A nagykárolyi Károlyi família alföldi birtokainak megszerzése gróf Károlyi Sándor (1668-1743) kuruc generális, a szatmári béke aláírójának nevéhez fűződik. Császári engedéllyel 1722-ben megvásárolta gróf Schlick Lipót tábornok csongrádi és vásárhelyi uradalmát, benne Csongrád, Vásárhely és Szegvár községekkel, számos faluval és hatalmas kiterjedésű pusztákkal (köztük Derekegyház puszta). A 118.000 kh kiterjedésű területtel Csongrád vármegye legnagyobb birtokosává vált. A török időkben elnéptelenedett területek lakosságát telepítésekkel igyekezett pótolni. 1725-27 között Szegváron kastélyt építtetett a volt Dóczi udvarház alapjaira, s 1734-től 3 mint a tiszántúli részek főhadparancsnoka 3 innen felügyelte a vidéket és jószágait. A derekegyházi puszta ezidőben, majd Ferenc nevű fia idején is (1705-1758) még a vásárhelyi uradalomhoz tartozott. Derekegyház szerepe gróf Károlyi Ferenc fia, gróf Károlyi Antal alatt (1732-1791) kezdett növekedni, aki az 1760-as évek második felében a gazdasági épületek mellé egy emeletes barokk kastélyt építtetett, mely a grófi család kedvelt nyári tartózkodási helyévé, majd pedig az alföldi uradalom egyik központjává vált.
Derekegyház leírásánál Fényes Elek feljegyezte, hogy: „Itt van egy csinos, ízléssel épített grófi kastély, egy 150 holdas angolkert; iskola a cselédek gyermekei számára, egészen a gróf költségén; egy 50 házból álló szegődményes kertésztelepítvény, uraság költségén épült lakóházakkal.” A szóban forgó kastély ún. bécsi barokk stílusban épült. Téglalap alapú, 4+3+4 tengelyes. A 3 tengely timpanonnal zárt, rizalitos, eredetileg a grófi család címerével díszítve. Az ablak a földszinten ívelt, az emeleten egyenes záródású, dísz nélküli kerettel. A fal síkját negyedoszlopok függőlegesen tagolják. A rizalit sarkait rusztikával gazdagították. Az épület részletesebb leírását egy 1788-ból fennmaradt leltár, valamint a Károlyi árvák (István, Lajos és György) vagyonáról 1808-ban készült inventárium tartalmazza. Ez utóbbiban külön fejezet szól. „A Méltóságos Uraság Kastélyáról”, amely így kezdődik: „Derekegyházi Pusztában vagyon a Méltóságos Uraságnak egy Kastélya, a Pusztának a szentesi határ felől való részén, a Kórógy érhez közel, égetett téglából, egy emeletre, és ezek felett ács munkájú harmadik tractussal, zsindely alatt, rossz olasz fedéllel. Napnyugat felől vagyon egy virágos és gyümölcsös kert, napkelet felől az udvar, és a kastélynak mind ezen két részekről való frontispiciuma bádoggal van fedve: a belső frontispiciumon a Méltóságos Famíliának kőre kimetszett Czímere. Az egész épület falaira nézve jó statusban vagyon, fedele pedig avult.” Ezután következik a kastély belső beosztásának részletes, traktusonként haladó leírása. Eszerint: „A kastélynak alsó tractusa áll: egy generális, és abból két ágra kiterjedő keskeny ambitusokból, ahol vagyon 9 szoba, 1 konyha, 1 árnyékszék, fűtőhelyek, és emeletre felvezető gráditsnak első szakasza. Alsó ambitus kieresztett zsindelyes tornácz alatt az udvarról nyílik kétfelé nyíló, prémes, keményfa ótska ajtóval, franczia pléhre és riglikre, hajdan czinezett vas munkára: az ajtó felett virágos vas rostély vagyon, egy öl magasságú, és négy szárnyakra nyíló ólmos tábla üvegezésű egy ablakkal, régente czinezett vas munkára, kívül pedig sima vas rostéllyal; alól téglával padolva, fellyül pedig átaljában bolthajtás alatt.” Az ismertetett részben volt a tisztek és vendégtisztek szobája és étkezője, a gazdaasszony szobája és egyéb kiszolgáló helyiségek. Az ebédlő alatt volt a pince 200 akó bor részére, ahová 14 lépcsőn lehetett lejutni. Az emeletre vezető lépcső három fordulós, 24 tölgyfa grádiccsal; a fordulók közei fehérmárvány kirakással díszítettek. Az emeleti folyosók márványozottak, a kétszárnyú ajtók tölgyfából, ólmos tábla üvegezéssel, rézveretekkel készültek. Stukkózás, faburkolat a díszítőelem. Ezen a traktuson volt a díszterem, a grófné és a komorna szobái, valamint a gróf lakosztálya. A szobákban cirádás, aranyozott, díszes, fehér cserépkályhákkal fűtöttek. Az „ács munkájú harmadik tractusra” ugyancsak három fordulóval, 29 grádicson lehetett feljutni. Itt 8 nyári szoba kapott helyet. Ezek falai ácsoltak, kívül náddal borítottak, belül téglával béleltek és vakoltak. Az idézett leltár „Mobiliák” című fejezete a korabeli bútorzatról, textíliákról, festményekről, csillárokról, gyetyatartókról és egyéb használati eszközökről ad részletes leírást. Az utólagos felújítások alig változtattak az eredeti beosztáson. Csupán a harmadik szint módosult látványosan, amennyiben 1932-ben a manzárd emeletet teljesen átépítették.
