forrás: mozgasterblog.hu
Magyarország tavaly (is) jól teljesített: tartjuk a költségvetési hiányt, a visegrádi országokkal közösen — egyelőre — sikerült elhárítani a permanens betelepítési kvótát és elterelni határainkról a migráció fősodrát. De mi lesz 2016-ban, a várhatóan “utolsó utáni” békeévben???
A nagy konfliktusok olyanok, mint a tornyosuló viharfelhők. Messziről látszódnak, baljós árnyakat vetnek, és sejtjük, hogy nem sok jót hoznak. A mennydörgésnek is előbb csak a vészjósló hangja hallatszik, s csak utána hasítja át a sötétséget egy-egy cikázó villám.
A tavalyi évben rengeteg ilyen nagy konfliktus tornyosult Európa egén, amelyek az ünnepnapok alatt csak háttérbe húzódtak, hogy az új esztendőben ismét visszakerüljenek a vezető hírek közé.
(Fokozott biztonsági készültség Párizsban – katonák járőröznek a Saint Lazare pályaudvaron 2015. december 30-án.)
Az EU-n belüli fő vita (némiképp leegyszerűsítve) a Berlin, Brüsszel és a neoliberális gazdasági elitek által szorgalmazott “Európai Egyesült Államok”, illetve a “nemzetállamok Európája” koncepciója között zajlik. Merkel kancellár kormánya Brüsszel hathatós segítségével előbb kész tényeket teremt(ene), majd később a gombhoz akarja igazítani a kabátot. Ha kellett, a meglévő szabályok betart(at)ásával, mint nyáron az €-válság idején, vagy ha érdekük éppen azt kívánta, akkor a tételes uniós jogszabályok megsértésével, mint szeptember elején, a schengeni határok kinyitásával a “szír” migránsok előtt.
Idén, 2016-ban kiderül, hogy az EU-ban folytatódik-e a “többségi szavazások” rendszere, vagy sikerül-e visszatérni a konszenzusos döntéshozatalhoz. A visegrádi országok a migránskérdésben már képesek egy blokkoló kisebbség magját alkotni, ami Romániával és másokkal lassíthatja, vagy meg is akadályozhatja Merkelék azon tervét, hogy még a 2017-es “szuper választási év” előtt “kész tényeket” teremtsenek, pl. egy permanens kötelező betelepítési kvóta elfogad(tat)ásával, amelyet már a francia, német, osztrák és olasz szavazók sem tudnak felülírni a bevándorlásellenes pártokra adott szavazataikkal.
Ez a föderális “szuper EU”, mint a kis gömböc egyre több politikát falna fel, hogy a nemzetállamok demokratikusan megválasztott kormányai lehetőleg már ne tudjanak az “objektív kényszer”, vagy a “jól felfogott európai érdek” nevében meghozott döntéseken változtatni. Juncker bizottsági elnök közös határőrséget szorgalmazott, a Frontex akár a tagállami kormány beleegyezése nélkül is átvehetné egy határ őrzését. Schäuble német pénzügyminiszter nemrég egy közös európai hadsereg felállítását javasolta.
Talán nem véletlen, hogy a britek nem akarják megvárni, hogy a 2008 óta recesszióban lévő, azaz töpörödő gazdaságú eurózóna magával rántsa a prosperáló brit gazdaságot. És Brüsszel még csak gyorsítaná a tempót, a bankunió újabb fokozatával pl. közös betétbiztosítási alapot hoznának létre az EU-n belül, így a rosszul gazdálkodó bankokat a magas megtakarítási rátával rendelkező országok betétesei mentenék meg. Nem csoda, ha egyre kevesebb brit lát fantáziát az EU jelenlegi formájában.
Szíria és Ukrajna a háborús veszély újkori közlekedő edényei: Putyin 2015-ben elhúzta a háború gócpontját Kelet-Ukrajnából Szíriába. Ha sikerül az ISIS-t katonailag legyőzni, és belátható időn belül egy békekonferencián a szír helyzetet a nagyhatalmak felügyelete alatt rendezni, úgy — legalábbis de jure — megszűnne a bevándorlásbarát német politika fő hivatkozási alapja, a szír polgárháború is.
Ahogyan Szíriában lassan eldőlnek a viszonyok, úgy éleződik a helyzet 2015 végén Kelet-Ukrajnában. Az EU — olasz fenntartások ellenére — politikai vita nélkül hosszabbította meg az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. 2016 január elsején lépett életbe az EU-Ukrajna szabadkereskedelmi társulás, illetve erre válaszul az ukrán termékek oroszországi embargója. Úgy tűnik, a transzatlanti döntéshozók eldöntötték, hogy Ukrajnát és Törökországot is a “nyugat” szerves részévé kell(ene) tenni, ezért gyorsítaná fel Berlin e két ország uniós közeledését. A teljes jogú tagság nyílván fikció, de ami biztos, hogy a szorosabb nyugati integráció költségeit az uniós tagországoknak kell kifizetni, amit csak Ukrajna tekintetében és csak első körben €100 milliárdra becsülnek.
És ha már a pénznél vagyunk, úgy 2015 végén felgyorsult az euró csendes halála: Draghi EKB-elnök december elején bejelentette, hogy immáron önkormányzatok és régiók kötvényeit is felvásárolják a 2017 márciusáig meghosszabbított “mennyiségi könnyítési program” keretében (€1,100 + €360 milliárd). Franciaország a novemberi párizsi terrortámadások után jelentette be, hogy most éppen a “terror elleni harc” magas költségei miatt nem fogja teljesíteni a 3% költségvetési hiánycélt. Az olaszok szerint, ha a franciáknak nem kell, akkor ők sem fognak a 2018 eleji választások előtt megszorításokba kezdeni.
Közben Nyugat-Európában és az USA-ban egyre kevesebb csorog le a háztartásokhoz, a gazdagok és szegények közötti különbség egyre nagyobb. Erről szól tulajdonképpen a 2015-ben elindult amerikai elnökválasztási előkampány is. Talán nem véletlen, hogy a két neoliberális klán aktuális jelöltje, Jeb Bush és Hillary Clinton, nem fáklyásmenetben halad a jelölés felé.
Miközben tehát a Kárpátokon túl egyre több a viharfelhő, addig Magyarország ismét a stabilitás szigete. Országunk a nyugati integráció részeként alakíthatja sorsát, nem kell egyedül küzdenünk. A “szuper EU” kérdésében a várható brit népszavazásra és a 2016-ban induló holland soros elnökségre érdemes figyelni. A betelepítési kvóta kérdése életet lehelt a visegrádi együttműködésbe, a bevándorlásbarát német álláspont kisebbségbe szorult. Kifele tehát van mozgástér, ezért a nagy vihar előtti időszakot tényleg az építkezésre és a gazdasági növekedés fenntartására lehet használni. Mert végső soron csak ez ad esélyt a vihar túléléséhez.
Kiszelly Zoltán
politológus
