3 leggyakoribb tévhit a stresszmenedzsment terén

Lerágott csont, sokszor és sokféleképpen megmutatott téma már napjainkban a stressz hatása az egészségünkre és a stressz miatti betegségek megelőzése. Arról azonban kevesen szólnak, hogy az egészségmegőrzés szempontjából a stressz önmagában véve nemhogy nem káros, hanem maga a kulcs. A stresszmenedzsment pedig nem más, mint a boldog élet receptje.

Szerző: Györffy Éva egészségcoach és mentor, stresszkezeles.life

Amikor stresszről beszélünk, a legtöbben az idegeskedésre gondolnak, vagy az állandó munkahelyi problémákra, a teljesítménynyomásra, az otthoni feladatok végtelen sorára, az elfelejtett adminsiztratív ügyekre vagy akár a bosszantó szomszédokra.

Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy valójában mióta is tart a stresszorok sora az életükben, és mikor volt utoljára olyan, hogy igazán jól voltak, a válasz gyakran hangzik úgy, hogy „… hát, végülis, mióta felnőttem, biztosan nem, de talán előtte is mindig volt valami…”

Igen, néha elmegyünk nyaralni, de valójában az is nagyon gyakran stresszes – legalábbis az elején és a végén mindenképpen. Talán vannak jó pillanataink ünnepek, hétvégi kirándulások, vagy egy-egy kellemesen eltöltött baráti beszélgetés, kulturális élmény ideje alatt, végső soron azért csak ki kell mondanunk, hogy valami mindig jön. A feladatok azt, aki hajlamos a túlterhelődésre, újra és újra elárasztják. És még azokat is, akik azt gondolják, hogy egyébként nem. Vagy tényleg nem.

Akkor most végülis képesek vagyunk megszüntetni a stresszt? És ha nem vagyunk képesek, akkor mit jelent a stresszmenedzsment?

1. A stresszmenedzsment nem azonos a stressz megszűnésével

„A stressz az élet sója. Teljesen stresszmentesnek lenni nem más, mint halottnak lenni.”

(Selye János)

Selye János a 20. század elején élt kutató. Életünk és a stressz című könyve 1964-ben jelent meg, amellyel lényegében megalkotta a stressz fogalmát. Az általa azonosított a stresszreakció a szervezetünk túlélési mechanizmusa veszély esetére. Azt is mondhatnánk, hogy lényegében a stressz bennünket véd, afféle életjelenség. A környezet ingereire, változásaira mindig stresszel reagálunk, amely egészen addig tart, amíg sikerül alkalmazkodnunk az új helyzethez, vagy a stresszt okozó inger meg nem szűnik.

Ennek megfelelően a stresszmenedzsmentnek nem lehet célja a stresszreakció és a stressz megszüntetése.

1. A stresszmenedzsment nem azonos a stressz oldásával, a megnyugvással

Úton-útfélen találkozhatunk ma már stresszoldó gyakorlatokkal, mindenféle technikával, amelyek alkalmasak a stressz megszüntetésére.

A teljesség igénye nélkül ilyen lehet az MBSR (mindfulnness based stressz reduction), amely lényegében a zen, a vipassana és a jóga tradíció technikáinak a klinikumban használatos változata.

Másik ilyen, napjainkban egyre népszerűségnek örvendő technika az erdőfürdőzés, amely a természet alapú jólléti technikák egyik különösen innovatív és rohamosan terjedő formája, de megemlíthetnék olyan, kevéssé ismert technikákat is, mint amilyen a zen légzés, egy rendkívül egyszerű és hatékony légzőgyakorlatokból álló, hazánkban mostanáig mindössze egyetlen oktató által tanított stresszoldási forma.

Ezek mind kiváló eszközök a szervezetben megjelenő stresszreakció pillanatnyi, ideiglenes megszüntetésére, és hosszútávon valóban megerősítik a szervezet stresszel szembeni ellenálló-képességét, a túlterhelődés problémájának gyökerokait egyéb támogatás hiányában csak ritkán képesek megszüntetni: amint visszatérünk a megszokott környezetünkbe, a megszokott rutinhoz, a stresszállapot nagy valószínűséggel szintén újra felüti majd a fejét.

1. A stresszmenedzsment nem kizárólag a helyzeteinkkel való megküzdésről szól

Elmondtuk, hogy a stresszmenedzsment nem a stresszorokat vagy a stresszállapotot szünteti meg, és nem is az ideiglenes megkönnyebbülést jelenti. Ezeknek az eddig említett megoldásoknak létjogosultsága igazán akkor van, ha egyébként képesek vagyunk megküzdeni a felmerülő helyzeteinkkel és megoldani azokat.

Stresszmenedzsmentre valójában akkor van szükség, amikor már túl sok, túl gyakori az ilyen helyzet, és több közülük valami olyan, amit nem tudunk megoldani, nem vagyunk képesek megküzdeni velük. Ilyenkor előfordulhat, hogy idővel meghaladja a stressz a szervezetünk ellenállóképességét, így a testünk és az elménk menthetetlenül is kimerül.

Ilyenkor már nem biztos, hogy egyenként kell foglalkoznunk az egyes stresszorainkkal. Sokkal inkább valószínű, hogy életmód szinten lesz érdemes foglalkozni a stresszel: megerősíteni a pszichológiai és a testi immunrendszerünket, amelyre léteznek ma már kiváló, rendszerszemléletű stresszmenedzsment megoldások.