A korunk sürgető problémáit tematizáló írásokban, cikkekben, előadásokon gyakran előkerül az élelmiszerpazarlás kérdése. Tény, hogy világszerte sokkal több ételt állítunk elő, mint amennyit elfogyasztunk, és a felesleg a kukába kerül.
A Tesco világosan látja a problémát, az elmúlt években sikeresen csökkentette a működésében keletkező hulladék mennyiségét, a fogyasztható felesleg adományozásához pedig egy évtizeddel ezelőtt a Magyar Élelmiszerbank Egyesületet vonta be stratégiai partnerének.
A közelmúltban a Tesco herceghalmi elosztóközpontjában rakodás közben felborult egy raklap étolaj, a sérült flakonokból kifolyó olaj pedig eláztatta az összes címkét, így az épen maradt termékeket sem lehetett forgalomba hozni. A vállalat azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és gondoskodott az adományozásukról, hogy a rászorulók hasznosítani tudják az egyébként érintetlen és megfelelő minőségű árucikkeket. Az eset nem egyedi, számos olyan helyzet adódik ugyanis a Tesco működésében, amikor az élelmiszert az áruházlánc nem tudja értékesíteni. Ennek ellenére nagy erőkkel törekszik arra, hogy minél kevesebb hulladékot termeljen, és ebben nagy lépésekkel halad előre, ami az éves jelentéséből is kiderül. Ennek egyik fontos lépése a nap végén megmaradt, de emberi fogyasztásra még alkalmas élelmiszer jótékony célokra történő felajánlása. A fenntarthatósági gyakorlatokkal és donációkkal foglalkozó Bérces Éva koordinálja ezt az élelmiszermentő folyamatot, amelyben a vállalat partnere a Magyar Élelmiszerbank Egyesület.
A Tesco már évekkel ezelőtt teljesítette az ENSZ 2030-as célkitűzését
Az élelmiszer pazarlása súlyos problémának számít az egész világban; a megtermelt élelem több mint negyven százaléka a kukában végzi. A pazarlás ténye mellett a jelenség rendkívül nagy környezetkárosító hatással is rendelkezik, az üvegházhatású gázok tíz százaléka ugyanis a szemétbe kerülő élelmiszer előállítása során keletkezik. Magyarországon 1,8 millió tonna élelmiszer-felesleg jön létre éves szinten.
HA A HAZÁNKBAN A SZEMÉTBE DOBOTT MENNYISÉGET KAMIONOKRA PAKOLNÁK, ÉS EGYMÁS MÖGÉ ÁLLÍTANÁNK A JÁRMŰVEKET, A SOR BUDAPESTTŐL PÁRIZSIG TARTANA.
Ez a helyzet nemcsak környezetvédelmi szempontból elkeserítő, hanem a nélkülözők, illetve éhezők számát figyelembe véve szociális szempontból is. Az Élelmiszerbank az ország egyik legnagyobb hatású jótékonysági szervezete, a feleslegek összegyűjtésével foglalkoznak, amit különböző karitatív tevékenységet végző szervezeteken keresztül eljuttatnak a rászorulók részére.
Az adományokkal foglalkozó élelmiszermentő csapat 2005-ben kezdte meg működését hazánkban, a Tesco áruházakból pedig 2014 óta viszi el a megmaradt élelmiszert. Az áruházlánc 197 üzlete közül már 160 bekapcsolódott a folyamatba, ezekben legalább heti öt nap, de sok helyen hetente hat vagy hét napon mentenek. A rendszeresség azért fontos, mert így az adományból részesülők élete kiszámíthatóbbá válik az élelmezés terén. A június 13-án közreadott Tesco-jelentés tájékoztat arról, hogy a legfrissebb számok szerint az áruházlánc a 2016/17-es bázisév óta 76 százalékkal csökkentette az élelmiszer-hulladék mennyiségét, miközben 22 százalékról 50 százalékra növelte az élelmiszer-adomány arányát. A hulladék visszaszorításával a Tesco idén is túlteljesítette az ENSZ 12.3 Fenntartható Fejlődési Célját, amely az élelmiszer-hulladék 2030-ig történő megfelezéséről szól.
