az egy csapatra jutó átlagos keretérték 11.33 millió, miközben a Ferencvárosé önmagában 48.2 millió, tehát a fővárosi zöld-fehérek keretértéke több mint négyszerese az NB I-es átlagnak (sőt, ha úgy számolunk, hogy a Ferencvároson kívüli 11 NB I-es csapat átlagos keretértékét vesszük, ami 7.98 millió euró, akkor az FTC és a többi NB I-es csapat közötti szakadék még nagyobbnak tűnik, hiszen a zöld-fehérek keretértéke hatszorosa a többi gárda átlagos keretértékének – a szerk.).
Akármennyire is csak becslésekről van szó és tudjuk, hogy a pályán nem a TM keretértékei futballoznak, azért a különbségek jól mutatják az erőviszonyokat. Nem véletlen, hogy 2019 óta minden évben már legalább három fordulóval az idény vége előtt bajnoknak vallhatta magát az FTC. Másrészről az NB I értékével együtt a Ferencváros is új csúcsot állított fel, a TM-nél az eddigi, a nyári átigazolási időszakot követő magyar rekord eddig 40.25 millió euró volt, amit 2021-ben jegyzett a Ferencváros. Az FTC a szomszédos országok kirakatklubjai közül már a román FCSB-t is majdnem 20 millió euróval előzi meg, a szlovák Slovannál és a szlovén Olimpijánál pedig több mint háromszor értékesebb a kerete.
 |
| Az NB I legértékesebb csapata – 11 ferencvárosi játékossal (Forrás: Transfermarkt) |
| Az új rekord az FTC esetében annak is köszönhető, hogy a klub az előző idény Európa-liga-szerepléséből (az UEFA-tól 8.95 millió eurót kapott a klub) és játékoseladásaiból (a TM szerint Aissa Laidouniért és Olekszandr Zubkovért összesen 4.6 millió euró folyt be) származó bevételei jelentős részét visszaforgatta a játékospiacra, és ezen a nyáron a piaci portál számai alapján 7 millió eurót költött új játékosokra. A TM szerint a Baráth Péter, Mohammed Abu Fani, Alekszandar Pesics, Cristian Ramírez, Varga Barnabás ötösre egyenként 800 ezer és 2 millió euró közötti összeget költött a klub. Miközben ezen a nyáron is volt jelentős bevétele az FTC-nek eladásokból: a Ryan Mmaee, Roko Baturina kettősért 4.6 millió euró érkezett a TM szerint, és ehhez jön még jövő nyárig 4.5 millió euró Lisztes Krisztiánért, akinek az eladásáról már megegyeztek a Frankfurttal és akinek a tényleges vételára, különböző bónuszok teljesülése esetén néhány év alatt a 10.8 millió eurót is elérheti. Azt, hogy a Ferencváros mennyire kiemelkedik az NB I-ből, az is mutatja, hogy az élvonal legértékesebb kezdő tizenegyét most már kivétel nélkül az FTC labdarúgói alkotják, a bajnokság legtöbbre becsült játékosa most az FK Krasznodartól visszatérő Cristian Ramírez 5 millió euróval. Az FTC piaci bevételei és kiadásai pedig természetesen nagyban meghatározzák az NB I teljes bevételi és kiadási oldalát. Itt érkezünk el az idei nyár talán legjelentősebb változásához az elmúlt évekhez képest. Ugyanis a piacra a Ferencváros által behozott pénzeknek (értve ez alatt a klub eladott labdarúgóit és a TM szerint az FTC által a Pakstól és a DVSC-től, mintegy kétmillió euró megvett játékosokat is), továbbá olyan eladásoknak köszönhetően, amilyen Mocsi Attiláé (ZTE – Rizespor – Törökország, 785 ezer euró), ifj. Dárdai Pálé (Fehérvár – Hertha BSC – Németország, 300 ezer euró) vagy Dorian Babunszkié (Debreceni VSC – Grasshoppers – Svájc, 550 ezer euró) volt, mintegy 13 millió eurós bevételre tettek szert az NB I-es klubok (a Lisztes Krisztiánért jövő nyárig beérkező 4.5 millió euróval együtt). Továbbá ehhez még jönnek olyan, összegszerűen egyáltalán nem ismert eladások, mint amilyen például Beke Péteré (Budafok – Paks), Abdoulaye Diabyé (Újpest – St. Gallen – Svájc), Demjén Patriké (ZTE – MTK), Eduvie Ikobáé (ZTE – Viseu – Portugália), Gergényi Bencéé (ZTE–Fehérvár), Tajti Mátyásé (ZTE–Újpest), Varga Bencéé (MTK – KTE) vagy Zeke Márióé (Fehérvár – KTE). Ezekkel együtt akár a 15 millió eurót is elérheti vagy meg is haladhatja az NB I-es klubok piaci bevétele, de már a 13 millió is a duplája az elmúlt évek legmagasabb nyári bevételének. A 13-15 millió eurós piaci bevétel már a környező országokkal összevetve sincs a sor végén – mint ahogy az előző években arra többször is volt példa –, mert például a szlovákok 4.4 milliós, a szlovénok 10.3 milliós bevételi összegét megelőzi, a románok 16.65 millióját pedig kezdi megközelíteni (de ott nem 12, hanem 16 csapat hozta ezt össze), persze az ukrán (25 millió fölött), a szerb (34 millió) és a horvát élvonal csapatainak bevételeitől (60 millió euró) így is messze van. A térségben rekorder osztrákok 108 milliójától pedig fényévekre. Ezzel