6 életveszélyes tévhit a napozásról

A Házipatika többek között ezeknek járt utána bőrgyógyász-onkológus szakértők segítségével.

1. tévhit: „Akkor kell napozni, amikor a bőrgyógyászok tiltják: 11 és 15 óra között a legintenzívebb a D-vitamin szintézis.”

Nemcsak a napimádókat, hanem az alkalmi strandolókat is foglalkoztatja a kérdés: vajon mikor „szabad” büntetlenül napra menni. Hozzáértők szerint a fenti állítást – amely a TV2 Tények című műsorában hangzott el – több okból is érdemes figyelmen kívül hagyni. „Aki tavasztól késő őszig eleget tartózkodik a napon – ehhez még kifeküdni sem feltétlenül kell -, normál mennyiségű napfényhez jut, és a szervezete simán fel tudja tölteni magát D-vitaminnal” – kezdi dr. Csete Béla bőrgyógyász, onkológus szakorvos. A legrosszabb, ha valaki a D-vitamin miatt napozik éppen 11 és 15 óra között, ezzel ugyanis nagyobb veszélynek teszi ki magát, mint amit a D-vitamin esetleges hiánya okozna.

„Ekkor áll ugyanis a legmagasabban a nap, ekkor éri az embert a legtöbb káros sugárzás” – magyarázza dr. Csete, hozzátéve, hogy a magyar lakosság általánosságban nem szenved D-vitaminhiányban. Olyan mértékűben legalábbis biztosan nem, amelyet déli napozással kellene pótolni. Sokkal egyszerűbb módja is van a D-vitaminbevitelnek: számos élelmiszer tartalmazza, de szintetikus készítményekkel is egyszerűen pótolható. (Az idős embereknek és a nőknek acsontritkulásmiatt érdemes fokozottan odafigyelniük erre.)

Dr. Gilde Katalin bőrgyógyász, onkológus sem ért egyet az idézett állítással. „Tény, hogy a melanóma legfőbb kiváltó tényezője a napfény, amelynek fontos szerepe van a szervezet és azimmunrendszerszámára nélkülözhetetlen D-vitamin előállításában. A napfénynek emellett számos remek élettani hatása van – többek között a pszichére is pozitívan hat -, de meg kell találni az egészséges egyensúlyt” – magyarázza. Véleménye szerint sem érdemes kockáztatni. „Visszafogottan szabad napozni annak ismeretében, hogy bőrtípustól függően kinél milyen kockázati tényezők állnak fenn” – összegzi. A napozás ideális hosszát és idejét számos egyéb faktor is befolyásolja. Nem mindegy, hol napozunk (mondjuk Skandináviában vagy az Egyenlítőhöz közel), a beesési szögtől ugyanis erősen függ, hogy szervezetünkben milyen biológiai hatást vált ki a napfény. Az sem mindegy, hogy melyik évszakban megyünk a napra 11 és 15 óra között.

2. tévhit: „Félreértés, hogy az UV-sugárzás okozza a bőrrákot. A leégés, az elhízás és a D-vitamin hiánya miatt alakulhat ki.”

Dr. Csete Béla szerint ez az állítás több sebből vérzik. „Attól valóban nem lesz valaki bőrrákos, ha óvatosan, megfelelő időt tölt a napon, mert így barnul a bőr, és védettebb lesz az erősebb sugárzás ellen” – magyarázza. A melanóma kialakulásának tényleg a napégés az elsődleges faktora – emellett a genetikai háttér is szerepet játszik benne -, de mint dr. Csete mondja, a D-vitaminhiány csak akkor lenne veszélyes, ha valakinek a szervezetében nagyon alacsony szintre esne vissza. Normál életvitel mellett ez nem igazán fordul elő. „Az elhízásviszont semmilyen kapcsolatban nem áll a melanóma kialakulásával” – teszi hozzá.

Dr. Gilde Katalin azt is kiemeli, hogy az embereknél meglévő egyéni rizikófaktorok sem hagyhatóak figyelmen kívül, ezek ugyanis jelzik, hogy kinél alakulhat ki nagyobb valószínűséggel rosszindulatú bőrdaganat vagy melanóma.

3. tévhit: „Akik naptejet használnak, azoknál 3-4-szeresére nő a melanóma kockázata, pont azért, mert D-vitaminhiány áll elő.”

„Ez a kijelentés csak abban az esetben állná meg a helyét, ha megjelent volna róla valamilyen hiteles kutatási eredmény egy elismert orvosi szaklapban. Erről viszont szó sincs”- reagál dr. Csete, hangsúlyozva, hogy a naptej eleve nem megfelelő kifejezés, a fényvédő sokkal inkább. Mint mondja, fontos tisztában lenni vele, hogy egy fényvédő csak akkor kerülhet kereskedelmi forgalomba, ha a gyártó bebizonyítja, hogy nincs toxikus és káros hatása. Az összefüggésnek pedig, hogy aki naptejet használ, annak D-vitaminhiánya lesz, nincs tudományos alapja.

Hasonlóan vélekedik dr. Gilde is. „Gondoljunk bele, hogy egy emberre hány tényező hat élete során. Rendkívül komoly és nehéz feladat megállapítani, hogy ezekből mi mit okoz” – mondja, hozzátéve: az idézett meghökkentő állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.

4. tévhit: „Használj naptejet, és nem leszel bőrrákos!”