A VÁLLALAT HAT ÉV ALATT 81,3 MILLIÓ ADAG ÉTELT JUTTATOTT EL A NÉLKÜLÖZŐKNEK STRATÉGIAI PARTNERÉN, AZ ÉLELMISZERBANKON KERESZTÜL. A 80 MILLIÓ ADAG ÉTELT IS MEGHALADÓ SZÁM A LEGBESZÉDESEBB: AZT JELENTI, HOGY AZ ÁRUHÁZLÁNC ANNYI ÉTELT MENTETT MEG, AMENNYIVEL MAGYARORSZÁG EGÉSZ LAKOSSÁGÁT HÉT-NYOLC ALKALOMMAL MEG LEHETNE VENDÉGELNI.
A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a Tesco egy év alatt 23 százalékkal szorította vissza az élelmiszer-hulladék mennyiségét, ezzel egyidejűleg pedig a fogyasztásra alkalmas élelmiszer-felesleg 86 százalékát ajánlotta fel rászorulóknak vagy állatmenhelyeknek, például a Veresegyházi Medveotthonnak. Szintén sokatmondó adat, hogy a Tesco áruházaiban az élelmiszer-hulladék így az összes forgalmazott élelmiszer arányában 0,53 százalékos szinten van.
Elsősorban pékárut és zöldséget adományoznak
Az Élelmiszerbank és a Tesco közös munkájával kapcsolatban gyakran előkerül a „mentés” kifejezés. Ezt a szót itt nem hétköznapi értelemben használjuk, hanem azt a folyamatot írjuk le vele, amikor az élelmiszerből nem szemét lesz, hanem hasznosításra kerül. Az élelmiszermentés során legnagyobb tételben a pékárukat, illetve a zöldséget-gyümölcsöt szállítják el ilyen céllal. A péksüteményeket a Magyar Élelmiszerkönyv szerint 24 óráig lehet forgalmazni, vagyis a reggel megsütött árut másnap már nem lehet eladni. Az áruház az este megmaradt kifliket, buktákat, croissant-okat adja át az Élelmiszerbanknak. A zöldségosztályról pedig azokat az árukat adományozzák, amelyek, szakszóval élve, „osztályukat vesztik”. A kicsit fonnyadt, a polcokra már nem kirakható paprikák a lecsóhoz elsőrendű alapanyagot jelentenek, mint ahogy a banán is kitűnő turmixba, süteménybe akkor is, amikor már megjelentek rajta a barna foltok. A hálóba csomagolt öt citrom közül, ha valamelyik megpenészedik, attól a másik négy még fogyasztható, de termékhamisításnak számítana, ha azokat a kimérve kapható áruk közé tennék. A Tescóban a szárazárukat a lejárat előtt 14 nappal olcsóbban adják, két nappal előtte pedig eladományozzák. Sok terméket pedig azért kap meg az Élelmiszerbank, mert jelölési hiba került a címkére, vagy a termékleírást hibásan fordították.
De a Tesco más téren is sokat tesz a pazarlás ellen, a rendeléseket például algoritmus intézi, ami többek között olyan dolgokat is figyel, mint, hogy mikor van fizetésnap, amikor a vásárlók többet költenek. Így meglehetős pontossággal ki lehet számítani, hogy aznap miből mennyi fog fogyni. Emellett az áruházakban a korábban lejáró árukat teszik ki előre, „karnyújtásnyira” a vevőtől, a közeli lejáratú termékeket pedig értékcsökkentve árulják. A vállalat a beszállítóit is kapacitálja, hogy vegyenek részt az élelmiszer-hulladék csökkentésében. Ennek egyik sikertörténete a Master Good, amely szintén nyilvánosságra hozza a kapcsolódó adatait.
Az Élelmiszerbankkal való együttműködés fontos állomása, hogy a civil szervezet megkapta és a hűtési igényeknek megfelelően átalakíttatta a Tesco online rendeléseket házhoz szállító furgonját, így a szervezet már készételmentésben is részt tud venni, például rendezvényről megmaradt főtt ételt elszállítani. A jogszabályok szerint ezt három óráig lehet kiadni, a járműbe viszont – Európában egyedülálló módon – beépítettek egy élelmiszeripari sokkoló berendezést, amivel pillanatok alatt le lehet hűteni az ennivalót öt fok alá. Ebben az állapotban már huszonnégy óráig felhasználható, így van idő továbbadni.