együtt a tízmillió euró fölötti bevétel egyértelműen jelzi, hogy a korábbi évekhez képest eladhatóbbá váltak az NB I-es játékosok. Ráadásul a csapatok sokkal inkább hajlandóak fizetni is a játékosokért átigazolási díjakat, mint korábban. A TM szerint ezen a nyáron 7 millió euró értékben költöttek az NB I-es klubok (sok átigazolási összeg ebben nincs is benne, mert nem ismertek), csak a Kisvárda nem fizetett senkiért átigazolási díjat. Miközben korábban voltak olyan évek, amikor egy-két klubot leszámítva mindenki csak ingyen igazolható játékosokat keresett, de még egy éve is négy olyan klub volt, amely nem fizetett átigazolási díjat. Az NB I-es játékosok iránti kereslet növekedést az is jelzi, hogy míg tavaly nyáron csak három magyar játékos szerződött a hazai élvonalból külföldre (Ádám Martinért fizetett a dél-koreai Ulszan, Nikolics Nemanja és Ugrai Roland ingyen került a török másodosztályba), addig idén hatan is, sőt, a jövőre Frankfurtba kerülő, de a németekhez már idén aláíró Lisztes Krisztiánnal együtt heten. Ráadásul, a korábbi évekkel ellentétben szinte mindenki az NB I-nél magasabban jegyzett bajnokságba igazolt. Lisztes és a Fehérvárról a francia élvonalba szerződött Loic Nego (Le Havre) topligába írt alá, s egyértelműen értékesebb bajnokságban folytatja a topliga másodosztályában, a 2. Bundesligában szereplő Herthához igazoló ifjabb Dárdai Pál, a török élvonalbeli Rizespor által Zalaegerszegről kivásárolt Mocsi Attila és a Ferencvárostól szabadon igazolható játékosként a japán Vissel Kobéhoz szerződött Vécsei Bálint. Varga Kevin az NB I-ben bronzérmes Debreceni VSC-től került ingyen a 2022-es ciprusi bajnok Apollonhoz. Továbbá a paksi kapus, Nagy Gergely is külföldre szerződött, ő korábban játszott már Görögországban, a Larisszában, most a PASZ Lamiához igazolt. Ami nem sokat változott az előző évekhez képest, az a légiósok magas aránya. Ugyan a tavalyi 43.6 százalék 41-re csökkent, de ez még így is a második legmagasabb arány a szomszédos országokkal összevetve. Az ukrán élvonalban futballozók 15.7 százaléka, a szerbeknél 24.3, a románoknál 35.6, a szlovákoknál 36.4, a horvátoknál 37.1, az osztrákoknál 39.4, a szlovéneknél 43.4 százalék. Márpedig ilyen légiósarány mellett hosszú távon nehéz lesz növelni a külföldre, erősebb bajnokságba eladott magyar fiatalok számát, miközben a válogatott fejlődését hosszú távon egyértelműen a topligás játékosok számának növelése szolgálja. Továbbá ki kell emelni, hogy a nyáron külföldre szerződő, fent említett hetesből csak ketten, Lisztes és Mocsi tartoznak a nemzetközileg piacképesebbnek számító, 24 év alatti korosztályhoz. Másrészről a fenti, kedvező piaci adatok – értve ez alatt a piaci értéknövekedést, a piaci bevételek növekedését és az erősebb külföldi bajnokságba szerződők számát – mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy továbbra is csak a BL-selejtezőben induló Ferencváros tud eljutni az európai kupák csoportköréig. Márpedig a magyar futball fejlődését a topligás játékosok számának emelkedése mellett az szolgálná, hogy az itthon játszók közül is egyre többen tudják megmutatni magukat a nemzetközi porondon. A szlovák élvonalbeli bajnokságban hiába kisebb például az egy csapatra jutó átlagos keretérték, mint az NB I-ben, mégis két szlovák csapat szerepel az európai kupák csoportkörben (mindkettő az Ekl-ben, ahol a Ferencváros is), de a szomszédok közül az osztrákoknak és a szerbeknek egyaránt három főtáblás együttesük van (ez nyilván a kedvező koefficiensnek, az elmúlt évek jó eredményeinek is köszönhető), az ukránoknak kettő, a szlovénoknak és a horvátoknak egy, csak Romániának nincs egyetlen főtáblás csapata sem. Összegzésképp tehát megállapíthatjuk, vannak kedvező piaci statisztikák, amelyek egyértelműen azt mutatják, a magyar élvonal nemzetközi megítélése fokozatosan javul, több millió euróra taksált légiósok közül is egyre többen jönnek az NB I-be (elsősorban a Ferencvárosba), és egyre több csapat kész áldozni új játékosok szerződtetésére, nemcsak az ingyen igazolható labdarúgókat keresik. Ugyanakkor a két legfontosabb tényezőben, a topligákba eladott magyar fiatalok számában és a nemzetközi kupák csoportkörében szereplő csapatok számában egyről a kettőre kell lépni (a topligába eladott fiatalok terén a legjobb lenne háromra vagy négyre lépni minden nyáron…) ahhoz, hogy még láthatóbb, a pályán elért eredményekben is még jobban megmutatkozó előrelépésről beszélhessünk. Forrás1 Forrás2 | |
