Református Templom

2014-09-16

A gyermekváros közvetlen szomszédságában, a középkori település központjában találjuk a nagyközség többször átépült hegyes tornyú református templomát.

Története messzi homályba nyúlik vissza, ezért eredetéről keveset tudunk teljes bizonyossággal kijelenteni. I Madarász Lajos lelkipásztor így ír a templom eredetéről: „…Látom, amint Idvezítőnk után a XII. században a Cselőteiek, Szirákiak, Nyukák és többi ősi családok rég élt elődei a mai Fót területén jártak-keltek. Majd néhányan megállnak valami furcsa romhalmaznál. Egyőjük kérdezi:
– Vajon minő épület lehet ez itt? Milyen érdekes alakja van! – Botjával kődarabot kísérel megmozdítani helyén. Sikerül. Felveszi. Általa ismeretlen gót betűs írásra csodálkozik. Majd a mellette álló szól:
– Isten háza volt ez valamikor. Annak romjai. Minden azt bizonyítja! Mindnyájan levették süvegüket. Néhány pillanatig csendben álltak, Mindnyájuk szíve gondolatát mondja a legöregebb:
– Ha már itt akarunk letelepedni a környéken, tehetnénk-e bölcsebbet, mint ha e köré az ismeretlen múltú templom köré építjük hajlékainkat.
Hamarosan megépült Fót majorság, majd Fót újfalu és középen az ősi templom helyén, ahol ma együtt vagyunk: az előreformátor Wald Péter követői szép téglalap alakú, fehér falú temploma is, ahol hálás szívvel imádják az ajándékozó, életfenntartó Urat!…”

Tehát a templom elődje a XII.-XIII. század környékén épülhetett, vagy ekkor építették újjá, és a falu központjául szolgált, annak főutcáján helyezkedett el egészen 1825-ig, amikor gr. Károlyi István kastélya felépülése után a környéket teljesen átrendeztette, és a környező házakat lebontatta. A reformáció az 1530-as években kezdett el terjedni, kezdetben a Luther-féle, majd 1537 után a kálvini irányzat. Ezt követően a Szent György tiszteletére szentelt, tágas, szentéllyel, sekrestyével és toronnyal rendelkező templom a lakosság nagy részével együtt református lett. Az egyházközség 1554-ben alakult meg. A templom visszavételére többször is kísérletet tett a katolikus egyház, de az mégis református kézben maradt. 1714-ben és 1725-ben renoválták. 1752-ben Veszprémi Ferenc tervei szerint a struktúráját megváltoztatva embermagasságig lebontották, és újra felépítették, hogy a katolikusoknak ne legyen joguk visszaszerezni, mint ahogy azt az országban több református kézben lévő, katolikus eredetű templommal meg tudták tenni. 1829-ben villám csapott a toronyba, ezért azt lebontották, és csak 1867-re készült el új formájában. A templomot az 1850-es években teljesen átépítették, elveszítve evvel művészettörténeti jelentőségét.

Így jött létre a mai, egységtelen stílusú, főként gót és romantikus elemeket ötvöző templomépület, mely mindmáig a település képének meghatározó, jellegzetes eleme. A parókia és a gyülekezeti ház szomszédságában, kerítéssel elválasztott telken, északnyugat-délkeleti tengelyben húzódik a 39 méter magas toronnyal rendelkező épület. A főhomlokzat előtti harangtorony háromszintes. A földszinten a félköríves záródású, bélletíves kapuzat kisé előreugrik, fölötte romantikus rózsaablak látható. A torony összes többi ablaka vékony, hosszúkás. Az alul négyszögletes torony nyolcszög alakú résszel folytatódik, itt helyezkednek el a harangok. Végezetül a nyolcszög alakú, egyszerű, barna cseréppel fedett, hegyes toronysisak zárja a tornyot; tetején toronygomb és csillag. A torony két oldalán egy-egy csúcsíves ablak van. Az oldalhomlokzatok azonos kiképzésűek, mindkettőnek torony felöli részén egy-egy előreugró szakasza van, ahol a torony alattihoz hasonló kapuzat és rózsaablak van, az oromzat tetején pedig csillag. Az oldalsó homlokzatokon 4-4 csúcsíves ablak, közülük 7 alatt hosszúkás ikerablak engedi be a fényt. A hátsó oldalon a templom falából előreugró karzatfeljáró az 1950-es években készült, mivel az addigi, meredek karzatfeljáró a népviseletes énekkar számára különösen kényelmetlen volt, így id. Bartos Sándor javaslatára azt a templom mögé helyezték. A tetőzet a hátsó homlokzatnál kontyoltan záródik, gerincén csillag látható.