Teli hassal könnyebb előre lépni más problémákban is
Az élelmiszermentés jóval több, mint ennivaló biztosítása rászorulók részére. Bérces Éva és Nagygyörgy András számtalan történetet mesél arról, hogy az étel mekkora segítséget nyújt a bizalom építésében, vagy akár része lehet más problémák megoldásának. A két szakértő olyan példákat is említ, amikor az étel szó szerint ajtót nyit a rászorulók felé. Az alföldi tanyavilágban előfordul például, hogy a szociális munkás könnyebben tud bejutni az idős emberekhez, ha ételt is visz. Ha már házon belülre kerül, akkor jobban megnyílnak neki, és kiderülhet például az ott élők egészségügyi problémája, aminek a megoldását így el lehet indítani. A drogrehabilitáció eredményeit támogatja, ha a szenvedélybeteg enni is kap, ilyenkor eleve nagyobb bizalommal fordul a szakemberek felé. Ha a hátrányos helyzetű településeken működő tanodákban a gyerekek először enni kapnak, jóllakottan eredményesebb a fejlesztésük is. De érkezett olyan visszajelzés egy „rossz környéken” működő iskolából, hogy a tanulók közti agresszió látványosan csökkent annak következtében, hogy a diákok rendszeresen kaptak enni.
„Ezekben az emberekben rendszeresen olyan kérdések merülnek fel, hogy: Eszek vagy fűtök? Eszek vagy kiváltom a gyógyszert?”
– mondja Éva. „Ha van mit enni, akkor tudnak koncentrálni más problémák megoldására is.”
Nyitás a mezőgazdaság felé
Nagygyörgy András egy fontos érvet említ a mellett, hogy az emberek az Élelmiszerbankot támogassák. Amikor egy segélyszervezetnek ezer forintot adományozunk, akkor ők ugyanennyi forint értékben tudnak élelmiszert vásárolni a rászorulóknak. Az élelmiszermentés segítségével viszont ezer forintért harmincezer forintnyi étel juttatható el gyermekotthonokba, kistelepülési fejlesztőközpontokba, hajléktalanszállókra, hiszen az Élelmiszerbanknak az adományozandó élelmiszerért nem kell fizetni, csupán a raktározásnak és az üzemanyagnak van költsége. A külső kapcsolatokért felelős igazgató az Élelmiszerbank további terveiről, potenciális új tevékenységeiről is beszélt. A hatékonyan működő áruházláncokban várhatóan csökkenni fog az adományozható termékek mennyisége, ezért az így kieső felajánlásokat más forrásból kell pótolni. A skandináv élelmiszerbankok például sikeresen nyitottak a mezőgazdaság felé, ahol a teljesen jó minőségű, de bürokratikus szabványoknak nem megfelelő alapanyagokat gyűjtik. A készételmentésnek csak az egyik első állomása volt a Tescótól kapott autó, a jövőben még nagyobb mértékben szeretnének ezzel is foglalkozni. Vidékre szívesen terjeszkednének, de eddig nem tudtak állandó raktárat létesíteni Budapesten kívül. Összehasonlításképp érdemes megjegyezni, hogy Franciaországban 79 ilyen intézmény működik, de ott szinte minden kistelepülésen van egy-egy családi tulajdonban lévő kis tésztagyár vagy egyéb üzem, ami felajánlja a feleslegeit.
Az élelmiszermentésre minden bizonnyal a jövőben is szükség lesz, hiszen ez a tevékenység része annak a paradigmaváltásnak, ami az elmúlt időszakban kezdődött, és aminek az alapját az a gondolat képezi, hogy a bolygónk erőforrásai végesek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a saját érdekünkben nem gondolkodhatunk úgy, hogy ha valamire még sincs szükségünk, akkor a szemétbe hajítjuk. Sok dologra, például a használati tárgyainkra vagy akár az élelmiszerre máshogy kell tekintenünk, számba venni, hogy miként lehetséges a legkevesebb veszteség nélkül hasznosítani azt, ami a rendelkezésünkre áll. Ennek sok apró összetevője lehet, Nagygyörgy András egy példával illusztrálja, milyen kicsi változtatásokból áll ez a szemlélet. A banánhéját legnagyobb természetességgel dobjuk ki, holott sok országban elfogyasztják az emberek, része a gasztronómiai hagyományaiknak. Persze itthon előbb a kenyérhéjat kéne jobban megbecsülni, mert sajnos abból is rengeteg kerül a kukába. Ilyen és ehhez hasonló apró lépésekkel tudunk tenni egy fenntartható világért.
A cikket a Dialogue Creatives készítette, a Tesco Magyarország megbízásából!
