Mielőtt nekiesnénk a kép személyeinek elemzéséhez, foglalkozzunk kicsit a körülményekkel!
A világ – talán – leghíresebb ebédlője és ami benne van.
Ahogy említettük már, Milánóban található a Santa Maria delle Grazie templom, melynek ebédlője vagy vacsorázó helye a Cenacolo Vinciano. Amikor rohangálunk mindenféle város mindenféle templomában, nem is tudjuk, hogy mindegyikben óriási élmények és tudás vár, ne legyünk japán turisták (elnézést kérek persze tőlük, ők is rendes emberek).
Az ebédlőt az idők viharában még istállónak is használták, a második világháborúban az egész templomot lebombázták. Kész csoda, hogy az ebédlő fala viszonylag épségben megúszta! Többszöri nekibuzdulásra sikerült restaurálni, és a restaurátorok csak kevés óriási hibát vétettek, de erről majd, amikor odaérünk!
Jézus lábánál a kép alján még egy ajtót is vágtak, hogy egyszerűbb legyen a közlekedés a templomba! Abban az időben úgy látszik tele volt a piac mindenféle szenttel és egyházi témájú képpel, egy lyuk ide vagy oda nem számított.
Aztán jött a világhírnév, amit persze az amerikai marketing, könyv- és filmipar fújt fel végtelenre. Dan Brown: A Da Vinci kód óriási hézagot volt hívatott betömni. Tömegeknek hiányzott valami a szakrális világból, a hitből és Jézusból. Erre pompásan fel lehet építeni egy krimit, meg egy csomó érdekes majdnem igazságot. Be kell valljam, nekem is tetszett. De nem ártott volna a hatalmas érdeklődést kihasználva az igazi tudást is megosztani!
Ezt ismerjük mi is: Az István a király zseniális opera, tökéletes zene, remek dramaturgia – lehetne történelmileg igaz is, de erről talán máskor beszélgetünk.
Tény, hogy Leonardo da Vinci Vincitől nem messze, Anchiano-ban látta meg a napvilágot. Az is tény, hogy édesapjának egy nem törvényes gyermeke volt. Az már egy pletyka, hogy édesanyja egy magyar szolgálólány volt. Ezt persze nem tudhatjuk, de pletykának érdekes!
Sőt az is tény, hogy a fő kép felett balra az oldalfalon IV. Béla leánya, Szent Margit látható. Mit keres Milánóban egy magyar szent? A kép elkészültekor – egészen 1943-ig – még „csak” Boldog Margit volt. A kép felirata: „B. Margherita filia regis Ungarie”. Csak nem vonzotta valami különös dolog Leonardot a szeretet és fegyelem mintaképéhez, aki véletlenül magyar volt?
Hogy a kép ne romoljon tovább, ezért manapság időpontra kell menni és csak kis csoportokat engednek be a klimatizált terembe, csak egy szűkre szabott időben.
