A karnevál vagy hagyományos magyar nevén „a farsang farka” a farsangi időnek a farsang-vasárnaptól húshagyó-keddig tartó utolsó három napja, ami nagy mulatságok közepette zajlik.
A karnevál valójában ősi, télbúcsúztató, tavaszköszöntő jelmezes, táncos népünnepély, amelyet beiktattak a vallási ünnepek közé. A farsang hagyományosan január 6-ától (vízkereszttől) hamvazószerdáig tart. Ebben az értelemben a farsangi karnevált, mint jelmezes, táncos népünnepélyt a húsvétot megelőző 47. napon, azaz húshagyó kedden rendezik meg és még aznap éjfélkor befejeződik.
A karnevál elnevezést időnként és helyenként helytelenül használják. Például a debreceni virág-karnevál neve megtévesztő, hiszen ezt augusztus 20-án tartják, tehát nem is farsangi esemény.
A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában. Talán kevésbé látványos, mint a Rió-i karnevál de azt mondják a riói kellemes, a velencei szép!
A velencei karnevál hamvazószerda előtt már két héttel elkezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt véget is ér. Ezeken a napokon a város apraja nagyja csónakra, bárkára, tutajokra száll és egész nap illetve még éjszaka is ott tart
ózkodik. Mindenki a vizen ebédel és vacsorázik, állandó zeneszó kísérete mellett. A szórakozás minden formája előfordul, még a tűzijátékokat is beleértve. A hajnalt is a vízen kell megérni, mert aki a „redentore hajnalán” az Adria vizével vet magára keresztet, az egész évre mentesül a betegségektől.
A velencei karnevál sok részletet is megőrzött a múltból: pl. a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák és az égbolt hirtelen tele lesz a menekülő színekkel, azaz a léggömbök százai repülnek fel, imbolyognak a magasban, mintha maga Velence is szállni készülne. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipsz-galamb.
Az emberek kiáltoznak: „Viva Venezia! Ciao Venezia!”, – a „Colombina” (harangláb) pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. A „kis galamb röpte” a régi karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggia-ja között kifeszített kötélen.
Az ünnepségsorozat végén viszont, – a húshagyó kedd éjjelén – szintén a Szent Márk téren az egybegyűltek levették maszkjaikat, és kórusban búcsúztak a farsangtól, azt kiáltozva: „Elmegy! Elmegy! Elmegy!”
A karnevál vidám eseményeit viszont napjainkban egyre gyakrabban megkeserítik a globális felmelegedésből adódó, évközben is többször előforduló „árvizek”, azaz a megemelkedett tengerszint által folyamatosan elárasztott, egyébként „száraz lábbal járható”területek, épületrészek vízborítottsága.
Bár a jelenség önmagában is turisztikai látványosság, a város idegenforgalmának és mint a világörökség egyik fontos bázispontjának is hatalmas károkat okoz.
Forrás: soundgraph.lapunk.hu
