Ugrának és a környékén lévő településeknek a kezdetektől fogva van temploma. A régészek szerint a monostortól nem messze állt a Szent Jakab templom, a mai Temető-zug falurészben. Kisugra temploma lehetett a Szent János templom. (Kisugrát nevezték Egyházasugrának és egy 1551. és 1552-ből származó összeírásban Szentjánosugrának is.) Ez a templom a Nagysziki-tó É-i oldalánál lehetett. De volt temploma Peszerének is, mely templom köveit felhasználták a jelenlegi templom tornyának építéséhez.
A mai község központjában, a Holt-Sebes-Körös déli partját kísérő 4-5 méter magas földháton helyezkedik el, s a község és a környék legmagasabb pontján áll a református templom. Az épület története az Árpád-korig nyúlik vissza.
Ugra monostora
A mai templom – a torony és a déli oldalán elhelyezett toldaléképület (porticus) kivételével – román kori alapfalakra épült fel. A félköríves szentély (apszis) külső oldalán legalább 1 – 1,5 méter magasságig áll a középkori fal, máshol csak az alapozásban figyelhetők meg a homokkőből készült kváderek. A 25,5 x 12,5 méteres templom nagysága alapján eredetileg bizonyára háromhajós volt. Ezért szerepelhet egy forrásban bazilikaként. A régészek a református templomot az Ugra monostorával, a körülötte levő településnyomokat Monostorugrával azonosították.
A monostor alapítója minden bizonnyal az 1093 körül I.László kíséretében szereplő Csák nembéli Ugra comes (főúr) volt.
A XII. sz. közepe előtt magától értetődőnek tekintették, hogy ha valaki egyházat – monostort vagy templomot – alapít a birtokán, megtartja fölötte a tulajdonjogát, s maga rendelkezhet a felmerülő egyházi ügyekben: ő helyezheti be a javadalomba a papot, monostor esetén az apátot, akit ugyanakkor tisztségétől meg is foszthat. Az alapításkor átengedett birtokokat – ha úgy látta jónak – visszavehette, magát az egyházat utódaira örökíthette, vagy akár eladhatta. Az egyházi létesítmény ily módon az alapító „saját egyháza” (ecclesia propria) volt; tehát ennek megfelelően bánt vele – nem törődve annak szakrális rendeltetésével -, birtokai egyikének tekintette. Valószínűleg így jutott a Csák nembéli Ugra comes által alapított Ugra monostora a Borsa nemzetséghez.
A monostort Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Az első ízben 1214-ben említett monostort valószínűleg még a XII. sz-ban alapították. Magát a monostort utoljára 1329-ben említik, megszűnésének pontos időpontja ismeretlen. 1214-ben bihari pereskedők itt tettek esküt.
Országos jog szerint az egyház (templom) volt az eskü letételének a rendes színhelye: az oltárt, vagy az arra helyezett ereklyét érintve kellett az esküt letenni. Bihar vármegyében a – nagyváradi egyházban -, a Szent László sírja felé emelt oltár mellett vették ki az esküt a peres felektől Ezt a Váradi Regestrum a szent király sírjára letett esküként említi. De tettek esküt nemcsak Váradon, hanem egyes monostorokban is, így például a Borsa nemzetség gondviselése alatt álló ugrai monostorban is.
Pázmány Péter az ugrait az ismeretlen rendű monostorok közé sorolta, de egyes források (Nagy Márton) Benedek-rendinek említik. Ezt támasztja alá az, hogy az itt élő szerzetesek a monostor mellett gyümölcsöskertet hoztak létre. A Benedek-rendi szerzetesekről ismert, hogy kolostoraik körül fejlett termelési kultúrát honosítottak meg. Gondoskodva ezzel a saját fenntartásukról és példát mutatva a környező falvak lakóinak is.
Visszatérve a mai református templomhoz, Soltész János az 1842-ben írott „Jegyzés”-ében ezt írja: „… a most fennálló Templomnak, melly 1772-ik évben épült fundamentuma mikori azt homály fedi. Beszélik azt is ugyan, ezen mostani Templom előtt vala egy sövényből készült Templom a mostaninak fundamentamára építve, de hogy az mikori, melyik évben készült, s minő formája volt és micsoda felülírások lehettek rajta, arról senki semmit nem tud. Igen hihető azonban, hogy megvetvén az akkor élő emberek a mostan fentálló Templom fundamentomát, a Tatároktól, akik akkor gyakran szerte széjjel pusztítottak az Országban, elkergettettek, s abbahagyódott az építés. Amikor idővel a futás után egynéhányan visszaszéledtek, kevesen is lévén, s költségek sem lévén, nem folytathatták tovább a kőből már elkezdett Templomot, hanem sövény templomot építettek a kő fundamentumra, de ez csak hozzá vetés nem lévén rólla sehol semmi jegyzés. Emellett a sövény templom mellett volt egy nagy vastag gerendákból öszve vágott Fa torony fel állítva mely még minekutána a mostan álló Templom felépült is szolgált és használódott egész 1800-k évig…”
Ami Soltész János és kortársai előtt még homályos volt, az mára már világos. Kétségtelen, hogy a mostani, 1772-ben elkészült templom helyén sövény templom volt egy régi fundamentumra építve, de nem az a helyzet, hogy valamikor fundamentumot vetettek és nem tudták rá a templomot felépíteni. A régészek a fundamentum melletti ásatásokkal és műszeres vizsgálatokkal is bebizonyították, hogy itt Ugrán a nagyon régi időkben egy szép épület állott. Az alapfalak románkoriak. Beszterczey László tiszteletes úr egyetlen követ még őrzött a parókián ebből az ősi felépítményből. Egy, az 1980-as években végbevitt renoválás alkalmával e muzeális érték kikerült az épületből, s azóta sincs meg. Ugyanakkor újabb kváderkő-darabra bukkantunk a templomkertben, mely -összevetve az 1970-es években talált kő fényképével – nem azonos a korábbival, de megmunkálása nagyon hasonló. A templomkert még bizonyára sok titkot rejt a régmúlt épületeiről.
A mostani templom építésénél az elődök hűségesen követték az ősi alapokat. Ezért van a templom keleti oldalán a Soltész János féle jegyzés szerint „egy kis kerekség, ahová járnak az iskolás gyermekek tanítójukkal együtt az isteni tiszteletkor…”
GPS koordináták: 46.9693 / 21.595
Cím: Biharugra Erzsébet u. 46.
Tel: +36 (66) 498-028
E-mail:
Web: www.biharugra.hu
