Tudtad például, hogy az űrközpontot néha aligátorok támadják meg, és hogy megbírságolták szemetelésért?
Az világ egyik legfontosabb tudományos intézménye és egyben történelmünk egyik alakítója az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.
A dicsőséges és tragikus események mellett vannak olyan érdekességek is az ügynökségről, amelyeket nem sokan ismernek.
9. Aligátorproblémák a kilövőálláson
1968 óta a merrit-szigeteki Kennedy Space Center ad otthont a fő űrmisszóknak. Ez a sziget mindemellett egy vadrezervátum is, mely természetes határa a földi űrkikötőnek. Időnként a rezervátum lakói is meglátogatják az állomást.
Legtöbbjük nem jelent veszélyt a NASA-ra, azonban a Mississippi aligátor már többször felborzolta a kedélyeket.
Habár az ügynökség teljesen ideális körülményeket teremtett az élőlényeknek, mégis szeretnek napozni a parkolókban, kifutópályákon és az utcákon. A legrosszabb, ami eddig történt velük, hogy feltartották a forgalmat, nagy torlódásokat okozva.
8. A Föld dala
Nem lett toplistás befutó a 2012-es Earthsong, de átlagosnak sem mondhatóak a felvétel körülményei. Az angolul Van Allen Probes néven ismert két műhold (eredetileg: Radiation Belt Storm Probes) a Van Allen sugárzási öv viharainak vizsgálatára szolgál.
Röviden összefoglalva azt hallhatjuk a fenti videón, amit akkor hallanánk, ha a fülünk helyén rádióantennák lennének. A ‘szám’ egyébként egy érdekes mellékterméke az űrbéli elektronok vizsgálatának, melyek veszélyt jelentenek minden asztronautára és űrhajóra egyaránt.
7. A tökéletes úszófelszerelés nyomában
Talán nem meglepő az űrtechnológia alkalmazása több tudományterületen is, és nem volt ez másképp 2004-ben a Speedoval céggel sem, amely csökkentett ellenállású úszóruha megtervezésére szövetkezett a NASA-val.
A LZR Racer (ejtsd: ‘laser racer’) úszóruha 23 világrekordot döntött meg a 2008-as pekingi olimpián. Aztán, a 2008-as Rövidtávú Bajnokságon még 17 érmet zsebeltek be a sportolók, amikor a FINA betiltotta a használatát.
6. Túlélőtábor a vadon közepén
Minthogy nem mindenkiből lehet asztronauta, több embert próbáló küzdelemnek teszik ki a jelölteket. A lehetséges landolási pontok kiszámításakor figyelembe veszik azt is, hogy akár a semmi közepén találhatják magukat az űrutazók.
Ennek eredményeképpen mind vízi-, mind pedig szárazföldi túlélőképességeket kell elsajátítaniuk. 1962-ben volt a legnagyobb elszámítás (400 kilométerrel odébb küldte az Aurora 7 személyzetét), de eddig egy asztronauta sem kényszerült ezek használatára.
5. Saját időjárás
A legnagyobb holdjárókat és siklókat gyártó vállalkozásnak egyértelműen szüksége van az űrjárműveket előállító és összeszerelő épületekre. Éppen ezért az 5. legnagyobb épület a világon nem más, mint a Kennedy Space Centerben található Vehicle Assembly Building (VAB – Jármű Összeszerelő Állomás).
Az épület olyan felfoghatatlanul hatalmas, hogy belül elkezdődött a felhőképződés. A páratartalom miatt a több milliárd dollár költségvetésű projektek természetes veszélynek voltak kitéve, melyet csak egy 10 ezer tonnányi levegő megmozgatására képes ventilátorberendezés oldott meg.
4. Szemetelésért megbírságolva
Egy becsapódás előtt széthullott űrállomás törmelékei miatt a Shire of Esperance nyugat-ausztrál környezetvédelmi hivatal megbírságolta a NASA-t 400 dollárra.
Nem csak az Indiai-óceánba hullottak ugyanis a darabok, hanem Ausztrália nyugati részébe is. Az 1979-ben keletkezett összeget 2009-ig nem fizették ki, végül egy kaliforniai rádió műsorvezetője összegyűjtötte a pénzt a bírság kiegyenlítésére.
3. Akinek piros a tenyere
Az űrben is keletkezik hulladék, ennek tárolására sem lehetőség, sem kapacitás nem áll rendelkezésre. Nincs ez másképp az emberi végtermékekkel sem, melyhez egy máig megoldatlan anekdota fűződik:
Tom Stafford, az Apollo 10 kapitánya észrevett egy emberi ürülékdarabot lebegni az űrhajóban, melynek kilétéről érdeklődött utastársainál. Eugene Cernan és John Young másodpilóták mindketten letagadták.
9 perccel később újabb „ajándék” érkezett
és ekkor már végtelen röhögésben törtek ki az űrhajó utasai. Ma sem tudni, ki követte el ezt a kényes ügyet.
2. Szagértők
Az űrben nem lehet ablakot nyitni, ezért a NASA biztosítani szeretné az űrhajósok számára a kellemetlen szagoktól mentes környezetet.
George Aldrich magát ‘nasalnautának’ nevezi, tehát az orr asztronautája, aki ellenőrzi az űrbe kiküldendő összes illatos termék bukéját.
Az 1974 óta az űrügynökségnek dolgozó Aldrich már „vezető szimatoló”, az Odor Panel (‘Illat-tábla’, mint testület) tagja. Négyhavonta egy tízüveges tesztnek vetik őket alá, hogy biztosítsák a folyamatos kiváló szaglást.
1. Lázadás az űrben
Az űrben kevés lehetőségünk van bármi ellen is fellépni, ha éppen nem tetszik a hozzáállás vagy a küldetés. Az ilyesfajta elzárás pszichikailag is megterheli a szervezetet, melyre jó példa a 84 napos SkyLab 4 misszió tagjainak esete.
1 hónappal az 1974-es küldetés befejezése előtt a háromfős legénység sztrájkba kezdett az általános stressz és hatalmas munkamennyiség miatt.
Egy napra leállították a kommunikációt Houstonnal.
A űrközpont keveset tudott tenni ellene, de nem örültek. Lehetséges az is, hogy a SkyLab titkos mellékküldetése volt az űrbéli élet vizsgálata.
Akárhogy is, a NASA-nak értékes tanulópénz volt az egynapos szabadság: megtanulták, hogy az asztronauták nem csak eszközök az adatgyűjtésre.
Forrás: Listverse
