Claude P. Detloff: Apa, várj! A felvétel 1940-ben készült, a világháború egyik legikonikusabb felvétele. Egy kisfiút, az ötéves Warren „Whitey” Bernardot örökítette meg, aki katona édesapja után szaladt, amikor a Brit Kolumbiai Ezred Kanadában a Columbia Avenue felé menetelt.
Az elmúlt 150-200 esztendőben rengeteget fejlődött a fotográfia, és az eddig megtett út nem maradt nyomtalanul. Nemcsak arra gondolunk, hogy bár eleinte kevés kép készült, és drága mulatságnak is számított fényképezkedni, mára elképzelhetetlen mennyiségű felvétel lelhető fel világszerte, és nem is csupán a fotóművészet látványos alkotásaira célzunk.
Hanem olyan felvételekre, amelyek meghatározó fotói az idáig megtett útnak. Természetesen szubjektív, kinek mi a meghatározó és miért, de egy elvben talán mindenki megegyezhet: az a fotó lesz meghatározó jelentőségű, az válik híressé, mely önmagán túlmutató jelentőséggel, mondanivalóval is rendelkezik.
Híres gyermekfotók
A 19. század első felétől terjedt el, hogy az emberek festett, tökéletesített portrék helyett a valóságot szerették volna viszontlátni a képeiken, ezért fényképészekhez fordultak, aki felnőttek, családok és gyerekek tökéletes mását örökíthette meg. Innentől vette kezdetét az az út, melyen a fotográfia napjainkban is jár. Ma a világ legismertebb képei azonban már nem egyszerű portréképek, hanem üzenetet, érzelmeket, mögöttes tartalmat közvetítenek. A következőkben olyan gyerekfotókat mutatunk be, melyek méltán híresek a fotográfiában, és ha lehet ilyet mondani, talán még erősebb a mondanivalójuk, mint bármely, felnőttről készült képnek.
Claude P. Detloff: Apa, várj! A felvétel 1940-ben készült, a világháború egyik legikonikusabb felvétele. Egy kisfiút, az ötéves Warren „Whitey” Bernardot örökítette meg, aki katona édesapja után szaladt, amikor a Brit Kolumbiai Ezred Kanadában a Columbia Avenue felé menetelt.
Gerald Well 1946-os felvétele, az Új cipők. A képet Ausztriában készítette, és a Life magazinban az Európa gyermekei című cikket illusztrálta. A fiú, Werfel egy ausztriai árvaház hatéves kis lakója volt. A gyerek boldogsága leírhatatlan volt: cipőt kapott a Vöröskereszttől.
William C. Beall: Hit és bizalom. Amikor 1957-ben a kínai negyedben a Kínai Kereskedők Egyesületének felvonulását tartották, egy színes kínai sárkányt látva az útra lépett egy gyerek. Egy rendőr odasietett, hogy figyelmeztesse őt: ezt kapta lencsevégre a kép készítője, a haditudósító Beall. A Pulitzer-díjas felvétel a Washington Daily News hasábjain jelent meg először. A rendőrről és a kisgyerekről később szobor is készült.
W. Eugene Smith fényképész 1946-ban, a háború végetértével először ragadt fényképezőgépet, amikor gyermekeit, Patet és Juanitát egy erdei séta alkalmával lencsevégre kapta. A fotós a háborús képektől élesen különböző felvétellel akarta újrakezdeni a fényképezést.
Lewis Hine 1908-as fotósorozatával szerette volna felhívni a gyerekmunka borzalmaira a figyelmet. Ez a kép a sorozat egyik felvétele. Sok gyereket fogtak akkoriban munkára, akik ételért és szállásért dolgoztak különböző gyárakban.
