Számos emberről derült már ki hipnózis alatt, hogy bizony őket már elragadták az idegen lények, pedig addig nem is tudtak róla. Sokaknál csak a furcsa jelek keltettek gyanút. Mutatjuk, melyek ezek!
A paranormális jelenségekkel foglalkozó bestseller író, Gare Allen hívta fel a figyelmet azokra az gyanús jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy valakit elraboltak már a földönkívüli lények. Ha hasonlókat tapasztalsz, könnyen lehet, hogy téged is elvittek már, és még csak nem is tudsz róla.
A negyvenes évei közepén járó Sylvia Wineroth-ot állítólag már többször eltérítették az idegenek. Sokáig nem is volt ezzel tisztában, csak a furcsa, és zavarba ejtő dolgok keltették fel benne a gyanút, hogy valami nincs rendben vele. Felkeresett egy szakembert, aki végül hipnózissal fedte fel mélyen a tudatalattijába temetett emlékeit.
1. Megmagyarázhatatlan vérnyomok
Sylvia minden éjjel úgy aludt el, hogy nyakig betakarta magát, de reggel mindig a paplan felett feküdt. Ilyesmi persze mindenkivel előfordul. Azonban az már zavarba ejtő volt a számára, hogy a lábánál pici vérpöttyöket vett észre az ágyneműn. Napközben pedig rendszerint kába volt, és szédült. Gondosan átvizsgálta magát, de sebnek nyomát sem találta. A vérfoltokat elemeztette, és kiderült, hogy az a saját vére, egy komplett kivizsgálás pedig kimutatta, hogy igen sok vért vesztett az elmúlt időben. Ez magyarázat volt a rossz közérzetére és a szédülésre is.
Ekkor döntött úgy, hogy hipnózisnak veti alá magát, hogy bizonyosságot kapjon gyanújára. A kezelések alatt számára is világossá vált, hogy 1999 folyamán rendszeresen elrabolták az úgynevezett „kicsi szürkék”.
2. Alvajárás
Manapság az alvajárás nem ismeretlen senki előtt. Sokaknál előfordulnak különböző fokozatai. Akiket elraboltak, azokat sokszor a legkülönösebb helyeken találták meg a családtagjaik, ráadásul olyasmit csináltak, amitől mindenkire a frászt hozták.
Sylvia Wineroth-al is számtalanszor előfordult, és az éjszakai „kiruccanásairól” csak halálra rémült fiától értesült másnap reggel. Az egyik ilyen esetnél például hihetetlenül rémült arckifejezéssel járta körbe a lakást és azt motyogta: „Itt az idő! Menni kell!”, majd elindult a gardrób felé és be akart mászni. A fia megpróbálta visszairányítani az ágyba, de amikor sokadszor sem sikerült neki, hagyta, hogy az anyja bemásszon a szekrénybe. Meglepetésére ott elmozdított egy titkos panelt, ami mögött egy kézitáskát rejtegetett, egyfajta túlélőcsomagot, amit menekülés esetére szoktak az emberek bekészíteni… Hogy hová akart menni az anyja, nem derült ki…
3. Elveszett idő
Az eltérítettek sokszor számolnak be arról a jelenségről, amikor több óra is kiesik az életükből. Akár kocsival, akár gyalog indulnak útnak, a megszokott utazási időn túl, órákkal később érnek célba, és nem emlékeznek, hogy hol töltötték a kiesett időt, vagy hogy mit csináltak ezalatt. Olyan extrém esetekről is beszámoltak már, hogy valaki napokra is eltűnt és egy olyan helyen találta magát, ahol azelőtt sosem járt.
Sylvia is beszámolt egy ilyen esetről, amikor az egyik barátnőjéhez indult ebédre, és délre beszélték meg a találkozót. Arra emlékezett az egészből, hogy éppen útnak indult volna, és az ajtóhoz lépett. Délután 15.20-kor tért magához a saját ágyában és szörnyen fáradt volt. Hogy mi történt vele a kiesett időben, nem tudta…
4. Fájdalmas orvosi rémálmok
Az elraboltakkal néhány esetben csak a rémálmaik fedik fel, hogy mit is tettek velük az idegen lények, amikor vizsgálatnak vetették alá őket.
Sylvia is álmodott már többször a rajta végrehajtott borzalmas orvosi beavatkozásokról. Álmában ilyenkor egy sötét szobában volt, nem látott semmit, csak fura suttogásokat hallott. Aztán vakító fény támadt, és kezdődtek a vizsgálatok… Egy alkalommal például számos tűt szúrtak a szemgolyóiba, és miután felriadt, homályosan látott, de még a szemüvegével is. Más alkalommal pedig a gyomrával csináltak valamit. Ébredés után órákon keresztül hányt, és szörnyű fájdalmai voltak.
5. Rettegés fehér fénytől
A hipnózisok során az elraboltak sokszor, erős, intenzív félelemről, lebegésről, és vakító fényről számoltak be. Ami először közvetlenül az elrablásuk előtt jelentkezett, majd az idegenek által végzett beavatkozások alatt is tapasztalták. Sylvia is emlékezett hasonlóra, ő a műtőasztalon heverve, teljesen lebénítva tapasztalt meg.
„Hipnózis alatt eszembe jutott, hogy én is kiemelkedtem már az ágyamból, és közben szinte elvakított a fehér fény, aztán elveszítettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, egy hideg műtőasztalon hevertem, és mozdulni sem tudtam.
Azóta, ha egy autó világító fényszóróit látom éjszaka beszűrődni az ablakon, vagy csak megvillan valami, máris jeges borzongás szorongatja a torkomat. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy valami borzalmas fog velem történni.”
Sylvia évekig nem merte elhagyni a házát sötétedés után. Ha pedig nem ért haza napnyugta előtt, akkor inkább szállodában töltötte az éjszakát. Egy alkalommal látogatóban volt fiával a testvérénél, amikor hazafelé rájuk esteledett. A szállodában külön szobát kaptak. Sylvia korán lefeküdt, és gyorsan elaludt, remélve, hogy ott semmi furcsa nem fog vele történni, de tévedett.
Reggel a padlón ébredt, a hálóinge kifordítva volt rajta, pedig tisztán emlékezett, hogy rendesen vette fel. Halálra rémült. Megvizsgálta az ajtókat és az ablakokat, de mindegyik zárva volt. Belülről… A fia édesdeden aludt a másik szobában. Azt hitte tévedett a hálóinggel kapcsolatban, de amikor távozóban a recepciónál meghallott két másik szállóvendéget panaszkodni, hogy az éjszaka valami vakító fény miatt nem tudtak aludni, meghűlt a vér az ereiben…
Függetlenül attól, hogy hiszünk-e a földönkívüliekben és az elrablásokban, ezek a jelek gyakran magyarázatot adhatnak az alaptalan félelmekre, a megmagyarázhatatlan rettegésre, ami néha hatalmába keríti az embereket.
Forrás: Ripost