Belső tere teremtemplom jellegű, sík, vakolt mennyezetű, falai fehér színűek. Hossza 32, szélessége 8,5 méter, ülőhelyeinek száma 600. A centrális elrendezésű padok körülveszik a tér felénél felállított úrasztalát és a szószéket. A szószék mellvédje íves kiképzésű, hangvetőjén finom, csipkeszerű díszítés jelenik meg. A bejárat felöli oldalon és vele szemben karzat húzódik. A toronnyal átellenes oldalon lévő orgonakarzat 1954-ben lett kibővítve. Padlózatának fém tartószerkezetét Béres János készítette adományként. Említésre méltó még az úrasztal fölötti vascsillár, melyen bibliai idézeteket olvashatunk.

A toronyban három harang függ. A nagyharang 600 kg súlyú, 1923-ban öntötte Szlezák László Budapesten, egyik oldalán a következő felirat: „A nagy háborúban elesett hős fiainak emlékére öntötte közadakozásból a református anyaszentegyház…”. A másik oldalon címer látható, alatta felirat: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod” (Mt. 4,9-10). A 300 kg-os harang 1947-ben készült Szlezák Ráfaelnél Rákospalotán. Felirata: „A második nagy háború idején elvitt ősi harangunk elárvult helyére, hitvallástételünk megújítása napjának emlékére öntette a fóti református egyháztagok áldozatkészsége. Egyedül Istené a dicsőség! 1947. október 31. A másik oldalon felirat: „Légy hív mindhalálig” (Jel. 2,10). A kisharang 100 kilós, magas hangú, 1923-ban készült Szlezák László műhelyében. Egyik oldalon az öntés körülményeit olvashatjuk, a másikon egy kehely van, alatta a következő felirat: „Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják” (Mt, 5.8).

1819-ben két harangja volt a templomnak, melyeket Antoni Zechenter, budai mester öntött 200 és 150 font súlyokban (84 és 112 kg).

A templom orgonája:
A templomnak hangversenyek tartására is alkalmas orgonája van. Az első orgonát Országh Sándor építette 1887-ben 1 manuállal, pedálsorral és 13 regiszterrel, mely csuszkaládás, mechanikus, meglehetősen nehéz járású hangszer volt. 1974-ben kezdődött meg javítása és kibővítése Kalocsay Ferenc kántor-karnagy, Máté János és Gárdonyi Zoltán tervei szerint, építése 600 000 Ft-ba került. A legtöbb alkatrészt a németországi Veikercheim Laukhut cégtől hozták. Az ehhez szükséges pénzt a gyülekezet adományából, holland gyülekezetek segítségével (főként a bennecomiak, J. Busher /Joli néni/ közbenjárására) teremtették elő. Viszonozhatatlan anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott Kurt Mectersheimer volt leimeni lelkipásztor. Ezen kívül Kalocsay Márta orgonaművész több orgonakoncertet adott, hogy ezek bevételéből is a hangszerépítést támogassa. Az eredeti terv szerint mechanikus, csuszkaládásnak készült volna, de az orgonagyártó cég műszaki vezetője, Szeidl János felelősséggel nem vállalta ezt, mivel a gyár ilyet nem készített korábban, így elektromos rendszerű lett. Az orgonakarzat összes famunkáját, a lambéria, a mellvéd, valamint az orgonaszekrény összes díszítőelemét Kalocsay Ferenc akkori kántor-karnagy készítette a rückpozitív elöl kiálló tőkéivel együtt. A ma is használatos orgona 3 manuálos, 28 regiszteres 2 kombinációval. Sajnos a katolikus templom nagy vonzereje miatt hangversenyek ritkán vannak ebben a templomban.