Az 1808-ban kelt inventárium szól a kastély udvarán található kápolnáról, benne sekrestyével és oratóriummal: „A Kápolna az udvarról nyílik, módosan bélelt fenyő deszka két felé nyíló ajtóval, hevederes vas sarkokra, franczia pléhre, alsó és felső riglikre. Az alja négy szegletű táblás fejér márványkövekkel kirakva, fellyűl félig sima stukatúrara, félig bolthajtásra, által eresztve 2 vas rudakkal, melyek a bolthajtást öszve tartják; négy szárnyakra nyíló táblás üvegű négy ablakkal. Vagynak benne hosszútska karos fenyő 12 ülő székek; az oltárhoz járuló flexorium gyalult fenyő deszkából, az oltár oszlop pedig téglából tisztán fejérre vakolva vagyon, ahol a Tabernaculum hasonlógépen egészen fejérre, a körül lévő alatsony deszka rundellák kékkel és veressel obiter marmorizálva vagynak. Az oltár felébe helyeztetett Nepomuki Szent János képe fekete rámával üveg nélkül. Jobb felől Szent Vendelin képe hasonló rámával, üveg nélkül. Bal felől Szent József képe fekete rámával, üveg nélkül. Felső bal szegletben Boldogságos Szűz Mária fájdalmas képe fekete páczolt rámában, táblás üvegben. Az oltáron ón gyertya tartó. Az oltárhoz ragasztatott gyertya tartó fából. Zöld zászló. Falba való vas gyertya tartó az oltárnak két végén. Szentelt víz tartó réz bográts.” A kápolnából nyílt a sekrestye, abból pedig az oratórium, mindkettő vésett fenyő ajtóval ellátva, sasos vas sarkokkal díszítve. A leírásból kitűnik, hogy az épület eredetileg a kastély udvari nagykonyhája volt, amelyet gróf Károlyi József (1768-1803) alakíttatott át kápolnává 1799-ben. Tornya nem volt, utólag csupán egy harangláb épült néhány méterre a kápolnától, mely a kastélyt övező kőkerítés részeként ma is látható. Károlyi József udvari káplánságot alapított, amelyben a hagyomány szerint először Szent Ferenc rendű áldozár működött mint hitküldér”. Az első kinevezett udvari káplán Leeb Mátyás volt, aki 1824-1828 között működött Derekegyházán (utóbb szentesi plébános, esperes és apát). A káplánság 1860-ig a szegvári anyaegyházhoz tartozott, ekkor önálló lelkészséggé alakult. (Az első plébános Seregély János, aki 1859-1875 között szolgált Derekegyházán.)
A kastély részét képezte a 150 holdas park, mely három fő részre tagolódott: a kastélytól keletre eső rész volt az „Anglus Kert”, amelyet a „Fátzános Kert” zárt le, míg a kastély másik oldalán a „Füves Kert” terült el.
A kastélyt és a volt Károlyi uradalmat (8889 kh területtel) 1913-ban Weiss Manfréd (1857-1922) gyáriparos megvásárolta. Örökösei korszerű nagyüzemi gazdálkodást folytattak; az 1930-as évek elején a kastélyt felújították. 1944 tavaszán a birtokot (más javakkal együtt) átadták a németeknek, cserében a család külföldre távozhatott. A kastély eredeti berendezését részben a németek, részben a lakosok teljesen elhordták. (Néhány festmény utólag a szentesi Koszta József Múzeum gyűjteményébe került.) Az épületet 1946-ban államosították. Az egykori kastélyban 1949-től Szakosított Szociális Otthon működik a felnőtt korú, súlyos értelmi fogyatékosok gondozására. Az egykor szépen gondozott park kiterjedése ma 10 hektár, kb. 10 %-a eredeti, a többi része erdő. Az intézmény jellegéből adódóan a kastély és a park a közforgalom elől el van zárva.
GPS koordináták: 46.5824 / 20.3575
Cím: Derekegyház Köztársaság tér 9.
Tel: +36 (63) 453-009
E-mail: [email protected]
Web: www.derekegyhaz.hu
