A Bakonytól északnyugatra, a környező sík területből kiemelkedve magányos tanúhegy – Somló – tör az égbolt felé. Míg déli lankáin a szőlőtőkék terméséből világhíres bort préselnek a szorgos gazdák, addig erdővel sűrűn benőtt északi peremén a középkori kővár falai állják a szelek ostromát
A somlói vár nem tartozik a tatárjárás utáni újabb mongol veszedelemtől tartván sietve emelt kőváraink közé, nagy valószínűséggel csak a XIV. század első felében emelték, egy magánföldesúri birtok központjaként. Az első, napjainkig fennmaradt okleveles említése szerint 1352-ben Nagy Lajos király elkobozta Ugodi Csenyik fia Jánostól és azonnal Himfy Benedek báró honorbirtokába juttatta, vagyis a szolgálati ideje alatt ő élvezhette a környékbeli jobbágyfalvak lakosai által fizetett adókat. Zsigmond király 1389-ben legfőbb bizalmasának és egyben sógorának, Garai Miklós nádorispánnak és testvérének, Jánosnak adományozta.
A viszonylag békés évtizedeket 1442-ben fegyverek zaja törte meg. Az ország vezető rétegét megosztó belháborúban a somlói erődítményt Ulászló király hívei, a Rozgonyi család fegyveresei ostromolták és foglalták el. Később a Garaiak birtokába jutott ismét, majd Garai Jób báró 1479-ben eladta a váruradalmat Mátyás királynak, aki még ugyanebben az esztendőben Kinizsi Pál seregvezérnek adományozta hadi győzelmeiért. Az új földesúr utasítására rövidesen a kis területű erősségbe érkezett Leányfalvi Ágoston, a korábbi vázsonyi várnagy. Új állomáshelyén is – hasonlóan Vázsonyhoz – jelentős bővítési munkálatokat végeztetett el, valószínűleg ekkor létesíthették a támpillérekkel tagolt külső várfalat is.
1490 után Kinizsi elzálogosította Szapolyai István főnemesnek, akitől később erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg 12 ezer forinttért. A XVI. század elején élte virágkorát Somló, a humanista szemléletű Bakócz érsek által végeztetett nagyszabású építkezések során.
Rövidesen azonban már az ország középső területeit elfoglaló török hódítók betörései fenyegették, így például 1534-ben Zrínyi Miklós katonái a hegy lábánál vertek szét egy dúló-fosztogató csapatot. Az ekkor már az Erdődy család birtokát képező erődítményt azonban nem modernizálták az ágyúkkal vívott hadviselés szabályainak megfelelően, a továbbiakban is megmaradt másodrendű magánvárnak.
A csekély védelmi képességű vár kis létszámú helyőrsége nem tudta megakadályozni, hogy a környékbeli jobbágyfalvak a töröknek adózzanak, de ez így történt a hódoltság egész területén. A XVII. században sok kézen fordult meg Somló vára, akik közül talán Liszthy László költőt érdemes megemlíteni, akit 1662-ben, mint rablólovagot és pénzhamisítót a bécsi törvényszék elítélt és kivégeztetett. Utolsó katonai feladatát a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc idején látta el, amikor a Dunántúlt megszálló felkelők hadianyagraktárául szolgált.
A fegyverzaj csitulása után katonai szerepét elvesztette, birtokosa nem törődött vele, sőt a Doba községben 1820-ban épített kastélyához használta fel a várrom köveinek egy részét is. A fogyatkozó falakat az 1990-es évek végétől kezdődött régészeti kutatással és helyreállítással igyekeznek megmenteni a szakemberek, hogy a következő nemzedékek is megcsodálhassák a régmúlt idők néma tanúját a Somló-hegyen.
Cím: Somlószőlőskülterület
Tel: +36 (88) 502-920
E-mail: [email protected]
Web: www.somlo.hu