Dr. Gilde szerint a fényvédő valóban védelmet jelent, de csak ha megfelelően használjuk. Ellenkező esetben nem sokat ér. „Fontos, hogy a fényvédőt 20-30 perccel azelőtt vigyük fel, mielőtt napra megyünk. Bizonyos időközönként újra kell kenni magunkat – különösen strandoláskor, fürdés, törölközés után -, mert a védelem csak akkor lesz megfelelő” – magyarázza. Elsősorban azoknál elengedhetetlen a gyakori ismétlés, akiket hirtelen nagy mennyiségű napfény ér. (Vagyis a tengerparti vakáció első napjaiban érdemes jobban odafigyelni). „Gyerekeknek mindenképpen az 50-es fényvédő használatát szoktam javasolni, mert az ő felhámjuk – a bőr legfelső rétege – még nagyon vékony” – hívja fel a figyelmet a bőrgyógyász-onkológus a kisbabák és kisgyermekek védelmére. De, mint mondja, a legnagyobb biztonságot mégis a megfelelő szövésű ruházat jelenti. Amennyiben megoldható, valamilyen lenge ruha és kalap mindenképpen legyen a kezünk ügyében, ha tűző napon tartózkodunk.

„Ez így ebben a formában nem igaz, de van igazságtartalma” – reagál dr. Csete Béla az alapfelvetésre. Mint mondja, fényvédő és fényvédő között is nagy különbség van, nem mindegy, mit kenünk magunkra. „Egy átlagembernek – Magyarországon – tavasszal vagy nyár elején minimum 30-as faktorszámúval érdemes kezdenie. Később, ahogy barnul a bőre, alacsonyabb faktorszámú is elég lehet. A fényvédők a napsugárzásban lévő, onkogén UVB sugárzást szűrik ki – már olyan is akad, amely a kevésbé káros UVA-t is -, segítségükkel hatékonyan meg lehet hosszabbítani a napon tartózkodás idejét.” De dr. Csete a fényvédőkkel kapcsolatos hamis biztonságérzetre is felhívja a figyelmet. Mint mondja, nem szabad arra alapozni, hogy ha valaki egyszer bekente magát, akkor „eleget” lehet a napon. Arra is figyelni kell, hogy minden testrészt gondosan kenjünk be, semmi ne maradjon ki. „Előfordul, hogy valakinek kicsit leég a füle, és azt gondolja: nem érdekes. Apróságnak tűnik, de lehet, hogy később éppen innen indul majd egy daganat” – említ konkrét példát. A megfelelő faktorszámú fényvédő kiválasztásánál fontos a bőrtípus, és az sem mellékes, hogy hol, melyik földrészen éri napfény az embert, meg persze, hogy mikor megy a napra.

Mindkét szakértő hangsúlyozza: soha nem lehet biztosan állítani, hogy valaki nem lesz bőrrákos vagy melanómás. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ha valaki nem dohányzik, akkor nem lesz tüdőrákja. Sajnos lehet. A fényvédő használata sem jelent feltétlen garanciát.

5. tévhit: „Ha csak barnulsz, de nem égsz le, nem leszel melanómás.”

Számos félreértés övezi a bőrrák és a melanóma kialakulását, sokan például úgy vélik, hogy kizárólag a leégés okozhat bőrproblémát, és az „okos” napozásból nem lehet baj. Ez az esetek többségében így is van, de a bőrgyógyász-onkológus szakértők szerint ezt a kérdést is érdemes óvatosan megközelíteni. Egyrészt fontos tisztában lenni vele, hogy nem csak bőrre lokalizált melanóma létezik: szemben vagy akár köröm alatt is kialakulhat. Nem kizárólag anyajegyből, hanem a sima bőrfelületen is jelentkezhet. Akit nem ér napfény, annak is lehet melanómája.

„A rosszindulatú bőrelváltozásoknál a legfontosabb kiváltó tényező valóban a napfény, de a genetikai háttérnek is fontos szerepe van. Mindezek mellett bejátszanak bizonyos rizikófaktorok, amelyek jelzik, kinél nagyobb a valószínűsége annak, hogy rosszindulatú bőrdaganata vagy melanómája keletkezzen” – sorolja a kialakulásban szerepet játszó faktorokat dr. Gilde Katalin.

6. tévhit: „Ha nagyon leégsz a napon, bőrrákos leszel!”

Ezt sem lehet kategorikusan kijelenteni a bőrgyógyász-onkológus szakértők szerint, akik eleve óva intenek a napégéstől. „A gyermekkori és a többszöri leégés igazán veszélyes. Például amikor nemcsak bőrpír jelentkezik, hanem begyullad, majd le is hámlik a bőr” – magyarázza dr. Csete Béla. Az egyéni különbségek természetesen itt is szerepet játszanak: már az egyszeri napégés is veszélyekkel járhat. Olyanok is vannak, akik sokszor leégnek, mégsem lesz melanómájuk. Ennek ellenére nagyobb az esélyük rá, mint azoknak, akik egyáltalán nem égnek le.

„Nem a leégés okozza a melanómát” – oszlatja el ezt a félreértést dr. Gilde Katalin. A leégés csak azt jelzi, hogy extrém mértékű fénykárosodás érte a bőrt, és megteremti annak lehetőségét, hogy később ebből rosszindulatú bőrdaganat legyen. „Senki sem tudja, hogy ez hány égés után következik be. De rengeteg adat utal rá, hogy akik gyerekkorukban napégést szenvedtek, azoknál gyakrabban fordul elő melanóma” – ismerteti dr. Gilde Katalin, hozzátéve, hogy ezzel kapcsolatban egy másik, mai napig népszerű tévhitet is nehéz eloszlatni. Eszerint sok szülőnek még mindig meggyőződése, hogy az az egészséges gyerek, amelyik jó barna.