Válasszuk ezeket a különleges díszcserjéket és garantáltan csodájára járnak majd kertünknek.
Színeváltó lespedeza
A nemzetséget D. Lespedezről, Florida egykori spanyol kormányzójáról nevezték el. Másfél két méteres, felálló, ritkás ágú cserje. Hajtásai, vesszői szögletesek, levelei hármasan összetettek, tompa csúcsú levélkékkel. Virágai nagy végálló leveles bugavirágzatban nyílnak a nyár második felében, júliustól egészen szeptemberig. Az elnyíló virágok megsötétednek, „színüket váltják”. Késői virágzásáért ültetett, mutatós szoliter növény. Laza, de tápdús talajt, meleg, napos fekvést kíván. Itt vesszői jól beérnek, ami sikeres áttelelés alapfeltétele. Nyirkos, hűvös talajon a növekedése elhúzódik, ezért rendszeresen visszafagy. Tavasszal a vesszők elvirágzott csúcsát vágjuk le.
Bókoló lespedeza
Őszi virágzása egyedülálló látvány. Augusztustól október elejéig nyílik, ilyenkor hajtásai a földig hajlanak a hatalmas virágbugák tömege alatt. 1-2 méteres, szélesen elterülő félcserje, hosszában rovátkolt hengeres hajtásokkal, és hármasan összetett, selymes fonákú levelekkel. Levélkéi hegyes csúcsúak. Kínában és Japánban honos. Meleg, védett fekvést, laza talajt kíván. A legszebb díszt napos, de nem túl száraz, déli domboldalakon adja. Télen általában visszafagy, ezért tavasszal vágjuk vissza. Gyökérnyakból kihajt, és őszre újra szépen virágzik. Az idős töveket szétosztással szaporítjuk.
Hibrid liliomfa
Április végén, közvetlenül a lombfakadás előtt nyíló hatalmas virágaival méltán a legnépszerűbb Magnolia faj. Sok szép fajtája közül nálunk elsősorban a fehéres-rózsaszínen nyíló terjedt el. Gyakran keresett, de nem mindig beszerezhető növény. Szaporításával ugyanis csak néhány faiskola foglalkozik. A házi-kert viszonyai között közönséges bujtatással vagy feltöltéses bujtással szaporíthatjuk. A lebujtatott szárrészt ajánlatos a kérgén megsebezni. Ez tápanyagtorlódást idéz elő, és a gyorsítja a gyökeresedést. Még így is többnyire csak a második évben gyökeresedik meg. Bár csíraképes magot hoz, nem érdemes elvetni, mivel a magoncok a szülőnövényeknél gyengébb virágdíszt adnak.
Sötétvörös virágú liliomfa
A Magnolia nemzetség két nagy csoportra osztható. Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Kertészetileg értékesebb a második csoport, amelynek tagjai a lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt. Tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású talajt kedvelnek, a nagy mésztartalomra és a szárazságra érzékenyek. Húsos gyökereik az átültetést rosszul tűrik. Telepítésükre legjobb a tavasz. Májustól június elejéig nyíló virágai bíborvörösek vagy feketés bíborszínűek. Idős korára némely ága az alján begyökeresedik, és szaporításra felhasználható.
Sudárzsálya
Késői virágzása miatt értékes, 1-1,5 méter magas, terjedő tövű félcserje. Felálló hajtásai, tojásdad-lándzsás, durván fűrészes levelei megdörzsölve kellemes illatúak. Megjelenésűkből arra lehet következtetni, hogy a növény hazájában, Közép-Ázsiában, száraz, napos helyeken él vadon. A hajtásokat, leveleket borító ezüstös, finom szőrzet ugyanis általában az erős napsugárzás elleni védelmet és a párologtatás csökkentését szolgálja. Virágai a nyár második felében, csaknem két hónapon át nyílik. Napos fekvést, laza talajt kedvel. Terjedő jellegének megfelelően csoportosan telepítsük. Évelőágyba vagy sziklakertbe is alkalmas. Télen gyakran tövig visszafagy, de földalatti részéből újra kihajt.
Fás bazsarózsa
Kínából származik, ahol már több mint kétezer éve kultúrába vették. Kedvelt dísze volt a régi japán kerteknek. Fajtáinak száma óriási: ezek virágai a szimplától a tömve-teltig, a hófehértől a sötét bíborvörösig változik. Vannak sárga virágúak is. Termetük különböző: alacsony, bokros növekedésűeket házilag tőosztással szaporíthatjuk, a magas, ritkás ágúakat a tőhajtások alapjának feltöltésével. A gyökeresedés lassú, két évig is elhúzódik. Igényes növény, félárnyékos vagy napos fekvést, tápdús, jó vízellátású talajt kíván. Uralkodó jellegű, ezért magánosan ültessük vagy esetleg kisebb, laza csoportokba. Csak az elöregedett, pusztulásnak indult ágrészeket metsszük vissza.
Albánzanót
Dalmácia, Isztria és Albánia mészkőhegyeinek cserjéseiben él vadon. Magyarországon viszonylag ritkán ültetik. Embermagasságú, mereven felálló ágrendszerű bokor, hármasan összetett levelekkel. Zöld vesszői a rügyre alulról rányúló levél-ripacsról télen is könnyen felismerhetők. Fehérjében gazdagok, ezért a nyulak rendszerint megrágják őket. Illatos virágai rövid, felálló fürtökben, május-júniusban nyílnak. Igénytelen növény, tűri a szárazságot, napon és árnyékban egyaránt megél. Virágzása azonban akkor a leggazdagabb, ha legalább közepes minőségű, laza talajra, védett, napos fekvésbe telepítjük. Értéke még, hogy lombja igen sokáig, gyakran egészen december végéig zöld marad.
Forrás: szépzöld
